Becstelen Brigantyk

Aha, Tarantino, aha.

Na, legközelebb olyan filmre megyek el, amit azért végig is tudok nézni. Hiába, a film szuper, de aki puha, mondhatnám írtózik a vértől, na: az ne Tarantinot nézzen.

Félreértés ne essék, végig bent maradtam a moziban, csak éppen a egyes jeleneteket csupán hallás útján követtem végig. Lévén puhap..cs. Ahogy egy barátnőm mondaná.

Nácik, amerikaiak, franciák a második világháborúban. A story szerint egy francia moziban a német vezérkar ellen merényletre készül egymással párhuzamosan egy amerikai "briganty" csapat és egy francia zsidó lány meg a fekete szeretője.

A nácik olyan nácik, mint bármely más második világhaborús filmben: kegyetlenek, visszataszítóak, vagy éppen csak ideológiailag éppen eléggé "hazafiak".

Az amcsik, meg amolyan amcsik: Brad Pitt, laza, arrogáns, minden hájjal megkent csirkefogót alakít. Élesen szembeállítva a német és francia kultúráltsággal és modorral. Félre ne értsük: a németek a filmben, különösen a Christopf Waltz alakította SS elhárító tiszt, kifogástalan modorral kísérve, a legkegyetlenebb gyilkosságokat követi el. De kegyetlenségben az amerikaiak is felveszik a versenyt.

Nem is értem: hogyan került a filmbe az indián skalpolás. Mert Brad Pitt a forgatókönyv szerint indián? Ugyan már. Mi köze az indiánoknak a második világháborúhoz? Hacsak az nem, hogy az ő földjüket is hasonlóképp erőszakkal szerezték el a bevándorlók - mégis az indián tradíciót bemutatni az amerikai hadseregben - az számomra értelmetlen. Mert a Tarantinosan komikus erőszak szerint: nácik fejét baseball ütővel szétverő amerikai mégcsak jobb karikatúra.

A film bemutatkozó jelenete a legjobb szerintem: a náci SS "baráti" látogatást tesz egy francia tehenészetben. Udvarias, elbűvölő, társasági, igazi gyerekszobát ismert ember. Mondhatnám szociopata. A jelenet vége egy zsidó és a francia család bestiálsi géppisztolyos lemészárlása.

Azért a film végére minden helyreáll. Akarjuk, hogy a német vezérkar haljon meg, meg is lesz az. A rosszak elnyerik méltó bűntetésüket. Bla-bla. Győz Amerika. Satöbbi.

És ide egy igazi kritikát is.

Nyisza

A héten végre rászántam magam, hogy leszedessek egy anyajegyemet.

Megint beleízlelhettem a magánorvoslás szépségeibe:

felhívtam a bőrgyógyászomat, akit huszonéve ismerek és nézegeti több-kevesebb rendszerességgel az anyajegyeimet. Megkérdeztem tőle, mi az útja-módja egy ilyen anyajegyeltávolításnak. Ajánlott egy remek computeres anyajegyvizsgálatot, potom 15eFt áron. Nem kértem időpontot...
Aztán felkerestem személyesen - 3000-ért tisztelettel kértem egy TB-s beutalót, mivel nem kívántam az újabb ajánlat szerint 25eFt-ért, plasztikai szebésszel kivetetni a kis kedvencemet.

Így lett a vége a TBs rendelő, 20 perces beavatkozás, két öltéssel. Ennyi.

Most húzódik, fájdogál, de semmi különös. Egy hét múlva varratszedés.

Csak sajnos a redőnyt nem tudom felhúzni :) Nem akarom a sebet felszakítani az erőlködéstől.

Teszter

Ízlelgetem a szakmai szépségeit.

Elkezdtem rajzteszteket felvenni pár ismerősömmel. Megyek majd egy rajzelemzés tanfolyamra és előtte kell "anyagokat" gyűjteni.

Nagyon élvezem. Valami olyasmi, amit végre szeretek csinálni. Persze eleinte nekem is nehéz volt "megfelelően" viselkedni. Az első teszten valószinűleg jobban izgultam, mint a rajzoló, de kezdek belejönni. Hiszen tökre nem az a lényeg, hogy én mit gondolok vagy érzek közben, hanem a másik személy.

Ma érdekes volt: aki rajzolt nekem, előtte eléggé be lehetett ijedve. A végén kapott egy sms-t egy közös ismerősünktől, hogy túlélte-e és milyen volt. Hm :)

Azt hiszem: túlélte :)

Jó érzés ez a kicsit kiüresedés. Másikra figyelés. Remélem, nem csak én érzem így. Mert ki a fene tudja, hogy tényleg jól csinálom-e. Csak remélem. :)

Foglalkoztatás, kérem, foglalkoztatás

Több, mint egy hónapja nem írtam, ahogy így most visszanézem.

Jó pocsék időszak volt céges szempontból. Tényleg nem akarom összeírni, jobban esik hárítani az egészet és ha lehet nem is gondolni rá.

Múlt héten bejelentés volt (mint rendesen, eddig az összes bejelentés alkalmával, nem voltam jelen). Állítólag jövő év áprilisig nyugi lesz, nem leszünk kirúgva. De új embert már nem vesznek fel Magyarországra.

Múlt héten még örültem ennek. Most valahogy úgy vagyok, hogy az jó, hogy egyelőre a saját kezemben van a sorsom. Persze, ez sem igaz: hiszen hiába jelentkeztem több álláshirdetésre is, egyről sem kaptam visszajelzést. Vagyis: annak örülök, hogy egyelőre marad még jövedelmem.

És ennyi.

Németország hetek óta sztrájkol. Idehaza ez lehetetlen. Itt soha nem lesz olyan összefogás. És legfőképp: nincs szakszervezet, amely leszállítaná a virslit és fizetne a sztrájknapokra. Tehát: mi kussolunk.

De egy biztos: magam részéről semmit nem csinálok, hacsak nagyon belém nem rúgnak. Nulla öntevékenység, nulla késztetés, proaktivitás, megmiarohadtanyja.

Passzív ellenállás. Ugye mindenki emlékszik törióráról?

Megint egy hét és annak a vége

Megint elmondhatom, hogy szörnyű hetem volt, vagy ha nem is fogalmazok ilyen drasztikusan, akkor maradjunk abban, hogy borzasztó :)

Nagyon fárasztó napok voltak, sok-sok párhuzamos eseménnyel, pörgéssel, indulatokkal, fáradtsággal, kiakadásokkal. Hosszasan leírni sincs kedvem.

A lényeg, hogy céges gondok voltak, munkamegosztások, felelősségi kérdések, kolléganőm kirúgása, új ember felvétele, sértődés, megalázás, keresztbetétel, áhh.

A hétvége szerencsére nyugodtan telt, és erre nagyon nagy szükségem is volt. Tudtam tanulni, töltekezni. Igazán nem voltam sehol, csak anyák napjázni és kész. De elég is volt.

Jobb-jobb kedvet és napokat!

Sajátélmény - projektív tesztek

Korábban már írtam, hogy keresgettem lehetőséget arra, hogy valaki felvegyen velem projektív pszichológiai teszteket (olyan tesztek, amik nem konkrét kérdésekre kérnek választ, hanem valamilyen képbe, ábrába kell a saját gondolataidat, benyomásaidat, érzéseidet belevetíteni - projektálni).
Ez a dolog két szempontból is hasznos: egyrészt szerzek az ilyen helyzetekről is saját tapasztalatot, másrészt ezeket a teszteket már azután, hogy tanultuk, nem lehetne érvényesen felvenni, hiszen akkor a szerzett ismereteim már befolyásolnák a felvételt.
Hát, csak röviden: szuper volt! Nagyon élveztem!
Persze, mindig is élvezem az olyan szituációt (terápiás helyzet), amikor valaki csak felém fordul és rám koncentrál. Elfogad, nem ítél meg - meghallgat. Szerintem a terápiákban ennek megtapasztalása ez egyik legszuperebb dolog.
Az elején zavarban voltam: az ember azon agyal, hogy akkor mit is kell mondani, mennyit kell mondani, mit is kell látni, blablaba. Jegyzőkönyvbe is került: "Őőőő, akkor kell még valamit mondanom?" :))))
Aztán belejöttem, sikerült befelé fordulni és marhára fütyültem rá, miket is látok és mondok. Hiszen nem az a feladat, hogy a tesztfelvevőnek örömet szerezz:)
Többfélét is csináltunk, két és fél óra volt és mondhatom a végére komolyan elfáradtam.
Az a szuper ebben, hogy tényleg, minden de minden történet, amit kitalász, minden kép, amit egy pacába belelátsz rólad szól. Nagyon élveztem, hogy közben fejben pörgettem is ki egy csomó megfejtést, hogy mit mire mondhattam. Így is, érzelmileg akár baromi megterhelő is lehet. Az utolsó előtti képnél tényleg feltolult olyasmi, amitől azt hittem, nem is megy majd tovább, de aztán megembereltem magam, szétprojektáltam az utolsó képet és szerencsémre végeztünk is.
Aztán haza meg csak kóvályogtam - lelki orgi. :)

Pszinapszis XIII.

Ma délután részt vettem a Pszinapszis nevű budapesti rendezvényen. Főleg pszichológusok és pszichológus hallgatók számára tartott három napos előadássorozat, műhelymunka, könyvvásár, dedikáció és találkozási pont ez.

Most voltam ilyenen először és kicsit vacilláltam is, hogy menjek-e, mert leginkább a két jövő heti zh-mra kellett volna készülni. Végülis kitört rajtam délelőtt a harctéri idegesség (lásd a pénteki postot)és rájöttem, nem fogom tudni ezt a napot ingerszegény környezetben, tanulással kibírni, ezért felkerekedtem. Íme az összefoglaló:

A nagy díszletváltás - Kékesi Márk Zoltán

Sajnos ennek picit lekéstem az elejét, de kellemes légkörű előadást, kellemes előadót hallgathattam. Ami legfőképp megragadt bennem a különböző országok elhelyezése két értékrendi dimenzió mentén: túléles-önmegvalósítás illetve családi kötelékek-individualizáció szerint. Jellemzően a szegényebb országok helyezkednek el a túlélési értékskála szélén és a jóléti államok az önmegvalósítás felé tolódnak. Nem meglepő, ha hallottunk már Maslowról, de azért egy nagyvizsgálat eredményeként igazolva látni jó dolog.

Szex szerelem nélkül - Dr. Belső Nóra

A nap sztárelőadása és a nap sztárja számomra. Eléggé elől ültem és megfigyeltem, hogy egy nagyon vonzó, középkorú hölgy az előadó. Na, ilyenkor szoktam gondolni, hogy szép-szép, de nyilván tök hülye. És nem! Nagyon profi, nagyon érdekes, színes előadás - mindenféle félrecsúszás nélkül. Én örömmel köszöntök gyakorló szakembereket előadóként - és hozzá bármikor el mernék küldeni bárkit, akinek szexuális jellegű problémája van.
Összehasonlítási alapul ott van számomra az ELTE nyilt napon hallott ElteBarbie. Nos, a két csaj ég és föld és erre csak most döbbentem rá. Na, ez van, ha valaki gyakorló szakember és tudja miről beszél, míg tök más, ha valaki csak olvasgat valamiről. Barbie előadása helyenként szexfilmek szintjét ütötte meg, a mai pedig egy tudományos, de nem jéghideg, kultúrált megközelítést tartalmazott.
Tartalmilag: férfi-női hozzáállás különbségei, kis élettan (hormonok), társadalmi hatások, pici patológia.
Szuper!

Vállalati agymosoda - Schád László

Az összefoglaló sokat elmond. Véleményem szerint nagyon jó történeti áttekintést kaphattunk a vállalati-termelési-pszichológiai összefüggésekről. Az előadó talán kevésbe volt tehetséges "szórakoztató", tartalmilag viszont szerintem értékes előadást kaptam.

Miért nem vagyunk boldogabbak? A kapitalizmus szociálpszichologiája - Prof. Forgács József

A nap fővendégét hallhattuk a Pszinapszis záróelőadásán. Én a téma miatt, de főleg az előadó miatt mentem be. Forgács nagyon sok könyvet kiadott Magyarországon is (Ausztráliában él egyébként), amikből olvastam is és egyetemi kötelező is volt. Ausztráliában élő szerzőt nálunk hallgatni szerintem unikum.
Nem is csalódtam. Igaz a prof. nem igazán "kökemény" kísérleti szociálpszichológiai előadást tartott, sokkal inkább egy társadalompszichológiai, kicsit közgazdasági - társadalomkritikai gondolatait hallhattuk. Külön pikantéria, hogy egy külföldön élő magyar, egy-egy hazai hét alatt, milyen részleteket csippent fel. Jelentem, figyelmes - éles szemű szociálpszichológussal van dolgunk.
A fő üzenet, hogy a szubjektív boldogságot az anyagi javak csak egy bizonyos szintig növelik. Onnantól az ember szociális igényei kerülnek előtérbe, amelyek kielégítésére a kapitalista globális társadalom képtelen - és cserébe póttermékeket kínál. Pl. a valódi szociális státusz elérése helyett, kínál például nike edzőcipőt - amivel státuszt vehetsz. Persze ez csak ideig-óráig tartó örömet okoz. Valójában nem lesz ettől több barátja senkinek sem. (Nagyon leegyszerűsítve!!!)
Akik meg szeretik a pletykát: a prof. selypít, ki hitte volna:))))) De emelett tökéletes a magyartudása, mindenféle manír és mesterkéltség nélküli.

Összegezve: nagyon örülök, hogy van egy ilyen színvonalas, elérhető árú szakmai rendezvény. Köszönet a szervezőknek és az előadóknak!

Horror

Ma akkora horrort éltem át, amire nem is gondoltam volna.

Nálunk ugye folyamatosan megy a para az elbocsátások miatt és kb. senki sem tudja, ki lesz a következő, csak találgatunk.

Na, lehet, hogy jó úton járok a "következő kirúgott" címhez.

Történt, hogy mint őrült dolgoztam ma egy riporton, amit du 15.15-re kellett elküldeni, hogy a benne tartalmazott adatokból lehessen telefonkonferenciázni.

Megcsinálom, kiküldöm mindhárom területemre fél órával a konf előtt.

Konf: először is, sehol nem volt G., aki szokta az eredményeket magyarázni, de volt helyette két másik fickó, az egyik a svájci HP kontroller. Elkezdik, felrakják a prezentációt és még véletlenül sem az, amit én csináltam. Gondoltam, na biztos mással kezdünk és majd jön az enyém, de láss csodát, nézegetek és nini, ott figyelnek a preziben az én szerzősédeim is, csak pont nem az én adataimmal. És prezentálják...

És itt gurult el a pettyes... Azonnal írok a svájci főnökömnek, aki szintén benne van a konfban és kérdezem, hogy ez most mi a f.? Az én témám, másik előadóval és főleg nem az én prezimmel. Ha'?

A góré érezte, hogy most nagy a baj, válaszolt: ő is meg van lepve, hogy nincs itt G., meg hogy ez nem az én prezim, de hát miben egyeztem meg a két prezentálóval?
Éééén? Semmiben. A HP-s fickóval kb 4 hete beszéltem, a másikkal a büdös életben soha. Közben konf vége, lerohantam az utcára, mondván, hogy akkor most szétütök pár kukát, vagy kirakatot, de megmaradtam egy ciginél. Vissza, amcsi főnök keresett. Visszahívom, a következő konf-ig 5 perc van. Azt mondja, hogy ő sem érti, de ne aggódjak, mert a maradék területet tuti én csinálom, ezeken meg kisegítek, mint eddig. Hát, bazdmeg!!! És mondta, hogy tisztázza a HP-s csávóval, hogy akkor ez mi és ki mit csinál.
Új konf, G. és az én prezim.

A következőképpen látom: az amcsi főnök és az én tudtom nélkül gyakorlatilag kigolyóztak minden értesítés nélkül a fele hatáskörömből, segghülyére vettek. Hogy ez a pályám végét jelenti-e? Nem tudom, de így már alig adok esélyt magamnak a maradásra. Következő hónapban már lehet, hogy semmit sem én csinálok.

Nagyon szar érzés, főleg, hogy így tudod meg. Senkinek nem kívánom.

Hétfőn, ha a főnök ki nem deríti, mi van, akkor addig ütök én embereket, amig választ nem kapok. Mert ez, így: undorító.

Szörnyűség

Sikerült megnéznem tegnap egy új magyar vígjátékot: Álom.net

Azt hiszem, nem is találok rá elég jelzőt, amivel le tudnám írni ezt a borzalmat. Na, de vesézzük ki kicsit bővebben:

Történet: (legalábbis, amit sikerült kisilabizálnom belőle). Adott egy gazdag, buta, sznob p.csa egy siófoki gimnáziumban. A helyi pon-pon (vagy nemtomhogyírják) csapat vezetője. A gimi életében a fő sport a kosárlabda, a kisliba olyan menő, hogy a H.M.Cs. (helyi menő csávó) vagyis a csapatkapitány csaja. Amúgy kőgazdag család sarja. Hogy-hogy nem, valami rejtélyes okból kirúgják a suliból, mondván, hogy az iskola igazgatónője kapott egy e-mailt.... Az nem derül ki a filmből ezen a ponton, hogy mi a rák állhatott ebben a levélben, sőt hatalmas logikai baki, hogy a kisliba hazamegy és fejhangon hisztériázik, de senki, sem ő, sem a szülei meg nem kérdezik, mi a f.sz lehetett a levélben. Azt hiszem, mondjuk erre, nagyvonalúan, hogy balladai homály...
Na, beiratják egy szigorúbb iskolába, ahol a kisribancot útálják az első perctől kezdve, mondván: hogy teszi-veszi magát és kb úgy tesz, mintha ő sz.ta volna az iskolát. Lesz egy helyi ellensége (meg a végére kiderül, hogy a másik helyen is volt egy. Ennek a kapcsolatnak a bemutatása annyira sem sikerült, hogy az ellenség-kiscsaj arcát a végén a gonosz,bűnhődj jelenetben nem is tudtam kábé hova tenni). Na, szépen lassan, annak ürügyén, hogy az iskolai kosárcsapat megsegítése érdekében itt is össze kell kovácsolni egy szurkolói csapatot, a kisliba és a másik gonosz egymás mellé keverednek, kénytelenek együttműködni és láss csodát, megszeretik a főszereplőnket, a sráccsapat elkeni a száját a rivális sulinak, kislibába beleszeret a szomszédsrác, a genyók megbűnhődnek, blabla. hepiend.

Ez kábé megfelel a hasonló tinifilmek forgatókönyveinek sztereotípiáinak: Főszereplő új közösségben kell elfogadtassa magát, ahol eleinte nem fogadják el, de végül integrálódik, sőt a csoport sztárja lesz, szerelem...

Ez egy banális marhaság, ha csak így olvassuk, de jó dialódusokkal, jó szereplőkkel, jó poénokkal akár jó is lehetne.

De nem lesz az. A harmadik filmben elhangzott mondatnál már tudtam, hogy nagy a baj, mert ilyen élettelenül mondott, ilyen szar szövegeket én még talán soha nem láttam filmvásznon. Mert ugye, ha szar szöveget, jó szinészek mondanak el, abból lehet valami, vagy ha nem annyira jó szinészek jobb szöveget, de ha mindkettő szar, akkor nincs mese. Kábé olyan, mintha én írtam volna valamit, majd fel is olvastam volna egyedül. Lássuk be, gáz, de én legalább tudom, hogy tehetségtelen lennék ehhez a szakmához.

Főleg amatőr tiniszereplőkkel dolgozik a film, ami nem baj, de legalább lennének tehetségesek. Sajnos viszont a válogatás csupán külsőre ment, így sikerült is összeszedni 10-12 teljesen jellegtelen, egyendivatkiskorút, akik, ha a divatújságok lapjairól szemezgetek, akkor jó bőrnek mondandók. Nőnek azonban semmiképpen sem. Nem bírok elsiklani a jelmezek mellett sem, ugyanis egyértelmű, hogy a produkciónak a jelmezekre már nem juthatott pénze, mert csupán széles öveket adtak a lányokra. (vagy az lett volna maga a szoknya???)
A főszereplő egyszerűen maga a katasztrófa. Tipikusan az a személy, akit első látásra felrúgnék, másodikra is felrúgnék és a harmadikat már nem is említem. Hát, ki a franc tud ezzel a figurával azonosulni? A csaj egy csomó szőke haj, két nagy mell és pókharapó fogazat, fogszabályzás előtt... Beszélni semmiképpen sem tud, legalábbis emberi hangon nem. Azon agyalok, kinek a macája lehet, vagy mi a francért kellett benyomni egy filmbe...

A rendezés/történet annyira szar, hogy volt olyan jelenet, amiről onnan tudtam, hogy na ez lehet most a megható rész, hogy előtte hallottam a szereplőkkel felvett beszélgetéseket, és eszerint ez csak az lehetett. Állítólag ez vígjáték, asszem kétszer el is röhögtem magam 100 perc alatt, ami nem mondható túl jó aránynak, szerintem.

Nem tudok elmenni amellett a morál mellett, amit ez a film közvetít. Nézz ki jól, járj rózsaszínben, légy kényeskedő, légy ostoba - Barbie-feeling, és így leszel menő és sikeres. Eredmények felmutatása ehhez nem szükséges, járj apád pénzéből szerzett cabrióval, franciául csak divatmárkákat tudj, a pasid legyen menő és gazdag. Rózsaszín laptopod legyen és PDA-ba írj az iskolai órán.

Ha férfi vagy, a pénzed az értéked, ha nő, akkor a külsőd.

Engem személy szerint felháborít ennek bemutatása és propagálása, bár magam sem tudom, mit várhatnék olyan "alkotóktól", akik jegyzik a filmet. Végülis, Steiner Kristóf milyen érdeméről lehet tudni, azon felül, hogy meleg (NEM EZ A BAJ, hanem, hogy ez a főcimkéje és ebből is él meg) és ki a frász N.Forgács Péter??? Az alkotók saját értékrendjüket teszik közszemlére, amit a kereskedelmi televíziózás lelkesen támogat is.

Szeretném kivinni a szereplőket, a rendezőt, az írót és mindenkit, aki ebbe a szellemiségét belevitte, mondjuk egy hétre krumplit szedni egy földön, egy hétre egy kohászatba betenni, egy hétre kukáskocsit vezetni: hogy tudják, milyen melókkal mekkora összegeket lehet keresni és emellett, minek mi is az értéke. Nekem ne propagáljanak rózsaszín laptopot, cabriót, chanelt, stb. És ne hitessék el senkivel, hogy ez érték. Ez kérem mesterségesen kreált szarkupac, aranynak láttatva!

Nyugodt ünnep - szép tavasz

Nagyon nyugodtan telik a húsvét. Tegnap szüleimnél voltam délben, utána meg kimentem a Margitszigetre. Sétáltam kicsit, meg persze napoztam. Nagyon szép a sziget, gyönyörű a sok zöld. Igaz, hogy rengeteg ember van kint. Ahogy néztem kábé fele-fele lehet a magyar-külföldi arány.
Ma meg kimentem a Duna-partra. Az orvosom szerint nem szabad bicikliznem sem, de úgy döntöttem, mégiscsak bicajjal megyek. Úttalan kis utakon csorogtam le a partra, engem is meglepett, hogy 10 perc alatt leértem. Ha az ember jól ismeri a kis zegzugos utcákat, hamar odajuthat. Ott is voltak elegen, de azért találtam egy szabad kis padot. Elolvasgattam ott vagy másfél-két órát és közben barnultam vadul. Aztán elcsorogtam az ottani - gyermekkorom legendás cukrászdájába és letoltam egy fagyit, meg egy kávét. Aztán haza kicsit hosszabb úton mentem.
Összességében nagyon élveztem és rájöttem - a környék ezen részei szuperjók és bolondság nem kihasználni néha.

Rövidke

Utóbb szombaton írt zh-m elég jó lett 20/25 pont.

Amúgy szombaton megint egy őrült biológiás zh vár rám, tehát örülten tanulok. Nem egyszerű, mert a cégnél is zárás van. Ma egyfolytában csörgött a telefonom - tiszta call center, pörgős voltam.

Próbálok nem pánikolni és a lehető leghatékonyabban tanulni.

Amúgy meg betört a tavasz: olyan emócionális vagyok, hogy csuda. Hétfőn kb elbőgtem magam egy számot hallgatva, hogy jajdeszééééééép is ez. Tegnap megölelgettem egy kolléganőmet. Ma meg ebédszünetben majd elolvadtam, pasikról álmodozva.

Láv mi tender, láv mi trú...

A nap poénja 2.

Aszongya egyik meleg, fiú haverom, hogy pár hónapja nem szexelt és beszőtte a pók! :))))

Valaki meg szed egy furcsa gyógyszert, aminek a mellékhatása eleinte hallucináció lehet. Ma mesélte, hogy engem hallucinált be, hogy ott vagyok az ágya mellett.

Szegény, és a rémálmokról még nem is volt szó! :)

Saját duga

Így jár, aki lelkes, sok jóakarója van és egyszerre sokat be is mozdít.

Megkértem pár ismerősömet (hát, igazából 3-at:)))), hogy segítsen pszichoteszt felvételében, mert az egyetem javasolta, mielőtt tanuljuk, bla-bla-bla.

Na az első, a barátnőm megkérdezte plusz 2 haverját és nem jött össze, egyik sem vállalta.

A sorrendben a második a terapeutám volt, akit megkérdeztem. Erősen elfogódottan hívtam fel, izgultam meg minden, mert egyelőre nem egyszerű azt kezelni, hogy átülök egyszer csak az asztal túloldalára, pláne vele szemben. Na, első körben laposra szégyelltem magam, mert ugye a kérdést udvariasan úgy tettem fel, hogy ő esetleg csinál-e ilyet vagy ha nem, akkor tud-e valakit. 99%-ban tudtam, hogy ő nem csinál, mivel pszichiáter, de ugye így illik megkérdezni. Elmondta, hogy ő nem, vkit tud, aki igen, de az tíz rugó. Ezt sokalltam, aztán valahogy el is kanyarodott a beszélgetés. A végén visszatért azzal, hogy ha esetleg később felhívom, akkor esetleg megkérdez másik ismerőst is. De ez olyan esetleges, udvariassági formulának tűnt nekem.

Végkicsengésében, úgy éreztem, ez a vonal nem jött be annyira, ezért aztán felhívtam a listán a harmadik versenyzőt.

Vele le is boltoltuk a cuccot két nap alatt.

Bibi, hogy a terapeutám bejelzett ma, hogy hívjam már fel.

Történt, hogy körbetelefonálta az ismerőseit (másfél hete szóltam neki, tehát valszeg tényleg nagyot nyomozott) és szerzett egy fiatal mókust, aki valszeg nem olyan drága. A mókus nemrég végzett és ő személyesen nem ismeri. Valszeg viszont a srácnak nincs saját helye, ezért aztán azt is átgondolta, hogy ha nem tudunk hova menni, odaadja nekem a saját rendelője kulcsát és akkor legyünk ott.

Beszarás, döbbenet, szétájulás.

Ezt jól bekavartam, mert mikor kiderült, hogy ekkorát melózott és ennyire jófej, nem mertem bevallani, hogy én már mindent elintéztem. A franc se gondolta, hogy ennyire ráugrik a témára. Szóval, kib.tam magammal, de tök jól esik, hogy ennyire szívén viseli a fejlődésemet, vagymiamanó :)

Legfeljebb felvetetek 2 tesztet, ami tök nem valid, de fogjuk fel, két tesztelő tesztelésének. Majd jól összehasonlítom a jegyzőkönyveiket :))) És jusztis beleülök a terapeutám székébe, ha beenged oda egyedül :)))

MR - mint képalkotó eljárás

Ma bedugtam a cd-n megkapott MR felvételemet a számítógépbe, mert egy cimborám mondta, hogy ő a CT-jét megnézegette a laptopján. Na, mondom, úgyse fog elindulni a lemez, de nézzük.

És láss csodát!

Tényleg csoda ugyanis. A mostanimon van 6 felvétel, a korábbin vagy 20. Aki egyszer módot kap rá és kicsit érdeklődik, kukkoljon meg egy ilyet, mert nem semmi, hogy egy húsz perces eljárással a bokám különböző rétegekben szemlélhető.

Van keresztmetszet (pedig nincs kettévágva a bokikám, vagyis nem-invazív; és élek, tehát in-vivo is:))). Van oldalnézet, külső rétegen: talpizmok, csak erek; beljebb csontok, inak, vádlitapadás, vádliizom, sarkon párnás zsírréteg. Hát, ez egy csuda, na.

Éljen, aki feltalálta!

Nem vagyok radiológus, gőzöm sincs hol a problémás terület, nem értek én ahho'. De szép. :)

A nap poénja

A svájci könyvvizsgáló szolgáltatta a mai nap poénját.

Fél napig üldözött telefonon, mire bosszúból visszahívtam - ebédidőben :)))

Na, aszongya, hogy segítsek már, mert nem érti a decemberi könyveléseket az egyik bevételszámlán. Na, mondom, uccu neki, vezesse elő a kérdést.

Hát, az van, hogy szerepel ugyanaz az összeg kétszer pluszként, egyszer minuszként. Mondom, ja, aha, ééés?

Ő megkapta mindháromról a számlát, de nem érti, hogy akkor az egyik miért lesz minusszal könyvelve. Mondom neki, hogy én nem látok egy számlát se, de nyilván az elsőt elb.ták, kitörölték (minusz!), majd kiállították rendesen.

Jó-jó, de nincs ráírva, hogy credit note (jóváírás). Hm-hm, mondom, esetleg nincs rajta minusz előjel?
Nem, nincs minusz, tök pluszos a számla, egyáltalán nincs ráírva semmi, csak az hogy STORNO a xxx számú számlához.

....

Paff, áll-leesés.

A storno, sztorno fogalmát szerintem a Tesco pénztárosai is ismerik, pedig nyilván gőzük sincs a könyvelésről, pláne a könyvvizsgálatról.
Aki nem könyvelő vagy pénztáros: a storno megfelel egy számla visszavonásának. Elb.tuk, kijavítottuk, pont. De szerintem a köznyelvben is előfordul, vagy nem?

Na, mindegy, ma is tanítottam, Ernst&Young, Svájc. Így már érthetőbb, miért tart ez a vizsgálat negyedik hete :)))))

Regresszió :))))

Általában ennek nem szokás örülni és lefagytam, mikor az MR leletem első mondata szerint:
"...összehasonlítva a 2008.07.31-i MR vizsgálatával regresszió látható."

Na, de mivel doktorék mindig a betegségből indulnak ki, ugyebár: a negatív eredményeknek örülünk.

Tehát a csontödémám (ki tudja, mi a fene lehet az... csontban vizenyő?) jelentősen csökkent és a deglett porcrészem 6-7mm átmérőről 4mm-sre regrediált.:))))

Jihhháááá!!! Örülünk, sálálá :)))

Hős lettem!

Kétszeresen is!

1. Tegnap anyám rávett, hogy adjak be neki egy kullancs-encephalitis elleni oltást. Tudvalévő, hogy én parázok mindenféle beavatkozástól, pláne, ha nekem kellene adni. De hát, végülis, hm, egészségügyis leszek, vagy mi a szösz... És hős lettem, beadtam! És senki sem ájult el! :))

2. Lekűzdtem a lakásba senkit be nem engedős parámat! Tegnap beengedtem két embert és láss csodát, nem fájt! Juhúúú!

Holnap MR, drukkoljatok! Nem akarok műtétet.

Sweet dreams

Mostmár két éjszaka rosszul aludtam. Afféle tipikus stressz-alvás, lefekszem és egykor kipattan a szemem és onnantól nuku durmi.

Jönnek a zh-k, kiváló indikátor ez.

Az álmaim is viccesek: egyik éjjel egyik ismerősömet álmodtam be egyetemi tanárnak, amint épp a követelményeket ismerteti. De a legutóbbi élmom nagyon durva volt: könyvet kellett lopnom a könyvtárból. Ez ugye nagyon nehéz, mert valahogy ki kellett volna csempészni a könyveket a wc-be, hogy a beragasztott fémlapocskát ki tudjam belőle venni, hogy ne riasszon a kapu a kijáratnál. De a wc a kültérben van és nem lehet a biztonsági őrök szeme előtt elslisszanni pár könyvvel.
Egy könyvesboltban folytatódott, amolyan nyitott, utcai könyvesbolt volt. Nagyon drága ÉLETTAN (vazze) könyvet kellett volna ellopnom. És utcai zavar, hangoskodás is kitört, és az eladó sem figyelt, és el kellett volna vinni a könyvet és, és, és... Nem mertem.

Mondanom sem kell, izzadtan ébredtem. :) Tiszta horror :)

Sajnos, tűkön ülök az irodában is, kollégáimhoz sincs semmi türelmem. Ezt az állapotot sürgős tanulással kell kezelni :)

TV - ma

Egy órája nézem ma a tévét. Kár volt.

A Fókuszban láttam egy riportot erőszakos "felnőttfilmekről". Illetve sokkal inkább annak egy castingjáról.

Állítólag szexmentes a film. Na, akkor már tényleg nem értem. Amit meg főleg, hogy tényleg agyba-főbe verik a kedves szereplőket, ami szerintem eléggé gáz. Ma már van trükk, számítógép, stb. Persze.

De úgy tűnik, hogy a lényege a valódi verés, kínzás lehet. És akkor tényleg gáz, csinálni is, nézni is. Elvállalni is.

Másik téma politikai. Nem szoktam politikailag állást foglalni, de azért most muszáj. Ismeretes, hogy most március 15-ére törvényt módosítottak, miszerint az ünnepi rendezvényeken tilos bekiabálni, tojást dobálni. Plusz elvittek, ha jól tudom két srácot, akik "Felelős magyar kormányt Buda-Pesten" transzparenst tartottak fel.

Na mármost, szerintem: ez a transzparens az égvilágon semmi rosszat nem tartalmaz. Nem tetszik a kormánypártnak - sag schon. Ez annyira ártalmatlan véleménynyilvánítás, amilyet el tudok csak képzelni.

Bekiabálás: háááát, ugyan nehogy már az tilos legyen. Ez lassan aféle halad, mintha kussban kellene a nagyvezéreket végighallgatni és kötelezően tapsolni a beszédek végén. Emlékeztet ez valakit valamire?

Tojás: oké, tojást nem illik dobálni. Ellenben nem tartom túlzottan veszélyesnek. Mondjuk, megalázónak megalázó és összedisznózza a köztereket, szóval, rendben, ne lehessen.

Minden más, ami korábban történt: gyújtogatás, Tv-ostrom, kukaletépkedés, na az más. Forradalmárok ugyanis nem a saját és az övéik tulajdonát b...k szét. Azt szerintem sem kell engedni.

De azért oda ne jussunk el, hogy futballmérkőzésen se lehessen majd bekiabálni, ha nem épp az aktuális hatalomnak tetsző csapatot bíztatna az ember. Itt sem a zsidózás, cigányozás engedélyezését szorgalmazom... De ugye azért értjük?

Esetek, barátok?

Ha jól figyelek, akad a munkahelyemen egy leányzó, aki - talán - szívesen barátkozna velem. Jó is lenne, mert kedves, szimpatikus lányka.
Csak ugye már lábujjhegyen táncolok, mert mindenki tudja rólam, hogy pszichora járok, ami rendesen bevonzza azokat az embereket, akiknek akad valami problémája. A leányzó is elmesélte, hogy anorexiás volt a gimnáziumi évei alatt. Nem mintha most úgy érezném, hogy terápiázni akarna velem, de már nagyon óvatos vagyok. Egyébként is sok olyan embert tudok bevonzani, aki picit talán bizonytalan, vagy segítségre szorul.
Tudja a fene, talán erősnek és keménynek látszom, ami egyfelől igaz is, de mindez nem jelenti azt, hogy mindent kibírok és végtelenségig terhelhető lennék.
Bolondos az élet: így félig átülve az asztal másik oldalára, pont azt játssza velem, amit korábban én játszottam. Sokkal jobban értem ezeket a szitukat, mint régen, így, hogy a saját bőrömön tapasztalom. Anno nekem is volt pszichos referenciaszemélyem (én így hívom), akire lépten-nyomon tapadtam, akkor is, amikor már a pokolra kívánt volna.
Van egy másik emberke is, akit már tényleg egy hajszál választ el attól, hogy lekiabáljam a fejét, mert kb már csak az marad. Mégsem fogja fel. Pedig nem veszem fel a telefonjait sem, nem hívom vissza sem.
Függők és függetlenek. Én sem akarok egyedül megdögleni - de mégis nehézkes ez.

könyvvizsgálat sálálá

Ehun vannak a könyvvizsgálók, vagyis sokkal inkább külhon, Svájcban. A kinti főnököm elintézte, hogy minden meetingen részt vegyek, amit a menedzserekkel tartanak, így aztán ma négy meetingen voltam.
A fincsi, hogy ők ott ülnek egy kupacon Zürichben, én meg itthon és tapasztom a fülem a telefonra. Ezek a dolgok akkor is izgalmasak szoktak lenni, ha csak magyarul, helyszinen összeereszted a könyvvizsgálót az operatív személyzettel, mert mondanak ott olyanokat, amitől ijedősebb könyvvizsgáló kollégának kihullik a haja.
Szóval, én vagyok a felügyelő, akinek ki kell javítgatni a sok szakmai badarságot, amiket összehordanak.
Tegnap valaki közölte, hogy elszámoltunk előre 5 évi bevételt 2008-ban, ami hajmeresztő nagy számviteli hiba lenne, ha így lenne, hát, nem győztem tiltakozni. Ma a másik, benyögi, hogy a céges költségelszámolásunk gagyi, nem mutatjuk ki rendesen a költségeket. Na, nem győztem itt is kiabálni, hogy jesszusom, ne kotyogjunk már ilyeneket, mert ha így lenne, akkor is hallgatnánk róla, de főleg, nincs így. Legalábbis nem amiatt, amire ő gondolt ;)

És hát ez van nehezítve azzal, hogy angolul megy az összes meeting. A mai top az volt, amikor egy spanyol könyvvizsgáló, egy olasz menedzser és én törtük az angol nyelvet dirib-darabokra. És ez volt az egyik legtökkelütöttebb menedzserrel.

Alig várom a holnapi utolsó meetinget, ami a legeslegidiótább menedzserrel lesz. Fincsiiiiiiiiiiiii :)

Stílus

Az alábbi egy köztem és a főnököm közti levelezés, a neveket, dátumokat töröltem. Az alapsztori egy munkahelyi vacsora a múlt héten saját dolgozóknak, aminek a számláját az én nevem alatt kellett elszámolni.
Szivességet tettem eleve, mert a főnöknek nem volt kedve kivárni, amig a kaja megjön és az én kártyámról lett fizetve.
Háttérismeret nem pénzügyeseknek: a cégek java része az ilyesmi számlákat ügyfélétkeztetésként könyveli, mivel annak kedvezőbb az adózása, ami saját dolgozók etetése, az a legdrágább adószempontból.

1. Levél a számlakönyvelőktől:

Szia X,

Ellenőriztem a fenti Il Trenos tripped.
Kérlek írd bele az elszámolásba, hogy kik és milyen célból vettek részt a vaxsorán.

Köszi,

számlaelszámoló csoport munkatársa

2. levél, instrukciót kérek:

Szia Főnök,

légyszives nézd meg az alábbi levelet, erre mit írjak?

Magunkat?

X

3. levél, főnök válasza nekem

Szia,
Hát szerinted milyen céllal volt? És szerinted kik vettek részt?

4. levél, én válaszom a főnöknek

Kedves Főnök,

mivel korábbi tapasztalataim szerint egyes munkahelyek a kedvezőbb adóelszámolás érdekében olykor a saját céges étkezéseket ügyfélétkezésnek tüntetik fel, arra voltam kíváncsi, mi nálunk a szokásos eljárásmód, különös tekintettel arra, hogy ilyen dolgot én a cégnél még nem számoltam el.

Mindenesetre, bocsánatot kérek, hogy alkalmatlan kérdésemmel zavartalak és a válaszod indirekt tartalmából kikövetkeztettem a helyes megoldást.

További kellemes napot!

Üdv:
Én

Erre aztán egy óra késéssel érkezett válasz, miszerint nem kívánt megbántani, de indirekt kérdésre indirekt választ adott...

Szerintem meg egyszerűen alapból feltételezte, hogy hülye vagyok, ahelyett, hogy elgondolkodott volna, valaki miért is kérdezhet ilyet.

Sebaj, megismertettem, úgy néz ki, egy újabb szakmai ismerettel.

Gentle Touch

Anno olvastam egy kb nőklapja szintű szakirodalmi helyen, hogy az embernek napi átlag 17 érintésre van szüksége ahhoz, hogy többé-kévésbé jól érezze magát.

Az én átlagom, jelentem valszeg napi 1,056 lehet. Amiből is világosan következik, hogy súlyos, krónikus érintéshiányban szenvedek.

Na, erre, hétvégén az egyetemen egyik tanerő felemlegette az egyik híres szocpszichós kísérletet, amit ehelyt most nem részleteznék ki, lényeg, hogy a manipuláció az volt benne, hogy egy könyvtáros megérintette következetesen az olvasók kezét a könyvek átadásakor. Csak egy picit, lehelletnyit, mondhatnám szubliminálisan.

A borzasztó probléma az volt, hogy a tanerő rajtam demonstrálta a kísérletet, minek során átadtam neki a naptáramat és mikor megsimította a jobb kézfejemet, háát, kábé a bal lapockámig bizseregtem végig. És ez nem igazság!

Csak azt remélem, utána nem kukkolta meg a pupillámat, mert akkor nekem kábé tényleg végem. :)))

Nyiff, nyüssz, keep touching me, guys! :)

A nap poénja

Beszéltem ma egy neurológus-pszichiáter ismerősömmel, akinek éppen elromlott a számítógépe. Megkérdezte tőlem (!), hogy ez miért van és hogy lehetne megjavítani.
Mondtam, persze, hogy fogalmam sincs.

- Te is pszichológiát tanulsz, ahelyett, hogy ilyenekre tudnál válaszolni! :))))

Na, én is röhögtem. Aztán közölte, hogy a pszichológia amúgy is baromság, a pszichiátriáról nem is beszélve, sőt mi több, általában az orvoslásra sincs szükség. Bezzeg a kétkezi munka! Annak legalább van valami eredménye.

Na, szerinted? :)))

Demokrácia

Igen, nálunk a cégnél mégiscsak demokrácia van.

Azt mondja nekem tegnap az amcsi főnököm (aki mellesleg Svájcban ül), hogy urgentASAP (nagyon sürgősen) kell ez, meg az, meg amaz, mert ott vannak Svájcban a könyvvizsgálók.

Ilyen esetekben én törvényszerűen azt szoktam gondolni, hogy f.....ck, hogy nem lehetett előre szólni, kapkodjunk az uccsó pillanatban, sötöbö. De amikor 5 percre rá, megírta, hogy ezen a héten és jövő héten vannak ott és ha túl sok mindent kérnek, akkor szóljak, hogy ki kell utaznom, na, akkor röhögtem fel hangosan.

Hát, persze, ez így megy. Láthatja mindenki, akkora a demokrácia, hogy ÉN diszponálhatok százezer forintok felett, meg afelett, hogy ugyan akarok-e menni, vagy nem. :)))

A valóság úgy néz ki, hogy a remek szervezeti felépítésnek köszönhetően, a svájci górém csak kérheti, hogy engem kiutaztassanak, valójában a kedvenc magyar főnököm úgyis mindennek keresztbe tesz, de főleg annak, ami pénzébe kerülne. Szóval, tegnap megírtam a csávónak, hogy szerintem "necessary", hogy kimenjek :)))))))))

De valahogy nem lett hatása :)))))

Na, aztán ma kiemelkedően nemes feladatot kaptam: a könyvvizsgálók elkérték köbö 20 szerződésnek az anyagait. Ehhez azt kell tudni, hogy egy szerződés cakkumpakk 20-60 pdf fájlból áll. Úgyhogy ma azzal töltöttem a napomat, hogy mentegettem le őket egyesével egy adatbázisból, darabjához 5 kattintás kell. A feléig jutottam el.

400 fájl, 2000 kattintás, 220 MB. Aszonta a swizzer, hogy majd valaki holnap kiírkálja őket cd-re. Na, neki is jó móka lesz, de nekem is :)))))) A könyvvizsgáló gyerekeknek meg jó olvasgatást, szerintem el fogja foglalni őket :))))

Azt mesélik, tegnap nyifogtak, hogy a Blueberryn nem jönnek le szépen a riportok :))) Vajon a CD-t bele lehet dugni a Blueberrybe? :)))))


Aztán meg még akkora a demokrácia, hogy a legkevésbé kedvelt kolléganőm (francia), írt egy levelet, hogy egyik könyvelésem nem jó és természetesen cc-be rakta a közös főnökünket... Ez szerintem egy picit nem kedves gesztus. Megköszöntem neki, hogy szólt, de főleg, hogy nem mulasztotta el a cc-zést. Mert ugye fontos, hogy a főnökök jólinformáltak legyenek. Arról is, ki követ el hibákat, meg arról is, ki a faszagyerek, aki azt felfedezi. :)))) Hülye spicli.

Szép lesz, mert pénteken ő helyettesít:) De asszem nem kérdezem meg előre és juszt is kihagyom minden további kommunikációból. Beeeeeeeeeee :))

Tébolyda - exkluzív live show

Anyámmal beszéltem az imént, hosszan. Bömbölök.

Minden relativ?

Problémáink vannak, ez nyilvánvaló. Igen, elhangzott, hogy ellenségnek tekintem. Elmondtam, hogy nem bízom benne. Tulajdonképpen azt vázoltam, hogy egy veszélyes fenevadnak tartom, akit csak rács mögé zárva, láncon lehet csak megközelíteni.

Minden relatív.

Ő engem egy arrogáns, ellentmondást nem tűrő, merev, pszichés problémákkal kűzdő valakinek lát. És azt hiszi, elrontotta a nevelésemet. Kvázi tönkre tett.

Önmagában tönkretettnek láttatni is sértő. Ha őt nem szeretem úgy, ahogy kellene, tönkretett kell legyek, ugye?

Azt kérdi, hogyan építsük fel a bizalmat. Szerintem ne építsük fel. Nekem az nagyon sokba lesz. Én nem merem. Én félek. Én nem tudom, mi vagyok és milyen, csak azt érzem, hogy tőle messze, el. Inkább játszom el a kis g..cit, gondoljon egy szarjancsinak, mint kockáztassam a védtelenséget vele szemben.

Vagy akkor most tényleg egy pszichés problémákkal kűzdő valaki vagyok? Negatív, ambivalens, vagymittoménmilyen kötődésű?

Hogy rohadna el minden.

Azt mondja, menjünk el terapeutához. Én az enyémhez nem viszem el, az tuti. Azt nem akarom, hogy tönkre tegye. Talán ott elértem, hogy eljátszhattunk egy anya-gyerek játékot, játékban. Talán abból sikerült úgy kijönni, hogy megtapasztaltatta velem, hogy el lehet valakit úgy engedni, hogy gondolatban megtartjuk, talán eljátszottuk a korlátozás nélküli szeretet modelljét. Talán tudott úgy szeretni, hogy terapeutám maradt, és nem uralkodott el rajtam, és hagyott és akart is elengedni. Talán elérte, hogy nem keresem a függő, pótanya-pótapa kapcsolatokat, igaz önkorlátozás árán, de kevesebb nyűggel tartom magam távol ezektől.

Az élet nem ilyen. De eljátszottuk. Talán maradt belőle egy pozitív minta.

Talán elküldöm muttert terapeutához. Talán kárt nem tud tenni. Amúgy meg fogalmam sincs.

És változatlanul: rohadjon meg minden.

Káröröm?

Ma is alaposan fontolgattam reggel, hogy bemenjek-e, de persze bementem. Délre.

Kár is lett volna kihagyni.

Könyvelgettünk, könyvelgettünk. :))))) Hehehe... Mivel Indiába került a process (!), ezért aztán mindenki hisztis kicsit - én is. Nna, a sok visszadobott tételt kapott kolléganőmnek elgurult a gyógyszere és rámküldött egy mailt, hogy eszkaláljam (!) az egyik tételét, ami 4. napja nincs lekönyvelve.
(Azoknak akik nem tudják, ezek a tételek a számvitel egyik legegyszerűbb dolgai, más cégnél előállításuk darabonként kábé 5 perc, hozzáértéssel; mondjuk, ott nincs is process, vazze...)
Nna, megnéztem, mi a szitu és a tétel tényleg negyedik napja hevert érintetlenül az approval boxban (!). Na, jó, ezt lefordítom, jóváhagyásra várt. Itt mélyen elgondolkodtam, hogy ezt szar lesz eszkalálni, mert ez már a magyarok kezében van és ugye az ember a saját fészkébe nehezebben köpik bele, még akkor is, ha szerintem is szar, hogy nem dolgoznak. Elmélkedtem pár órát, aztán gondoltam, jól bebiztosítom magam. Elballagtam a kedves magyar főnökömhöz, ártatlan pofival, hogy megkérdezzem, ezt ki felé kell eszkalálni (persze tudtam), hadd tudódjon ki, hogy akadoznak a dolgok. Az ő fejét is kellett volna látni, ahogy mentem felé... De hát, mindegy, nem kedveljük egymást, na. :) (nem nyalok, megint nem, na és ennek is megvannak a következményei :))))) Na, megkérdeztem, hogy tessék szíves mondani, mit kell nekem csinálni? Hihi... Nna, tudta? Nem tudta. Szóval, megint kielégülhettem, kárörömileg, hogy kioktathattam (ártatlan pofival) hogy rosszul tudja, amit tud. Mondjuk, nem ez volt a cél, mert azt hittem, kivételesen ezt tudhatja, de mivel nem, én pedig arra jártam, hát...
Nna, eszakaláltam egy szépet, kedves levél, angolul, nagy segítség lenne, ha jóváhagynátok (vazze), mert nagyon kedvező lenne, kevés függő tétellel szórakozni jelentéskor.
Korrekt választ kaptam, lekönyveltük, bicsi-bocsi, havazik, sötöbö.
Hát, felhív a csaj, pár óra múlva, akié a tétel volt: ő, izé, elkövetett egy hibát. Felvonom a szemöldököm, na, ugyan, mi baj, gyere mesélj! Hát, ő, izé, fordítva adtam fel (tehát plusz helyett minuszt könyvelt:))).
Na, itt sajnos hangosan felröhögtem, amin kissé kiakadt, meg hogy hogy mondhatom, hogy ez nem probléma.
Pedig szerintem ez vicces: a cucc 4 kézen ment keresztül. Első volt ugye ő, aki feladta a tételt, és 3-4 éves könyvelési tapasztalattal még mindig nem érti, hogy kell ezt a nála félévente ismétlődő dolgot csinálni. Másodszor ugye én, akinek elvileg a kötelező ellenőrzési körre el volt küldve, csak én ezeket rutinból nem nyitom ki, csupán leírom, hogy minden frankó, mert eleve baromságnak tartom a processt. Harmadszor az indiai gondos mérlegelés után elengedte a tételt, feltételezem, megnézte, hogy elég pipa van-e benne, megfelelő űrlapot használt-e az ember. A lényeget nem nézte, mondjuk, de nem is erre tartjuk ugye a processt (!). Negyedszer a magyar jóváhagyó, aki bekakkantott, hogy rászóltam és sitty-sutty elengedte a cuccot, halvány gyanúm, hogy ő se nyitotta ki.
Szerintem ez vicces. A processt a parás amcsik arra találták ki, hogy ilyenek ne forduljanak elő. Arra nem gondoltak, hogy elég lenne egy felelős embert és egy ellenőrzőt tartani (igen, ez a hagyományos modell - könyvelő/főkönyvelő felállás), de olyanokat, akiket érdekel is, mi megy át a kezükön. Mert ugye itt az a bibi, hogy a könyvelő nem ért hozzá, engem nem érdekel, az indiai nem ért hozzá, a jóváhagyót meg szintén nem érdekli.

Saját dugájába dől a rendszer, sebaj, majd kijavítjuk. Nincs, amit ki ne lehetne javítani, szórakozásnak meg úgyis jó. Legalább van munka.

Kísérő

Egy repülés során látta meg az ismeretlen férfit. Azonnal felfigyelt a kanyargós úton bandukoló emberre. Valami furcsa volt benne: a járása, a mozgása, a tartása talán? Onnantól nem tudta szem elől téveszteni.
A férfi botladozott. Hol erdőbe vezetett az útja, ahol a repülős nem láthatta, csak azt, hogy szaggatva, véresen bukik elő a fák közül, hol szakadékok szélén bukdácsolt, a mélység felett egyensúlyozva. Olykor a nap sütötte, máskor szélvihar tépázta. De a férfi újra, meg újra továbblépdelt, csak mindig egy kicsivel lassabban, nehezebben és egyre tépázottabban.
A férfi is tudta, hogy a repülős figyeli és ő is figyelte, az erdőségek után rögtön szemével kereste a kísérőt. Ha azt pillanatra egy légáramlat eltérítette, szorongva kémlelte az égboltot.
Egyik sem hagyta el a másikat. És mindketten tudták, az út végén a sötétség, az üresség, a múltidő. A repülős elhúzza a botkormányt majd, a vándor végigjárja az útját. Neki a sorsa ez és a repülős az, aki végigkíséri, mert senki se menjen egyedül.

Szelebriti sóóóóóóóóó

Váuuuuu!

Tegnap voltam tök véletlenül a Papírkutyák c. film díszbemutatóján. Éééén, hihi.

Egyik csoporttársammal találkoztam és ha már úgy alakult, elhívott a bemutatóra. Neki ugyanis van bejárása, aztán így nekem is lett. Al-VIP-slepp lettem :)))

Hát, szóval, a körítés: Mert nekem ez teljesen új volt. Hogy Magyarországon ilyen van... Corvin mozi, előtérben kábé 25-30 fotós. És, akit felismernek (tehát valami híresség), azt nagy vakuvillogás közben lefényképezik. Én Pataki Ágin haltam be, mert belépett, vakuzás, megállt, póz jobbra, póz balra, póz középre aztán el. Vazze, így bejönni :))) Mondjuk, aki modell volt, ott érthető.

Na, lényeg, hogy az egy m2-re eső celebek száma több volt kettőnél, jól kinézegettem magam. A film sem volt rossz, különösen az elején röhögtem szét magam. Igaz, hogy kaptafa: megint az amatőr, csóró ámde buta magyar gengsztertéma, viccesre beállítva. Kábé Az egy szoknya, egy nadrágban epizódot kapó Mucsi-Scherer páros storyjának felduzzasztása 90 percre, ideges, káromkodó Mucsi-figurával és dumagép, butácska Scherer-figurával. Kábé olyan Üvegtigris + Argo feeling, de sebaj, aki bírja az ocsmány dumát és a kaptafát, meg az olykor vicces dolgokat, annak egy estére jó szórakozás lesz. Ja, és még egy kicsit magyarított Ocean's 11, csak itt nincs büdzsé, nem akkorák a sztárok és nem szépek, sőt a magyarok rá is b.nak, mert lúzerek.

Amúgy elgondolkodtam: egyszer miért nem csinálunk nemlúzer magyar filmet? Attól még lehetne vicces.

Welcome to India

Nna, megkezdődött a csodás indiai outsourcing. Édes istenem...

Most ott tartunk a szolgáltatásban, hogy 1 db könyvelési tétel jelenleg egy hete áll bent a rendszerben. Akik még életükben nem dolgoztak normális cégnél, azoknak mondom: 1 db könyvelési tétel lekönyvelése 5 percet vesz igénybe. Máshol...

Az egyik kontaktom kábé a hatodik iterációját nyomja egy másik tételen a kedves adatrögzítővel. Mivel a púpom tele lett a rohadt levelezésükkel, amire végig cc-ként voltam feltéve, csak belenéztem, mi történik. Nos: a faszikám először kitöröltet egy fájlt. A következő levélben bekéri a jóváhagyást (ami az előzetesen kitöröltetett fájlban volt benne). Aztán bekér ezt, bekér azt. Csak figyelgetem, hogy ezek mi a ráknak kellenének egy ilyen tételhez. Aztán bevillant a felismerés: legutóbb, amikor egy ilyen szép, hosszú levelezést láttam, az lett a vége, hogy a vadbarom (magyar) lekönyvelte végül a tételt, csak éppen fordítva. Hogy az milyen? Hát, hogy +100 helyett, -100-at könyvel le. És ez nem előjelhiba, ami lehet figyelmetlenség, hanem súlyos elvi hiba.
Na, beavatkoztam, tételesen cincáltam szét a faszika leveleit és kértem, hogy ugyan magyarázza már meg, ez a sok szar mihez kéne. Valamint figyelmeztettem, hogy "make sure", hogy a megfelelő dolgot könyveled. Várom a választ...

Korona: kifogásolta, hogy a kontakt 16/02/2009-et írt be, 02/16/2009 helyett. Megkérdeztem, hogy ha egy év 12 hónapból áll, akkor ezen a dátumformátumon, mi a f... nem gyértelmű????

Tanulság: az outsourcing lehet, hogy olcsó. De hogy a minősége szarabb, mintha fele annyi, értelmes helyi ember csinálná, az tuti.
Mennyiség vagy minőség dilemmájából az előbbi győz.

Egyben nem vagyok biztos: lehet, hogy egy éves távon ez kifizetődő, de ha stratégiai távlatban tekintem, korántsem vagyok erről meggyőződve. Csak ugye, az tíz években lenne mérhető, addig meg nem tud senki sem számolni.

munkaidő

Hű, de vacak napom volt ma.

Rögtön a beérkezéskor felhúzták az agyam. Nem komálom, ha velem egy szinten lévők beszólnak, hogy mikorra értem be. Ha a főnök szól be... Na, akkor is dühös leszek,de akkor legalább kussolhatok. Bár az asszem, ilyen szituban ott is kifejteném az alábbit:
Tudvalévő, hogy az én melóm meglehetősen periódikus. Vannak napok, amikor pörögni kell, és vannak olyanok, amikor az ember csak fonogatja a haját. Na, nekem ebből bő egy év után elegem lett és ennek megfelelően rugalmasan kezelem a munkaidőmet. Határidő emiatt még sohasem lett elmulasztva. Cserébe, ha olyan van, akkor bent vagyok tovább, vagy megcsinálom hétvégén, ünnep alatt. Volt már rá példa.
Viszont azt vallom, amit a második munkahelyemen tanultam: a munka legyen meg, előtte, utána ki, mikor, hova megy, az magánügy. Azt pedig ne várja el senki, hogy azokon a napokon, amikor 10 percnyi munka adódik, ott üldögéljek, 8,5 órában. Hát, egy fenét. Anno elmondtam, hogy áll ez a dolog, jeleztem a főnökeimnek, elégszer, aztán ez van. A meló ilyen és kész. Feladtam, hogy feladatokat kérjek.
Amelyik kollégám meg bent üldögél és inkább kevésbé látványosan ..ssza a rezet az internet előtt, az pech.
Én azt tartom, hogy a munkaadó nem a munkaidőt fizeti meg, hanem a munkát.

Megint elkezdődött a suli

Újraindult az egyetem és nagyon élvezem. Olyan jó eljárni, találkozni a skacokkal és hajtani megint a tanulnivalókat.

Csak egyet nem tudok: hogyan fogok én ezzel az egy fejemmel ennyi mindent megtanulni? Júj...

Fejlődéspszichoból kábé 500 oldalt kell elolvasni, észlelésből egyelőre 250-et, pszichofizioból ki tudja mennyit... Jaj-jaj.

Nyiff. Dehát iki-oki vagyok, ugye? :S

Metafizikai terapeuta - speciális tanácsadó

Ez a fent említett végzettség tematikája. Az elérhetőséget nem kívánom ide megadni, mert mégsem reklámoznám.

Túl konzervetív vagyok, vagy ez sarlatánság tényleg???

"Extraszenzorika (különleges adottságok kifejlesztése)
Pszichológia alapfokon
Hipnózis- szuggesztiók vizsgálata - Megtudja hogyan befolyásolják Önöket az életben !
Az emberi játszmák taktikái (gyakorlati bemutatókkal,sok gyakorlás lesz éles helyzetben/
Nem konvencionális gyógymódok (pszi-sebészet, spirituális gyógyítások, mentális programozások)
Isten megtapasztalásának a lehetõsége, az ember és az emberiség létezésének oka
Erkölcstan-Az Alapvetõ Emberi értékek a spirituálitás és a munka területén
Az önzetlen szolgálat végzésének módjai, gyakorlati megvalósitása
A szeretet-energia és a lélek
A tanácsadás elmélete és gyakorlata nagyon sok gyakorlattal
Kommunikációs és testbeszéd-gyakorlatok
Telepátia - Atma - Kommunikáció két vagy több ember közt szavak nélkül. Lehetséges!?
Meditációk - Eredeti mantrák Indiából!
Metafizika
Tanatológia (a halál tana)
A tömegpszichózis vizsgálata - a XXI. sz. legfélelmetesebb fegyverének veszélyei
A különleges, nemzetközi szintû és nemzetközileg is elismerést kiváltó NARAYANA technikai rendszer bemutatása és átadása
Halálközeli élmények -
Asztrális projekció
Védelmi rendszerek, Öngyógyitó technikák átadása
Reinkarnáció, ok-okozat, karma elemzése
Ezoterikus,parapszichológiai stb.tulzások tisztázása,szekták veszélyei ! "

Meginterjúvoltam a kolléganőmet, aki erre a képzésre jár:

A: és ezzel te mit csinálhatsz majd?
B: terápiákat
A: milyen terápiákat?
B: bármi problémája van valakinek, amit nem tud egyedül megoldani, abban tudok segíteni.
A: bármi?
A: és mennyi idő ez a képzés?
A: HM?
A: 2 félév?
B: az első év
B: utána van a második év, ahol elmélyítik a tudást

Hát, arra szükség is lesz. Arra jutottam, hogy sarlatánság. Nekem bármilyen problémában segíteni tudó "terapeuta" nem kell, semmi szín alatt. Ezt a szót is le kellett volna védetni!

Amúgy úgy néz ki, itt tanítják az "ember létezésének okát", ami király, mert én azt hittem, ezt nem tudja senki, de végre mégiscsak megtudhatta valaki. Tök király: 2 év alatt mélyített tudás és univerzálisan mindenre fasza terapetua lehetsz!

Obama: I screwed it up

Az új amcsi elnök miniszerjelöltjei sorban lépnek vissza adófizetési problémák miatt. lásd itt

Na, ki nem érti a gazdasági válság okait, ha az amcsi kormány is olyanok közül probál válogatni államigazgatási pozikra, akiknek a rendes adófizetés nem megy?

Screwed up.

Megint vidáman

Teljesen fel vagyok villanyozva! :)))

Holnap megint mehetek Pécsre, az egyetemre. Komolyan, elvonási tüneteim voltak, hogy nem tanulhattam három teljes hétig! Ne már, ilyet nem lehet csinálni :))))) Függő vagyok :)

Voltam a héten az állásinterjún, de inkább hagyjuk. Annyira gagyi volt... A pasi teljesen ellenszenves volt és szaglott is. Emellett 50 perces részletes feladatismertetést tartott, nekem kb. 5 kérdést tett fel, amelyek mindegyike szerepelt az életrajzomban. Majd a végén kiderült, hogy a fizuigényem és a kínálat nagyon távol van egymástól.

Szóval, nem értem, minek hívtak be egyáltalán. A portálon, ahol jelentkeztem, van megadva fizetési igény. Abból láthatták volna, hogy egyeztethetetlen a kettőnk elképzelése...

Majd meglátjuk mi lesz a továbbiakban. A hetem elég jó volt, volt meló bőven és a svájciaim is korrektebben álltak most hozzám. Pl a kinti főmanager kb 3-szor hívott fel, hogy egyeztessen velem dolgokat. Ez tök jó. Egyik este meg felhívtak a csajok, hogy hazamehetnek-e már, mert tőlük vártam adatokat - de még nem volt időm ellenőrizni. Hazaengedtem őket :)))))

Beszéltem egy régi kollégámmal is. Egy apróbb tanácsot kértem tőle és tök jó volt, mert ő is bíztatott az egyetemmel kapcsolatban.

Szóval, akkor most minden rózsaszín? :)

Főnökök

Múlt héten egyik kollégám kiverte a balhét, mert új feladatkört kapott az új német főnökétől.
Az új főnök később visszavonta a feladatot.
Mai komment: "ez a C.... egy puhapöcs".
Kérdeztem, hogy jobban szeretted volna, ha C azt mondja, hogy leszarom és kész? Azt mondta, hogy igen, azt kellett volna, hogy képen vágja és azt mondja kussaztmondtamhogycsinálod!

Hát, főnöknek lenni se lehet egyszerű... :))))

Ha keménykedsz: szemét vagy; ha megértő és revideálod az esetleges rossz döntésed: puhapöcs.

Magam részéről azért szavazok inkább a revideálós/átgondolósra. :))))

Az ügynök halála

http://www.mtv.hu/videotar/?id=37499

Tegnap éjjel adta az m2 Az ügynök halála című filmet.

Szokás szerint, ezen a művön megint halálra bőgtem magam. Pár éve láttam a Tháliában, Bodrogival és akkor is a fél Andrássy és Nagykörútat sírtam tele. Egészen le a Boráros térig.

Számomra az apa, a zsarnoki és imádó, megalázó és túlmagasztaló, a hazug és álságos, hatalmasnak képzelt, de gyenge és törékeny apa tragédiája. Azé az apáé, akit imádni kell és gyűlölni. Akinek megfelelni kell a megdicsőüléshez és rettegni az elbukást a színe előtt.

Biff, a fia végigjárja ifjúságában a poklok egyik poklát. Szembesülnie kell az apja által közvetített hamis világ- és énképpel. Rá kell döbbennie, hogy apja hazugságban élt és nevelte őt. Rá kell döbbennie, hogy a szigorú és hatalmas ember, valójában kicsi és törékeny, mint egy kiszáradt faág. Gyámolítandó és kibírhatatlan. Behódolni öngyilkosság, ellenállni neki gyilkosság.

Ambivalencia.

Biff akkor tudja túlélni és megoldani, ha el tudja hinni, hogy az ellenszegülés nem gyilkosság. Ha elhiszi, hogy nem ő felelős az apa sorsáért.

A filmbéli Biff végigszenvedi ezt a poklot és felnő végül. És jól nő fel, mert meglátja, amit meg kell a helyzetben látnia, meglátja az igazi valóságot. Ami nem olyan szép, nem illuzórikus - de élhető.

Én drukkolok a biffeknek. És a párhuzamokat nem tagadom le.

Péntek

Végre péntek van és elmúlik ez a hét is.

Most búcsúzkodnak azok a kollégák, akiknek ma volt az utolsó napjuk.

Magam tegnap nagy izgalmamban jelentkeztem állásra, kedden kell mennem interjúzni. Talán mégsem várom ki a sorsomat itt, ha sikerülne megállapodni, talán belevágnék egy újba.

Majd meglátjuk.

Kis cicmorgót megműtötték - ivartalan lett szegényke, de lassan lábadozik.

Pussz, csók, szép napokat!

Survivor

A mai nap nem hozott újabb áldozatokat.

Volt egy megnyugtatónak szánt, de ezzel merőben ellentmondásos metakommunikációt mutató főnöki meeting, idegeskedés, lób..ás (mondjuk az nem) meg ilyenek. Beszélni sem szeretnék már róla.

Fáradt vagyok és merőben rossz kedvű.

Délután intéztem a bokadolgaim, az is katasztrófális. A doki kifordult az állami rendelőben a privátban korábban bemutatott szerepéből és háromszor kellett elduruzsulnom, hogy írja fel azt a ki...tt szart, amiért odamentem, plusz előre ő igért be. A találkozás 45%-a arról szólt, hogy bohóckodott az asszisztensnővel, 45% arról, hogy neki mi, hogyan érné meg jobban, ha én melyik kezelést, melyik magánrendelőjében csináltatnám, 10% meg rólam. Két és fél órát basztam el ott, eredménye: egy MR beutaló, és egy kurva tb-re vehető porcerősítő. A magnetoterápiát felírta, de a fiziko előtt elfogyott a türelmem: újabb fél óra várakozás után otthagytam a picsába az egész rendelőt.

Hogy rohadna el a piacgazdaság ott, ahol van.

Második felvonás

Ma az ígért kommunikáció elmaradt.

Amit megtudtunk, hogy ma összehívtak embereket - nem a mi részlegünkről - és húsz percet kaptak a távozásra. Mint valami bűnözőkkel, úgy bántak velük.

Emellett érkezett egy meeting request holnapra a főnöktől: team meeting címmel. Gondolhatjátok: összeszaladtunk azonnal, hogy mi leszünk a következők holnap? Állítólag nem. A főnök úgy érzi, hogy beszélgetnie kell velünk. Mi a fészkes fenéről, kérdezem? Most? Beszélgetni? Hát, ezt megint olvasta valahol.

Megfigyelés:

Az ember ilyen szituban paranoiás lesz egy kicsit. Jelentéktelen dolgok arra tudnak utalni, hogy ki lesz a következő. Igazából minden arra tud utalni. :)
A csoporttagok viszont, akiknek semmi befolyása sincs az eseményekre összetartóbbak, többet beszélgetnek. Szerintem ez így, hogy senki sem tud semmiről, egyenlőek az esélyek és bárki lehet érintett: csapatépítő. Gratulálok. Minek ezért drága tréningekre menni?

Amiről valójában szó van

Szokták tőlem kérdezgetni, hogy hogy is van ez a gazdasági válság és ilyesmi.

Nos, nem tudom. De kisebb sorozatot tervezek írni, nem túl nagy falatokban, részben, hogy emészthető legyen, de főleg, mert lusta vagyok. Azért leírok ide pár tapasztalatot és gondolatot, és majd kiderül.

Az első részben a tőzsdéről és a tőzsdei cégek tény és tervadatairól lesz szó, beleértve a piaci mozgásokat és azok lélektanát. Hogy nagyot ígérjek.

Tőzsde: a tőzsde a szabad piac találmánya. Az árutőzsdén valós anyagi javak cserélnek gazdát alapvetően. Az értéktőzsdén értékpapírok, tehát (főleg) cégek részvényeivel kereskednek. Részvényt azért vesz valaki, mert befolyást, irányítást akar szerezni egy vállalkozásban, vagy mert osztalékra pályázik, amit évente szoktak osztogatni, ha és amennyiben az adott cégnek nyeresége van.

Csak ez jelentősen túlnőtte magát. Manapság a tőzsde inkább szól a spekulációról és a befolyásolásról, mintsem funkciónálna valós értékeket közvetítő "szent" piacként.
A tőzsdei cégek egyértelműen hamisítják az eredményeiket. Nem mondom, hogy mind, és nem mondok nevet, mert nem tehetem és nincsenek is bizonyítékaim. Maradjunk csak abban, hogy úgy érzem... De vegyük csak elő az annak idején nagy port kavart Enron botrányt.

Valamikor 2001-ben robbant ki, az amerikai óriásvállalatnál a botrány. A könyvek tényadatait (múltra vonatkozó eredmények) tudatosan manipulálták. Akkora lett a botrány, hogy az addig makulátlannak hitt öt világvezető könyvvizsgáló cégek egyike -az Arthur Andersen - vele bukott az ügyfelével. Az Arthurnál munkatársak semmisítették meg tömegesen az árulkodó bizonyítékokat, amelyek azt mutatták, hogy a könyvvizsgálat során mikre bukkantak rá és tusoltak el a cégvezetéssel karöltve.

Az egész balhé következménye az lett, hogy az Enron elbukott, az amerikaiak pedig, az azóta is oly jellemző reagálással, azt mondták, hogy jól odacsapnak és létre hozták az ún. SOXA törvényt.

A SOXA röviden és tömören arról szól, hogy minden könyvelést bizonylattal kell alátámasztani (ebben eddig semmi új nincs) és minden könyvelést legalább 2 embernek kell ellenőrizni. Szép terv.

A valóság azonban - állítom - a reményeket nem váltotta be. Adminisztrációt növelt. A lényegen nem változtat. Ha az ellenőrzést érdektelen emberek végzik, ha a könyveléseket olyanok végzik, akiknek fogalma sincs arról, miről szól a tétel, mit is számít, hogy hány kézen ment keresztül.

Lényeg, hogy Amerika megnyugtatta magát és hozott egy olyan döntést, íróasztal mellett, ami jónak is tűnt. Hogy ma, mely cégnek, mi áll a könyveiben arról mondani semmit nem tudok, de egy dolog azért idekívánkozik.

Hogy lehet az, hogy két ugyanazon piacon jegyzett (értsd. ugyanazon a tőzsdén szereplő cégnek) jelentősen eltérnek a könyvelési elvei? Egyáltalán, hogy térhetnek el a könyvelési elvek?

Könyvelési elv alatt azt értem, ami szabályozástól függően a vállalkozások számára választható. Tehát: X cég dönthet úgy, hogy mondjuk, valamit kimutat bevételként, Y cég meg dönthet úgy, hogy ugyanazt a dolgot nem mutatja ki, hanem majd később, ha már teljesen biztos lesz. Na, mármost, kérdezem én, hogyan lehet ilyen szabadságfok mellett a két különböző cég eredményeit összehasonlítani. Mit látunk, ha összehasonlítunk egy táppal kezelt, permetezett, génmanipulált paradicsomot egy sima paradicsommal. Egy nagy paradicsomot és egy kisebb, vacakabbat. De mi a különbség a kettő között? A két paradicsom fejlődése önállóan? Nem. A kezelés módja.

Ugye érhető, hogy az ilyen összehasonlításnak a számok talaján nincs értelme, ha az elméletben ugyanazt jelentő kategóriák a valóságban tartalmilag eltérnek egymástól? És itt nem hamisításról beszélek, hanem a jogszabályok adta törvényes keretek kihasználásáról.

Egy dolog azonban a tényadatok közlése. Másik dolog a tervadatok közlése. Mert az ugye talán még sokkal fontosabb. Mivel minden tőzsdei cég attól retteg, hogy a részvényeivel kapcsolatban pánik tör ki a piacon, azért nyakra főre hitegetnek és ígérgetnek a jövővel kapcsolatban. Az ígérgetés pont olyan, mint egy választási kampány. Nekem jó eredményeim lesznek, sőt jobbak mint a másokéi. Ezért a tervek hamisítottak. Politikailag korrekten fogalmazva: optimisták.

Utána a dolog jobban elkenhető, hogy azért nem jött össze, mert ez meg az, meg piros hó esett és ilyesmi. Csak az igazat nem megjövendölni és nem megfogalmazni, mert akkor borul a mesterségesen épített kártyavár.

Mert olyasmi ez valahogy, mint a pletyka. Ha egy cég megengedi magának, hogy ne jövendöljön növekedést, hanem mondjuk csak stagnálást, akkor ugye beindul a pusmogás. Elindul a bizalmatlanság. Hiszen a versenytárs optimistább tervet tett közzé, akkor fektessünk be oda, hiszen ott nagyobb osztalékot kaphatok, vagy ha eladom a részvényeimet, akkor magasabb árat kaphatok értük. És ezzel már be is indult az öngerjesztő folyamat: a részvényeket el akarják adni, tehát a piacon sok lesz, ha sok van, lemegy az ára. Ha lemegy az ára, akkor még többen akarnak tőle szabadulni, a cégben megrendül a bizalom. Ha a bizalom megrendül, akkor a cég leendő ügyfelei is megijednek és inkább választják a versenytársat, mert az megbízhatóbbnak tűnik. Ha a versenytárs megbízhatóbbnak tűnik, sok vevője lesz, akkor tényleg sikeresebb is lesz. Az eredeti cégünk pedig a spirál végén tényleg beborul. És miért is? Egy valótlan tervezésen alapuló hisztériás, tőzsdei pánikreakció miatt.

Ezért kell "optimista", szerintem hamis terveket előadni. Hisz mindenki hazudik, azt meg ki tudhatja, hogy ki a nagyobbat. Aztán az elvárások nem jönnek be, de nem tesz semmit, mert a versenytársnál sem jöttek be, hiszen ők is hazudnak. Indulhat a játszma újra előlről.

A dolog akkor válik veszélyessé, ha túlnövi magát. Amikor tényleg cégek borulnak. A kisded játékok miatt ténylegesen munkahelyek szűnnek meg.

Nagyon remélem, hogy eddig ez érthető volt és talán érdekes. A következő részekben az outsourcingről és a vállalati kommunikációról fogok írni.

Első hullám

Ma 14.20-kor összehívtak egy meetinget, amelyen közölték, hogy a mai első hullámban az előre bejelentett 190 emberből, ki az a 11, aki ma kapja meg a felmondólevelét.

Szép, tiszta munka: az érintetteknél hamarabb tudtuk meg.

Nekik pénteken kell jönni utóljára.

Egyébként senki ne kombináljon semmit a kis agyában és támogassuk együtt továbbra is az operéjsönt. És ez kábé szó szerinti idézet volt a kommunikációs géniusztól, a főnökömtől, akit emlegettem már korábban is ezen a felületen.

Együttérzés

Annak az embernek, akinek nagyon sokat köszönhetek, akit nagyon tisztelek szakmailag és emberileg, és aki most veszítette el az édesanyját.
Ezt itt nem olvassa, de kell, hogy tudja.

Pénz és orvoslás

Előbb-utóbb ugye, mindig az van, hogy magándokinál kötök ki, ha valami tartósabb bajom van. Most ugye ez épp bokaprobléma, de volt ez így nőgyógyászattal és mással is.
Mit is kell megfizetni ma Magyaroszágon az egyébként nem kicsi TB terhek mellett a magánpraxisban?
- időt: tehát, hogy az orvos rád szánja az idejét. Vagyis egy vizsgálat nem két perc, adminisztrációval együtt.
- információt: az orvos emberszámba vesz és megadja a bajodról a felvilágosítást illetve megbeszélitek (!) a lehetséges kezelési módokat.
- körültekintést: magánpraxisban (jó esetben) az orvos hajlandó az első benyomása mellé, még két másikat is beengedni és nem feltétlenül annyival intéz el, hogy felír valamit és helló.
- szakértelmet?: ez erősen kérdőjeles. Valószinű azért, hogy inkább azok a dokik mennek magánba (is), akikre van "fizetős" kereslet, de az a tapasztalatom, hogy ott is megélnek kóklerek, mint ahogy tuti, hogy a TB-ben is dolgoznak jó szakemberek (sok esetben a magánosok maguk).
- rövid határidők: ha TB-ben kérsz Budapesten MR vizsgálatot, az minimum 1-2 hónap, mikorra időpontot kapsz. Ha vastag a pénztárcád: 1 hét.
- nincs hálapénz: mindennek annyi az ára, amennyi. És azon nem kell szorongani, hogy eleget adtál-e és vajon azért olyan-e a hozzáállás veled, amilyen, mert nem tejelsz rendesen.

Megváltoztatni ezt nem tudom és nem örülök neki, hogy így van, de ha már így van, akkor aki magánba "kényszerül" és olyan borzasztó szerencsés, hogy fizetni is tudja, akkor legalább szűrje ott a kóklereket. És aki nem megfelelő, azt hagyja ott, de gyorsan. Azt meg, aki a fentieknek megfelel, "támogassuk".

Éljen a piac, nemde?

Leszögezem: ismerek minden tekintetben kifogástalan orvost, hozzáállást itt is, ott is, és gagyit szintén mindkét helyen. Sok dolog azonban nem is feltétlenül a doki milyenségén múlik, hanem a munkakörülményeken. Amit viszont a magánban tud neked biztosítani. Ha szerencsés vagy és megengedheted. Ha.

Terhes vagyok?

Utaztam ma a metrón. Épp ortopéddokihoz mentem a kripli bokámmal, ami éppen fájt, de nem annyira, szóval álldigáltam egyik lábamról a másikra, lehet, hogy sóhajtoztam is, azt nem tudom, de sánta semmiképp sem lehettem.
Rajtam kék kabát, zsebei kitömve, mint rendesen: telefon, kesztyű, mp3 lejátszó, zsepi. Két zseb hasmagasságban.
Na, fogta magát egy fiatal lányka, felugrott és mondta, hogy üljek le. Mivel a fülem tele volt tömve az mp3 fülhallgatójával, visszakérdeztem, hogy "ha'?". Angyali mosollyal ismételte, hogy üljek le.
Há', jóvan, ha aszongyák üljek le, rendes gyerek vagyok én, leültem. Ugye.
Konklúzió:
- anyakorban vagyok
- terhes nőnek látszom a kék kabátban :))

Amúgy, tiszteletem a jóindulatnak, hogy a rosseb enné meg :)))))))

Egyszerű, mint a bot ...

... az én kis lelkem.

Megint előjött a szokásos útálom a rendszert, unom magam, enyhén depresszív időszakom. Mivel visszatértem a kedves kis munkahelyemre és az előző hét hisztijei után, megint nem volt SEMMI feladatom.

Ma reggel kitaláltam, hogy szabit veszek ki csüt-péntekre, mielőtt befordulok teljesen. Offline - ha kiszállok, nem kell azon dühöngenem, hogy minek vagyok bent.

Probléma megoldva: ma dolgozhattam, kaptam feladatokat. Közérzetem: jobb.

Köszönöm. A munkahelyek álma vagyok tulajdonképpen, nulla monotónia- és unalomtűréssel.

Csókolom.

Pride

Pszicho első féléves átlagom 4,56.

Anyám szerint ciki vagyok, én meg büszke! Juhhhhééééé.

Korrupció

Életemben másodszor megvesztegettem valakit.

Az első eset teljesen véletlenül történt, sok-sok évvel ezelőtt Csehországban az autópályarendőrökkel. Mire észrevettem, már meg is vesztegettem őket - matricaügyből kifolyólag.

A mai eset kissé más volt, itt tudtam mit csinálok. BKV.

Tudvalévő, hogy nekem minden hónapban van bérletem, mivel a cég fizeti és semmi értelme nem lenne nem venni. De amúgy sem szeretem, mert nekem ahhoz nincsen idegrendszerem, hogy sasszemekkel figyeljem, ki, mikor húz fel a buszon karszalagot.

De az is tudvalévő, hogy ilyen ügyekben lusta vagyok, mint a dög: tehát majd minden hónapban van pár napos bérletvételi üresjáratom, amikor közlekedek, de az éppen érvényes doksi nélkül.

Múlt héten járt le a bérletem: ennek ellenére nem vettem sem pénteken, sem tegnap. Ugyan ellenőriztek kétszer is, de egyik se vette észre a rossz dátumot. Ma reggel azzal a szent küldetéssel indultam el, hogy a végállomáson veszek bérletet, egyszer és harminc napra. Igen ám, de addig is busszal kell menni. Megint felpenderült két karszalagos maca. Megint előadtam a nyugodt, kényelmes keresem elő a bérletet effektet, a csaj megnézte, megköszönte. Aztán, egyet fordult és visszakérte újra - sajnos leesett neki, hányadika is van ma. Nnnnna, papír, igazolvány, stb.stb.

Mondtam, hogy jaj, én nem tudtam, hogy épp lejárt, de akkor megyek is a végállomásra és veszek izibe újat. Meg ugye, tetszik látni én rendes gyerek vagyok, múlt havi bérletem is van, meg az előtti is. Mondta, hogy OK, akkor bemutatom az Akácfában. Aztán, megint leesett neki, hogy ja, ha nincs tegnapi dátumú bérletem, akkor hiába mutogatom - 12.000 bírság. ÁÁÁ.

Na, ekkor jöttem elő, a nem lehetne felírás nélkül elintézni? kérdéssel. A csajszin látszott, hogy hajlítható, de sajnos mellém telepedett a kollégája, és ott motyogtak egymás között. Majd a kolléganő közölte, hogy ha csekket kérek, 12.000, ha helyszínen fizetek 6.000. Helyszínen fizettem. Azt hittem, már bebuktam a dolgot, de amikor előkaptam egy 10.000-est és suttogva megkérdezték, nincs-e kisebb, már értettem, hogy a műsor a többi utasnak megy. Tehát, adtam 2000-et. A nagyhangú, közölte, hogy ez nem így megy, majd adtak 1-1 db 400Ft-os jegyet, hogy ha legközelebb ilyen bajba kerülök, lyukasszam ki azt. Gondolom, az volt a tervük, hogy az egyiket ott izibe kilyukasztom, de mikor láttam, hogy mégiscsak korrumpáltam mindkettőt, már én fel nem keltem onnan. A kedvesebbik háromszor köszönte meg...

Összegezve, saját faszságomból kifolyólag vettem 2000-ért két jegyet (800 Ft) és hatszáz-hatszáz forintért megvesztegettem két BKV ellenőrt.

Morálisan tekintve, nekem úgy kell, mert aki hülye, az hülye. Azon gondolkodom viszont, hogy mennyire gáz meló ez az ellenőrködés. Tudom, hogy nagyon népszerütlent fogok írni, de én nem tudok haragudni az ellenőrökre. Ha valaki ezt a szar melót végzi, ami majd minden esetben ordítozással és kurvaanyázással zárul és 600-ért eladja a becsületét (jó, erős kifejezés: mert nem egy nagy dolog ez...) és hálás is érte: na, az szerintem gáz meló.

Magam meg megyek pokolra, vesztegetésért. De nekem ugye mindegy.:)

Man U

http://de.youtube.com/watch?v=7XxXOrXxY30

Lehet szidni Ronaldo-t... de minek :)))

2. gól, Rooney a védő lába között pöccintette be a lasztit :)))

vége a vizsgaidőszaknak

...és jó fáradt is vagyok. A vége azért nehéz lett, 4 napra három vizsga, brrr....
Lényeg, hogy minden megvan, az átlagom valahol a 4 és 5 között alakul és vizsgát nem kellett halasztanom.

Teljesen érzem az ilyenkor szokásos ürességet. Tegnap olyan szomorkásan üldögéltem bent az irodában, hogy csuda. Azt hiszem a hétvégére rámfér egy jó nagy alvás.

A végére megnehezítették azért az életemet a cégnél. Az előző bejegyzésben utaltam is erre. Azóta a magyar főnököm a következő kijelentésekkel tetézte a "bajt": gondoltam volna meg, amikor jelentkeztem egyetemre; miért nem szerveztem másként a vizsgaidőszakot és vagy dolgozom, vagy nem...
Komolyan, ez annyira kritikán aluli. Arra számítottam, hogy ha visszajövök az irodába, lesz a dolognak folytatása. Egyelőre nem lett. Én meg úgy döntöttem, nem keresem meg és beszélek vele. Kár a gőzért...

Arra azért büszke vagyok, hogy ezúttal sikerült megúsznom egy konfliktust egy főnökkel úgy, hogy a francba elküldtem volna csúnyán. Vagy valami visszavonhatatlant mondtam volna. Azt hiszem, én viselkedtem elegánsan.

Aki akarja tudni, hogyan kell a munkavállalói morált hazavágni, beiratom a csajhoz...

Fáradtan

Ma is volt két vizsga. Brrrrrrr, most nem volt olyan jó élmény.
Az első módszertan volt, szerintem az nem volt annyira rossz. Ott kb elégédett vagyok a teljesítményemmel, amit tudtam, annyit azt hiszem, ki is hoztam.

A rossz a szociálpszicho volt. Annyi történt: hogy 1,5-ször sikerült elolvasnom az anyagot... Ebből azért lehet sejteni, mennyit tudtam teljesíteni. Ami ott van a papíron most az kb 1/3 saját tudás, 2/3 meg a két padszomszédom tudása. :S

Nem szeretem, ha így van. De ez van. Csak nem okoz örömet, akárhányas is lesz. Mondjuk, amúgy meg tökmindegy. Így visszakérdezni... ááá. De azért, ha megtanultam volna, akkor simán meglett volna és emelt fővel távozhattam volna. Volna. :S

Racionalizáljunk kicsit: két nap szabit kértem első körben az amcsi főnökömtől. Ő nem nagyon akart belemenni, abban maradtunk, hogy home-office keretében otthon maradhatok: magyarán: otthon ül, a folyamatban lévő dolgait befejezi, ha jön új és égető, akkor természetesen megcsinálja, ha várhat, akkor vár. Ez deal, és sztem, ha már nem engednek szabira, akkor fair.

Csak éppen az történt, hogy a cégnél nagyok a változások - szakmailag szarabb, ámde időigényesebb feladatok irányába. Szerdán úgy jöttem el, hogy a dolgaim rendben vannak, egy folyamatban lévő ügy van, ha ahhoz bejönnek az infók kb. 1 óra melóval rendezhető.

Az élet meg másképp rendezi: a kedvenc hollandom visszadobott egy riportot, lássuk be, szakmai idétlenség, ámde eszetlenül (!) fontos céges új szabályozás miatt. Oké, szívtam a fogam, de 4 óra melóval megcsináltam.
Ezzel sem lett volna nagy baj, de a kedvenc, tündéri magyar főnököm beleköpött a levesembe. Megbetegedett egy kolléganőm és rámlőcsölte a munkájának (legyünk objektívek) egy részét. Na, ezt nem kellett volna... Mondtam, hogy nem kéne, és a saját cuccaim, bla-bla. Ami felbőkte az agyam:
- chaten szól...
- a "nemkéne" felvetés elintézési módja: ez nem kérés volt, és legfeljebb lesz egy hosszú napod...
- ő is tudta, hogy azért maradtam itthon, mert vizsgákra kellett volna készülnöm. Rajtam kívül (elméletben) 35-40 ember ül a cégnél, aki ennek a feladatnak az elvégzésére alkalmas...

Tanulság annyi, hogy legközelebb nem belemenni a home-office megoldásba, hanem szabadság és helló... Csak az is szar, mert ugye nekem marhára nem mindegy, hogy mikor, ellenben a cég, ha jól tudom, a szabim felének kiadási idejéről szabadon rendelkezik. Vagyis, ha bemorciznak, akkor nem mehetek.

Nem tekintem személyes kicseszésnek a dolgot, de a stílusért és az eljárásért "hálás" maradok, ami összességében elb.ott a két napból másfelet. Végén a csaj leírta a chatre, hogy Köszi, Kinga. Nem válaszoltam. Nem kérés volt, parancs, kár köszöngetni...

Na, hát így maradt a szoc.pszra 1,5 olvasat.

Fontolgatom, hogy egyszer felhozom a csajnak, de megint csak magammal b-ok ki, mert megmondani, hogy egy bunkó vagy valakinek, akitől függő viszonyban vagy... nem pontosan előrevivő dolog.

Ez van, szivattyúzunk.

csend és filozófia

Tudom, hogy nagy a csend mostanság, de elfoglal a tanulás, karácsony, tanulás, szilveszter, tanulás, vizsga...

Ma betermeltem egy filozófia 5-öst. Végülis kellemes volt. De azért nagyon komolyan, hosszú távon ezzel foglalkozni nem fogok, az is tuti. Bár, valami azért megcsillant a szépségéből, de azt hiszem, mégiscsak túl gyakorlatias a kis gondolkodásom ehhez. Meglátjuk, mennyi kedv és érdeklődés marad belőle.

Szilveszterkor voltunk Ausztriában - arról majd írok. De kevés most az energia - folytatom a kűzdést, még másfél hét van hátra, három vizsgával.