Végre péntek van és elmúlik ez a hét is.
Most búcsúzkodnak azok a kollégák, akiknek ma volt az utolsó napjuk.
Magam tegnap nagy izgalmamban jelentkeztem állásra, kedden kell mennem interjúzni. Talán mégsem várom ki a sorsomat itt, ha sikerülne megállapodni, talán belevágnék egy újba.
Majd meglátjuk.
Kis cicmorgót megműtötték - ivartalan lett szegényke, de lassan lábadozik.
Pussz, csók, szép napokat!
2009. január 30., péntek
2009. január 28., szerda
Survivor
A mai nap nem hozott újabb áldozatokat.
Volt egy megnyugtatónak szánt, de ezzel merőben ellentmondásos metakommunikációt mutató főnöki meeting, idegeskedés, lób..ás (mondjuk az nem) meg ilyenek. Beszélni sem szeretnék már róla.
Fáradt vagyok és merőben rossz kedvű.
Délután intéztem a bokadolgaim, az is katasztrófális. A doki kifordult az állami rendelőben a privátban korábban bemutatott szerepéből és háromszor kellett elduruzsulnom, hogy írja fel azt a ki...tt szart, amiért odamentem, plusz előre ő igért be. A találkozás 45%-a arról szólt, hogy bohóckodott az asszisztensnővel, 45% arról, hogy neki mi, hogyan érné meg jobban, ha én melyik kezelést, melyik magánrendelőjében csináltatnám, 10% meg rólam. Két és fél órát basztam el ott, eredménye: egy MR beutaló, és egy kurva tb-re vehető porcerősítő. A magnetoterápiát felírta, de a fiziko előtt elfogyott a türelmem: újabb fél óra várakozás után otthagytam a picsába az egész rendelőt.
Hogy rohadna el a piacgazdaság ott, ahol van.
Volt egy megnyugtatónak szánt, de ezzel merőben ellentmondásos metakommunikációt mutató főnöki meeting, idegeskedés, lób..ás (mondjuk az nem) meg ilyenek. Beszélni sem szeretnék már róla.
Fáradt vagyok és merőben rossz kedvű.
Délután intéztem a bokadolgaim, az is katasztrófális. A doki kifordult az állami rendelőben a privátban korábban bemutatott szerepéből és háromszor kellett elduruzsulnom, hogy írja fel azt a ki...tt szart, amiért odamentem, plusz előre ő igért be. A találkozás 45%-a arról szólt, hogy bohóckodott az asszisztensnővel, 45% arról, hogy neki mi, hogyan érné meg jobban, ha én melyik kezelést, melyik magánrendelőjében csináltatnám, 10% meg rólam. Két és fél órát basztam el ott, eredménye: egy MR beutaló, és egy kurva tb-re vehető porcerősítő. A magnetoterápiát felírta, de a fiziko előtt elfogyott a türelmem: újabb fél óra várakozás után otthagytam a picsába az egész rendelőt.
Hogy rohadna el a piacgazdaság ott, ahol van.
2009. január 27., kedd
Második felvonás
Ma az ígért kommunikáció elmaradt.
Amit megtudtunk, hogy ma összehívtak embereket - nem a mi részlegünkről - és húsz percet kaptak a távozásra. Mint valami bűnözőkkel, úgy bántak velük.
Emellett érkezett egy meeting request holnapra a főnöktől: team meeting címmel. Gondolhatjátok: összeszaladtunk azonnal, hogy mi leszünk a következők holnap? Állítólag nem. A főnök úgy érzi, hogy beszélgetnie kell velünk. Mi a fészkes fenéről, kérdezem? Most? Beszélgetni? Hát, ezt megint olvasta valahol.
Megfigyelés:
Az ember ilyen szituban paranoiás lesz egy kicsit. Jelentéktelen dolgok arra tudnak utalni, hogy ki lesz a következő. Igazából minden arra tud utalni. :)
A csoporttagok viszont, akiknek semmi befolyása sincs az eseményekre összetartóbbak, többet beszélgetnek. Szerintem ez így, hogy senki sem tud semmiről, egyenlőek az esélyek és bárki lehet érintett: csapatépítő. Gratulálok. Minek ezért drága tréningekre menni?
Amit megtudtunk, hogy ma összehívtak embereket - nem a mi részlegünkről - és húsz percet kaptak a távozásra. Mint valami bűnözőkkel, úgy bántak velük.
Emellett érkezett egy meeting request holnapra a főnöktől: team meeting címmel. Gondolhatjátok: összeszaladtunk azonnal, hogy mi leszünk a következők holnap? Állítólag nem. A főnök úgy érzi, hogy beszélgetnie kell velünk. Mi a fészkes fenéről, kérdezem? Most? Beszélgetni? Hát, ezt megint olvasta valahol.
Megfigyelés:
Az ember ilyen szituban paranoiás lesz egy kicsit. Jelentéktelen dolgok arra tudnak utalni, hogy ki lesz a következő. Igazából minden arra tud utalni. :)
A csoporttagok viszont, akiknek semmi befolyása sincs az eseményekre összetartóbbak, többet beszélgetnek. Szerintem ez így, hogy senki sem tud semmiről, egyenlőek az esélyek és bárki lehet érintett: csapatépítő. Gratulálok. Minek ezért drága tréningekre menni?
2009. január 26., hétfő
Amiről valójában szó van
Szokták tőlem kérdezgetni, hogy hogy is van ez a gazdasági válság és ilyesmi.
Nos, nem tudom. De kisebb sorozatot tervezek írni, nem túl nagy falatokban, részben, hogy emészthető legyen, de főleg, mert lusta vagyok. Azért leírok ide pár tapasztalatot és gondolatot, és majd kiderül.
Az első részben a tőzsdéről és a tőzsdei cégek tény és tervadatairól lesz szó, beleértve a piaci mozgásokat és azok lélektanát. Hogy nagyot ígérjek.
Tőzsde: a tőzsde a szabad piac találmánya. Az árutőzsdén valós anyagi javak cserélnek gazdát alapvetően. Az értéktőzsdén értékpapírok, tehát (főleg) cégek részvényeivel kereskednek. Részvényt azért vesz valaki, mert befolyást, irányítást akar szerezni egy vállalkozásban, vagy mert osztalékra pályázik, amit évente szoktak osztogatni, ha és amennyiben az adott cégnek nyeresége van.
Csak ez jelentősen túlnőtte magát. Manapság a tőzsde inkább szól a spekulációról és a befolyásolásról, mintsem funkciónálna valós értékeket közvetítő "szent" piacként.
A tőzsdei cégek egyértelműen hamisítják az eredményeiket. Nem mondom, hogy mind, és nem mondok nevet, mert nem tehetem és nincsenek is bizonyítékaim. Maradjunk csak abban, hogy úgy érzem... De vegyük csak elő az annak idején nagy port kavart Enron botrányt.
Valamikor 2001-ben robbant ki, az amerikai óriásvállalatnál a botrány. A könyvek tényadatait (múltra vonatkozó eredmények) tudatosan manipulálták. Akkora lett a botrány, hogy az addig makulátlannak hitt öt világvezető könyvvizsgáló cégek egyike -az Arthur Andersen - vele bukott az ügyfelével. Az Arthurnál munkatársak semmisítették meg tömegesen az árulkodó bizonyítékokat, amelyek azt mutatták, hogy a könyvvizsgálat során mikre bukkantak rá és tusoltak el a cégvezetéssel karöltve.
Az egész balhé következménye az lett, hogy az Enron elbukott, az amerikaiak pedig, az azóta is oly jellemző reagálással, azt mondták, hogy jól odacsapnak és létre hozták az ún. SOXA törvényt.
A SOXA röviden és tömören arról szól, hogy minden könyvelést bizonylattal kell alátámasztani (ebben eddig semmi új nincs) és minden könyvelést legalább 2 embernek kell ellenőrizni. Szép terv.
A valóság azonban - állítom - a reményeket nem váltotta be. Adminisztrációt növelt. A lényegen nem változtat. Ha az ellenőrzést érdektelen emberek végzik, ha a könyveléseket olyanok végzik, akiknek fogalma sincs arról, miről szól a tétel, mit is számít, hogy hány kézen ment keresztül.
Lényeg, hogy Amerika megnyugtatta magát és hozott egy olyan döntést, íróasztal mellett, ami jónak is tűnt. Hogy ma, mely cégnek, mi áll a könyveiben arról mondani semmit nem tudok, de egy dolog azért idekívánkozik.
Hogy lehet az, hogy két ugyanazon piacon jegyzett (értsd. ugyanazon a tőzsdén szereplő cégnek) jelentősen eltérnek a könyvelési elvei? Egyáltalán, hogy térhetnek el a könyvelési elvek?
Könyvelési elv alatt azt értem, ami szabályozástól függően a vállalkozások számára választható. Tehát: X cég dönthet úgy, hogy mondjuk, valamit kimutat bevételként, Y cég meg dönthet úgy, hogy ugyanazt a dolgot nem mutatja ki, hanem majd később, ha már teljesen biztos lesz. Na, mármost, kérdezem én, hogyan lehet ilyen szabadságfok mellett a két különböző cég eredményeit összehasonlítani. Mit látunk, ha összehasonlítunk egy táppal kezelt, permetezett, génmanipulált paradicsomot egy sima paradicsommal. Egy nagy paradicsomot és egy kisebb, vacakabbat. De mi a különbség a kettő között? A két paradicsom fejlődése önállóan? Nem. A kezelés módja.
Ugye érhető, hogy az ilyen összehasonlításnak a számok talaján nincs értelme, ha az elméletben ugyanazt jelentő kategóriák a valóságban tartalmilag eltérnek egymástól? És itt nem hamisításról beszélek, hanem a jogszabályok adta törvényes keretek kihasználásáról.
Egy dolog azonban a tényadatok közlése. Másik dolog a tervadatok közlése. Mert az ugye talán még sokkal fontosabb. Mivel minden tőzsdei cég attól retteg, hogy a részvényeivel kapcsolatban pánik tör ki a piacon, azért nyakra főre hitegetnek és ígérgetnek a jövővel kapcsolatban. Az ígérgetés pont olyan, mint egy választási kampány. Nekem jó eredményeim lesznek, sőt jobbak mint a másokéi. Ezért a tervek hamisítottak. Politikailag korrekten fogalmazva: optimisták.
Utána a dolog jobban elkenhető, hogy azért nem jött össze, mert ez meg az, meg piros hó esett és ilyesmi. Csak az igazat nem megjövendölni és nem megfogalmazni, mert akkor borul a mesterségesen épített kártyavár.
Mert olyasmi ez valahogy, mint a pletyka. Ha egy cég megengedi magának, hogy ne jövendöljön növekedést, hanem mondjuk csak stagnálást, akkor ugye beindul a pusmogás. Elindul a bizalmatlanság. Hiszen a versenytárs optimistább tervet tett közzé, akkor fektessünk be oda, hiszen ott nagyobb osztalékot kaphatok, vagy ha eladom a részvényeimet, akkor magasabb árat kaphatok értük. És ezzel már be is indult az öngerjesztő folyamat: a részvényeket el akarják adni, tehát a piacon sok lesz, ha sok van, lemegy az ára. Ha lemegy az ára, akkor még többen akarnak tőle szabadulni, a cégben megrendül a bizalom. Ha a bizalom megrendül, akkor a cég leendő ügyfelei is megijednek és inkább választják a versenytársat, mert az megbízhatóbbnak tűnik. Ha a versenytárs megbízhatóbbnak tűnik, sok vevője lesz, akkor tényleg sikeresebb is lesz. Az eredeti cégünk pedig a spirál végén tényleg beborul. És miért is? Egy valótlan tervezésen alapuló hisztériás, tőzsdei pánikreakció miatt.
Ezért kell "optimista", szerintem hamis terveket előadni. Hisz mindenki hazudik, azt meg ki tudhatja, hogy ki a nagyobbat. Aztán az elvárások nem jönnek be, de nem tesz semmit, mert a versenytársnál sem jöttek be, hiszen ők is hazudnak. Indulhat a játszma újra előlről.
A dolog akkor válik veszélyessé, ha túlnövi magát. Amikor tényleg cégek borulnak. A kisded játékok miatt ténylegesen munkahelyek szűnnek meg.
Nagyon remélem, hogy eddig ez érthető volt és talán érdekes. A következő részekben az outsourcingről és a vállalati kommunikációról fogok írni.
Nos, nem tudom. De kisebb sorozatot tervezek írni, nem túl nagy falatokban, részben, hogy emészthető legyen, de főleg, mert lusta vagyok. Azért leírok ide pár tapasztalatot és gondolatot, és majd kiderül.
Az első részben a tőzsdéről és a tőzsdei cégek tény és tervadatairól lesz szó, beleértve a piaci mozgásokat és azok lélektanát. Hogy nagyot ígérjek.
Tőzsde: a tőzsde a szabad piac találmánya. Az árutőzsdén valós anyagi javak cserélnek gazdát alapvetően. Az értéktőzsdén értékpapírok, tehát (főleg) cégek részvényeivel kereskednek. Részvényt azért vesz valaki, mert befolyást, irányítást akar szerezni egy vállalkozásban, vagy mert osztalékra pályázik, amit évente szoktak osztogatni, ha és amennyiben az adott cégnek nyeresége van.
Csak ez jelentősen túlnőtte magát. Manapság a tőzsde inkább szól a spekulációról és a befolyásolásról, mintsem funkciónálna valós értékeket közvetítő "szent" piacként.
A tőzsdei cégek egyértelműen hamisítják az eredményeiket. Nem mondom, hogy mind, és nem mondok nevet, mert nem tehetem és nincsenek is bizonyítékaim. Maradjunk csak abban, hogy úgy érzem... De vegyük csak elő az annak idején nagy port kavart Enron botrányt.
Valamikor 2001-ben robbant ki, az amerikai óriásvállalatnál a botrány. A könyvek tényadatait (múltra vonatkozó eredmények) tudatosan manipulálták. Akkora lett a botrány, hogy az addig makulátlannak hitt öt világvezető könyvvizsgáló cégek egyike -az Arthur Andersen - vele bukott az ügyfelével. Az Arthurnál munkatársak semmisítették meg tömegesen az árulkodó bizonyítékokat, amelyek azt mutatták, hogy a könyvvizsgálat során mikre bukkantak rá és tusoltak el a cégvezetéssel karöltve.
Az egész balhé következménye az lett, hogy az Enron elbukott, az amerikaiak pedig, az azóta is oly jellemző reagálással, azt mondták, hogy jól odacsapnak és létre hozták az ún. SOXA törvényt.
A SOXA röviden és tömören arról szól, hogy minden könyvelést bizonylattal kell alátámasztani (ebben eddig semmi új nincs) és minden könyvelést legalább 2 embernek kell ellenőrizni. Szép terv.
A valóság azonban - állítom - a reményeket nem váltotta be. Adminisztrációt növelt. A lényegen nem változtat. Ha az ellenőrzést érdektelen emberek végzik, ha a könyveléseket olyanok végzik, akiknek fogalma sincs arról, miről szól a tétel, mit is számít, hogy hány kézen ment keresztül.
Lényeg, hogy Amerika megnyugtatta magát és hozott egy olyan döntést, íróasztal mellett, ami jónak is tűnt. Hogy ma, mely cégnek, mi áll a könyveiben arról mondani semmit nem tudok, de egy dolog azért idekívánkozik.
Hogy lehet az, hogy két ugyanazon piacon jegyzett (értsd. ugyanazon a tőzsdén szereplő cégnek) jelentősen eltérnek a könyvelési elvei? Egyáltalán, hogy térhetnek el a könyvelési elvek?
Könyvelési elv alatt azt értem, ami szabályozástól függően a vállalkozások számára választható. Tehát: X cég dönthet úgy, hogy mondjuk, valamit kimutat bevételként, Y cég meg dönthet úgy, hogy ugyanazt a dolgot nem mutatja ki, hanem majd később, ha már teljesen biztos lesz. Na, mármost, kérdezem én, hogyan lehet ilyen szabadságfok mellett a két különböző cég eredményeit összehasonlítani. Mit látunk, ha összehasonlítunk egy táppal kezelt, permetezett, génmanipulált paradicsomot egy sima paradicsommal. Egy nagy paradicsomot és egy kisebb, vacakabbat. De mi a különbség a kettő között? A két paradicsom fejlődése önállóan? Nem. A kezelés módja.
Ugye érhető, hogy az ilyen összehasonlításnak a számok talaján nincs értelme, ha az elméletben ugyanazt jelentő kategóriák a valóságban tartalmilag eltérnek egymástól? És itt nem hamisításról beszélek, hanem a jogszabályok adta törvényes keretek kihasználásáról.
Egy dolog azonban a tényadatok közlése. Másik dolog a tervadatok közlése. Mert az ugye talán még sokkal fontosabb. Mivel minden tőzsdei cég attól retteg, hogy a részvényeivel kapcsolatban pánik tör ki a piacon, azért nyakra főre hitegetnek és ígérgetnek a jövővel kapcsolatban. Az ígérgetés pont olyan, mint egy választási kampány. Nekem jó eredményeim lesznek, sőt jobbak mint a másokéi. Ezért a tervek hamisítottak. Politikailag korrekten fogalmazva: optimisták.
Utána a dolog jobban elkenhető, hogy azért nem jött össze, mert ez meg az, meg piros hó esett és ilyesmi. Csak az igazat nem megjövendölni és nem megfogalmazni, mert akkor borul a mesterségesen épített kártyavár.
Mert olyasmi ez valahogy, mint a pletyka. Ha egy cég megengedi magának, hogy ne jövendöljön növekedést, hanem mondjuk csak stagnálást, akkor ugye beindul a pusmogás. Elindul a bizalmatlanság. Hiszen a versenytárs optimistább tervet tett közzé, akkor fektessünk be oda, hiszen ott nagyobb osztalékot kaphatok, vagy ha eladom a részvényeimet, akkor magasabb árat kaphatok értük. És ezzel már be is indult az öngerjesztő folyamat: a részvényeket el akarják adni, tehát a piacon sok lesz, ha sok van, lemegy az ára. Ha lemegy az ára, akkor még többen akarnak tőle szabadulni, a cégben megrendül a bizalom. Ha a bizalom megrendül, akkor a cég leendő ügyfelei is megijednek és inkább választják a versenytársat, mert az megbízhatóbbnak tűnik. Ha a versenytárs megbízhatóbbnak tűnik, sok vevője lesz, akkor tényleg sikeresebb is lesz. Az eredeti cégünk pedig a spirál végén tényleg beborul. És miért is? Egy valótlan tervezésen alapuló hisztériás, tőzsdei pánikreakció miatt.
Ezért kell "optimista", szerintem hamis terveket előadni. Hisz mindenki hazudik, azt meg ki tudhatja, hogy ki a nagyobbat. Aztán az elvárások nem jönnek be, de nem tesz semmit, mert a versenytársnál sem jöttek be, hiszen ők is hazudnak. Indulhat a játszma újra előlről.
A dolog akkor válik veszélyessé, ha túlnövi magát. Amikor tényleg cégek borulnak. A kisded játékok miatt ténylegesen munkahelyek szűnnek meg.
Nagyon remélem, hogy eddig ez érthető volt és talán érdekes. A következő részekben az outsourcingről és a vállalati kommunikációról fogok írni.
Első hullám
Ma 14.20-kor összehívtak egy meetinget, amelyen közölték, hogy a mai első hullámban az előre bejelentett 190 emberből, ki az a 11, aki ma kapja meg a felmondólevelét.
Szép, tiszta munka: az érintetteknél hamarabb tudtuk meg.
Nekik pénteken kell jönni utóljára.
Egyébként senki ne kombináljon semmit a kis agyában és támogassuk együtt továbbra is az operéjsönt. És ez kábé szó szerinti idézet volt a kommunikációs géniusztól, a főnökömtől, akit emlegettem már korábban is ezen a felületen.
Szép, tiszta munka: az érintetteknél hamarabb tudtuk meg.
Nekik pénteken kell jönni utóljára.
Egyébként senki ne kombináljon semmit a kis agyában és támogassuk együtt továbbra is az operéjsönt. És ez kábé szó szerinti idézet volt a kommunikációs géniusztól, a főnökömtől, akit emlegettem már korábban is ezen a felületen.
2009. január 22., csütörtök
Együttérzés
Annak az embernek, akinek nagyon sokat köszönhetek, akit nagyon tisztelek szakmailag és emberileg, és aki most veszítette el az édesanyját.
Ezt itt nem olvassa, de kell, hogy tudja.
Ezt itt nem olvassa, de kell, hogy tudja.
Pénz és orvoslás
Előbb-utóbb ugye, mindig az van, hogy magándokinál kötök ki, ha valami tartósabb bajom van. Most ugye ez épp bokaprobléma, de volt ez így nőgyógyászattal és mással is.
Mit is kell megfizetni ma Magyaroszágon az egyébként nem kicsi TB terhek mellett a magánpraxisban?
- időt: tehát, hogy az orvos rád szánja az idejét. Vagyis egy vizsgálat nem két perc, adminisztrációval együtt.
- információt: az orvos emberszámba vesz és megadja a bajodról a felvilágosítást illetve megbeszélitek (!) a lehetséges kezelési módokat.
- körültekintést: magánpraxisban (jó esetben) az orvos hajlandó az első benyomása mellé, még két másikat is beengedni és nem feltétlenül annyival intéz el, hogy felír valamit és helló.
- szakértelmet?: ez erősen kérdőjeles. Valószinű azért, hogy inkább azok a dokik mennek magánba (is), akikre van "fizetős" kereslet, de az a tapasztalatom, hogy ott is megélnek kóklerek, mint ahogy tuti, hogy a TB-ben is dolgoznak jó szakemberek (sok esetben a magánosok maguk).
- rövid határidők: ha TB-ben kérsz Budapesten MR vizsgálatot, az minimum 1-2 hónap, mikorra időpontot kapsz. Ha vastag a pénztárcád: 1 hét.
- nincs hálapénz: mindennek annyi az ára, amennyi. És azon nem kell szorongani, hogy eleget adtál-e és vajon azért olyan-e a hozzáállás veled, amilyen, mert nem tejelsz rendesen.
Megváltoztatni ezt nem tudom és nem örülök neki, hogy így van, de ha már így van, akkor aki magánba "kényszerül" és olyan borzasztó szerencsés, hogy fizetni is tudja, akkor legalább szűrje ott a kóklereket. És aki nem megfelelő, azt hagyja ott, de gyorsan. Azt meg, aki a fentieknek megfelel, "támogassuk".
Éljen a piac, nemde?
Leszögezem: ismerek minden tekintetben kifogástalan orvost, hozzáállást itt is, ott is, és gagyit szintén mindkét helyen. Sok dolog azonban nem is feltétlenül a doki milyenségén múlik, hanem a munkakörülményeken. Amit viszont a magánban tud neked biztosítani. Ha szerencsés vagy és megengedheted. Ha.
Mit is kell megfizetni ma Magyaroszágon az egyébként nem kicsi TB terhek mellett a magánpraxisban?
- időt: tehát, hogy az orvos rád szánja az idejét. Vagyis egy vizsgálat nem két perc, adminisztrációval együtt.
- információt: az orvos emberszámba vesz és megadja a bajodról a felvilágosítást illetve megbeszélitek (!) a lehetséges kezelési módokat.
- körültekintést: magánpraxisban (jó esetben) az orvos hajlandó az első benyomása mellé, még két másikat is beengedni és nem feltétlenül annyival intéz el, hogy felír valamit és helló.
- szakértelmet?: ez erősen kérdőjeles. Valószinű azért, hogy inkább azok a dokik mennek magánba (is), akikre van "fizetős" kereslet, de az a tapasztalatom, hogy ott is megélnek kóklerek, mint ahogy tuti, hogy a TB-ben is dolgoznak jó szakemberek (sok esetben a magánosok maguk).
- rövid határidők: ha TB-ben kérsz Budapesten MR vizsgálatot, az minimum 1-2 hónap, mikorra időpontot kapsz. Ha vastag a pénztárcád: 1 hét.
- nincs hálapénz: mindennek annyi az ára, amennyi. És azon nem kell szorongani, hogy eleget adtál-e és vajon azért olyan-e a hozzáállás veled, amilyen, mert nem tejelsz rendesen.
Megváltoztatni ezt nem tudom és nem örülök neki, hogy így van, de ha már így van, akkor aki magánba "kényszerül" és olyan borzasztó szerencsés, hogy fizetni is tudja, akkor legalább szűrje ott a kóklereket. És aki nem megfelelő, azt hagyja ott, de gyorsan. Azt meg, aki a fentieknek megfelel, "támogassuk".
Éljen a piac, nemde?
Leszögezem: ismerek minden tekintetben kifogástalan orvost, hozzáállást itt is, ott is, és gagyit szintén mindkét helyen. Sok dolog azonban nem is feltétlenül a doki milyenségén múlik, hanem a munkakörülményeken. Amit viszont a magánban tud neked biztosítani. Ha szerencsés vagy és megengedheted. Ha.
Terhes vagyok?
Utaztam ma a metrón. Épp ortopéddokihoz mentem a kripli bokámmal, ami éppen fájt, de nem annyira, szóval álldigáltam egyik lábamról a másikra, lehet, hogy sóhajtoztam is, azt nem tudom, de sánta semmiképp sem lehettem.
Rajtam kék kabát, zsebei kitömve, mint rendesen: telefon, kesztyű, mp3 lejátszó, zsepi. Két zseb hasmagasságban.
Na, fogta magát egy fiatal lányka, felugrott és mondta, hogy üljek le. Mivel a fülem tele volt tömve az mp3 fülhallgatójával, visszakérdeztem, hogy "ha'?". Angyali mosollyal ismételte, hogy üljek le.
Há', jóvan, ha aszongyák üljek le, rendes gyerek vagyok én, leültem. Ugye.
Konklúzió:
- anyakorban vagyok
- terhes nőnek látszom a kék kabátban :))
Amúgy, tiszteletem a jóindulatnak, hogy a rosseb enné meg :)))))))
Rajtam kék kabát, zsebei kitömve, mint rendesen: telefon, kesztyű, mp3 lejátszó, zsepi. Két zseb hasmagasságban.
Na, fogta magát egy fiatal lányka, felugrott és mondta, hogy üljek le. Mivel a fülem tele volt tömve az mp3 fülhallgatójával, visszakérdeztem, hogy "ha'?". Angyali mosollyal ismételte, hogy üljek le.
Há', jóvan, ha aszongyák üljek le, rendes gyerek vagyok én, leültem. Ugye.
Konklúzió:
- anyakorban vagyok
- terhes nőnek látszom a kék kabátban :))
Amúgy, tiszteletem a jóindulatnak, hogy a rosseb enné meg :)))))))
2009. január 21., szerda
Egyszerű, mint a bot ...
... az én kis lelkem.
Megint előjött a szokásos útálom a rendszert, unom magam, enyhén depresszív időszakom. Mivel visszatértem a kedves kis munkahelyemre és az előző hét hisztijei után, megint nem volt SEMMI feladatom.
Ma reggel kitaláltam, hogy szabit veszek ki csüt-péntekre, mielőtt befordulok teljesen. Offline - ha kiszállok, nem kell azon dühöngenem, hogy minek vagyok bent.
Probléma megoldva: ma dolgozhattam, kaptam feladatokat. Közérzetem: jobb.
Köszönöm. A munkahelyek álma vagyok tulajdonképpen, nulla monotónia- és unalomtűréssel.
Csókolom.
Megint előjött a szokásos útálom a rendszert, unom magam, enyhén depresszív időszakom. Mivel visszatértem a kedves kis munkahelyemre és az előző hét hisztijei után, megint nem volt SEMMI feladatom.
Ma reggel kitaláltam, hogy szabit veszek ki csüt-péntekre, mielőtt befordulok teljesen. Offline - ha kiszállok, nem kell azon dühöngenem, hogy minek vagyok bent.
Probléma megoldva: ma dolgozhattam, kaptam feladatokat. Közérzetem: jobb.
Köszönöm. A munkahelyek álma vagyok tulajdonképpen, nulla monotónia- és unalomtűréssel.
Csókolom.
2009. január 20., kedd
Korrupció
Életemben másodszor megvesztegettem valakit.
Az első eset teljesen véletlenül történt, sok-sok évvel ezelőtt Csehországban az autópályarendőrökkel. Mire észrevettem, már meg is vesztegettem őket - matricaügyből kifolyólag.
A mai eset kissé más volt, itt tudtam mit csinálok. BKV.
Tudvalévő, hogy nekem minden hónapban van bérletem, mivel a cég fizeti és semmi értelme nem lenne nem venni. De amúgy sem szeretem, mert nekem ahhoz nincsen idegrendszerem, hogy sasszemekkel figyeljem, ki, mikor húz fel a buszon karszalagot.
De az is tudvalévő, hogy ilyen ügyekben lusta vagyok, mint a dög: tehát majd minden hónapban van pár napos bérletvételi üresjáratom, amikor közlekedek, de az éppen érvényes doksi nélkül.
Múlt héten járt le a bérletem: ennek ellenére nem vettem sem pénteken, sem tegnap. Ugyan ellenőriztek kétszer is, de egyik se vette észre a rossz dátumot. Ma reggel azzal a szent küldetéssel indultam el, hogy a végállomáson veszek bérletet, egyszer és harminc napra. Igen ám, de addig is busszal kell menni. Megint felpenderült két karszalagos maca. Megint előadtam a nyugodt, kényelmes keresem elő a bérletet effektet, a csaj megnézte, megköszönte. Aztán, egyet fordult és visszakérte újra - sajnos leesett neki, hányadika is van ma. Nnnnna, papír, igazolvány, stb.stb.
Mondtam, hogy jaj, én nem tudtam, hogy épp lejárt, de akkor megyek is a végállomásra és veszek izibe újat. Meg ugye, tetszik látni én rendes gyerek vagyok, múlt havi bérletem is van, meg az előtti is. Mondta, hogy OK, akkor bemutatom az Akácfában. Aztán, megint leesett neki, hogy ja, ha nincs tegnapi dátumú bérletem, akkor hiába mutogatom - 12.000 bírság. ÁÁÁ.
Na, ekkor jöttem elő, a nem lehetne felírás nélkül elintézni? kérdéssel. A csajszin látszott, hogy hajlítható, de sajnos mellém telepedett a kollégája, és ott motyogtak egymás között. Majd a kolléganő közölte, hogy ha csekket kérek, 12.000, ha helyszínen fizetek 6.000. Helyszínen fizettem. Azt hittem, már bebuktam a dolgot, de amikor előkaptam egy 10.000-est és suttogva megkérdezték, nincs-e kisebb, már értettem, hogy a műsor a többi utasnak megy. Tehát, adtam 2000-et. A nagyhangú, közölte, hogy ez nem így megy, majd adtak 1-1 db 400Ft-os jegyet, hogy ha legközelebb ilyen bajba kerülök, lyukasszam ki azt. Gondolom, az volt a tervük, hogy az egyiket ott izibe kilyukasztom, de mikor láttam, hogy mégiscsak korrumpáltam mindkettőt, már én fel nem keltem onnan. A kedvesebbik háromszor köszönte meg...
Összegezve, saját faszságomból kifolyólag vettem 2000-ért két jegyet (800 Ft) és hatszáz-hatszáz forintért megvesztegettem két BKV ellenőrt.
Morálisan tekintve, nekem úgy kell, mert aki hülye, az hülye. Azon gondolkodom viszont, hogy mennyire gáz meló ez az ellenőrködés. Tudom, hogy nagyon népszerütlent fogok írni, de én nem tudok haragudni az ellenőrökre. Ha valaki ezt a szar melót végzi, ami majd minden esetben ordítozással és kurvaanyázással zárul és 600-ért eladja a becsületét (jó, erős kifejezés: mert nem egy nagy dolog ez...) és hálás is érte: na, az szerintem gáz meló.
Magam meg megyek pokolra, vesztegetésért. De nekem ugye mindegy.:)
Az első eset teljesen véletlenül történt, sok-sok évvel ezelőtt Csehországban az autópályarendőrökkel. Mire észrevettem, már meg is vesztegettem őket - matricaügyből kifolyólag.
A mai eset kissé más volt, itt tudtam mit csinálok. BKV.
Tudvalévő, hogy nekem minden hónapban van bérletem, mivel a cég fizeti és semmi értelme nem lenne nem venni. De amúgy sem szeretem, mert nekem ahhoz nincsen idegrendszerem, hogy sasszemekkel figyeljem, ki, mikor húz fel a buszon karszalagot.
De az is tudvalévő, hogy ilyen ügyekben lusta vagyok, mint a dög: tehát majd minden hónapban van pár napos bérletvételi üresjáratom, amikor közlekedek, de az éppen érvényes doksi nélkül.
Múlt héten járt le a bérletem: ennek ellenére nem vettem sem pénteken, sem tegnap. Ugyan ellenőriztek kétszer is, de egyik se vette észre a rossz dátumot. Ma reggel azzal a szent küldetéssel indultam el, hogy a végállomáson veszek bérletet, egyszer és harminc napra. Igen ám, de addig is busszal kell menni. Megint felpenderült két karszalagos maca. Megint előadtam a nyugodt, kényelmes keresem elő a bérletet effektet, a csaj megnézte, megköszönte. Aztán, egyet fordult és visszakérte újra - sajnos leesett neki, hányadika is van ma. Nnnnna, papír, igazolvány, stb.stb.
Mondtam, hogy jaj, én nem tudtam, hogy épp lejárt, de akkor megyek is a végállomásra és veszek izibe újat. Meg ugye, tetszik látni én rendes gyerek vagyok, múlt havi bérletem is van, meg az előtti is. Mondta, hogy OK, akkor bemutatom az Akácfában. Aztán, megint leesett neki, hogy ja, ha nincs tegnapi dátumú bérletem, akkor hiába mutogatom - 12.000 bírság. ÁÁÁ.
Na, ekkor jöttem elő, a nem lehetne felírás nélkül elintézni? kérdéssel. A csajszin látszott, hogy hajlítható, de sajnos mellém telepedett a kollégája, és ott motyogtak egymás között. Majd a kolléganő közölte, hogy ha csekket kérek, 12.000, ha helyszínen fizetek 6.000. Helyszínen fizettem. Azt hittem, már bebuktam a dolgot, de amikor előkaptam egy 10.000-est és suttogva megkérdezték, nincs-e kisebb, már értettem, hogy a műsor a többi utasnak megy. Tehát, adtam 2000-et. A nagyhangú, közölte, hogy ez nem így megy, majd adtak 1-1 db 400Ft-os jegyet, hogy ha legközelebb ilyen bajba kerülök, lyukasszam ki azt. Gondolom, az volt a tervük, hogy az egyiket ott izibe kilyukasztom, de mikor láttam, hogy mégiscsak korrumpáltam mindkettőt, már én fel nem keltem onnan. A kedvesebbik háromszor köszönte meg...
Összegezve, saját faszságomból kifolyólag vettem 2000-ért két jegyet (800 Ft) és hatszáz-hatszáz forintért megvesztegettem két BKV ellenőrt.
Morálisan tekintve, nekem úgy kell, mert aki hülye, az hülye. Azon gondolkodom viszont, hogy mennyire gáz meló ez az ellenőrködés. Tudom, hogy nagyon népszerütlent fogok írni, de én nem tudok haragudni az ellenőrökre. Ha valaki ezt a szar melót végzi, ami majd minden esetben ordítozással és kurvaanyázással zárul és 600-ért eladja a becsületét (jó, erős kifejezés: mert nem egy nagy dolog ez...) és hálás is érte: na, az szerintem gáz meló.
Magam meg megyek pokolra, vesztegetésért. De nekem ugye mindegy.:)
2009. január 16., péntek
Man U
http://de.youtube.com/watch?v=7XxXOrXxY30
Lehet szidni Ronaldo-t... de minek :)))
2. gól, Rooney a védő lába között pöccintette be a lasztit :)))
Lehet szidni Ronaldo-t... de minek :)))
2. gól, Rooney a védő lába között pöccintette be a lasztit :)))
vége a vizsgaidőszaknak
...és jó fáradt is vagyok. A vége azért nehéz lett, 4 napra három vizsga, brrr....
Lényeg, hogy minden megvan, az átlagom valahol a 4 és 5 között alakul és vizsgát nem kellett halasztanom.
Teljesen érzem az ilyenkor szokásos ürességet. Tegnap olyan szomorkásan üldögéltem bent az irodában, hogy csuda. Azt hiszem a hétvégére rámfér egy jó nagy alvás.
A végére megnehezítették azért az életemet a cégnél. Az előző bejegyzésben utaltam is erre. Azóta a magyar főnököm a következő kijelentésekkel tetézte a "bajt": gondoltam volna meg, amikor jelentkeztem egyetemre; miért nem szerveztem másként a vizsgaidőszakot és vagy dolgozom, vagy nem...
Komolyan, ez annyira kritikán aluli. Arra számítottam, hogy ha visszajövök az irodába, lesz a dolognak folytatása. Egyelőre nem lett. Én meg úgy döntöttem, nem keresem meg és beszélek vele. Kár a gőzért...
Arra azért büszke vagyok, hogy ezúttal sikerült megúsznom egy konfliktust egy főnökkel úgy, hogy a francba elküldtem volna csúnyán. Vagy valami visszavonhatatlant mondtam volna. Azt hiszem, én viselkedtem elegánsan.
Aki akarja tudni, hogyan kell a munkavállalói morált hazavágni, beiratom a csajhoz...
Lényeg, hogy minden megvan, az átlagom valahol a 4 és 5 között alakul és vizsgát nem kellett halasztanom.
Teljesen érzem az ilyenkor szokásos ürességet. Tegnap olyan szomorkásan üldögéltem bent az irodában, hogy csuda. Azt hiszem a hétvégére rámfér egy jó nagy alvás.
A végére megnehezítették azért az életemet a cégnél. Az előző bejegyzésben utaltam is erre. Azóta a magyar főnököm a következő kijelentésekkel tetézte a "bajt": gondoltam volna meg, amikor jelentkeztem egyetemre; miért nem szerveztem másként a vizsgaidőszakot és vagy dolgozom, vagy nem...
Komolyan, ez annyira kritikán aluli. Arra számítottam, hogy ha visszajövök az irodába, lesz a dolognak folytatása. Egyelőre nem lett. Én meg úgy döntöttem, nem keresem meg és beszélek vele. Kár a gőzért...
Arra azért büszke vagyok, hogy ezúttal sikerült megúsznom egy konfliktust egy főnökkel úgy, hogy a francba elküldtem volna csúnyán. Vagy valami visszavonhatatlant mondtam volna. Azt hiszem, én viselkedtem elegánsan.
Aki akarja tudni, hogyan kell a munkavállalói morált hazavágni, beiratom a csajhoz...
2009. január 10., szombat
Fáradtan
Ma is volt két vizsga. Brrrrrrr, most nem volt olyan jó élmény.
Az első módszertan volt, szerintem az nem volt annyira rossz. Ott kb elégédett vagyok a teljesítményemmel, amit tudtam, annyit azt hiszem, ki is hoztam.
A rossz a szociálpszicho volt. Annyi történt: hogy 1,5-ször sikerült elolvasnom az anyagot... Ebből azért lehet sejteni, mennyit tudtam teljesíteni. Ami ott van a papíron most az kb 1/3 saját tudás, 2/3 meg a két padszomszédom tudása. :S
Nem szeretem, ha így van. De ez van. Csak nem okoz örömet, akárhányas is lesz. Mondjuk, amúgy meg tökmindegy. Így visszakérdezni... ááá. De azért, ha megtanultam volna, akkor simán meglett volna és emelt fővel távozhattam volna. Volna. :S
Racionalizáljunk kicsit: két nap szabit kértem első körben az amcsi főnökömtől. Ő nem nagyon akart belemenni, abban maradtunk, hogy home-office keretében otthon maradhatok: magyarán: otthon ül, a folyamatban lévő dolgait befejezi, ha jön új és égető, akkor természetesen megcsinálja, ha várhat, akkor vár. Ez deal, és sztem, ha már nem engednek szabira, akkor fair.
Csak éppen az történt, hogy a cégnél nagyok a változások - szakmailag szarabb, ámde időigényesebb feladatok irányába. Szerdán úgy jöttem el, hogy a dolgaim rendben vannak, egy folyamatban lévő ügy van, ha ahhoz bejönnek az infók kb. 1 óra melóval rendezhető.
Az élet meg másképp rendezi: a kedvenc hollandom visszadobott egy riportot, lássuk be, szakmai idétlenség, ámde eszetlenül (!) fontos céges új szabályozás miatt. Oké, szívtam a fogam, de 4 óra melóval megcsináltam.
Ezzel sem lett volna nagy baj, de a kedvenc, tündéri magyar főnököm beleköpött a levesembe. Megbetegedett egy kolléganőm és rámlőcsölte a munkájának (legyünk objektívek) egy részét. Na, ezt nem kellett volna... Mondtam, hogy nem kéne, és a saját cuccaim, bla-bla. Ami felbőkte az agyam:
- chaten szól...
- a "nemkéne" felvetés elintézési módja: ez nem kérés volt, és legfeljebb lesz egy hosszú napod...
- ő is tudta, hogy azért maradtam itthon, mert vizsgákra kellett volna készülnöm. Rajtam kívül (elméletben) 35-40 ember ül a cégnél, aki ennek a feladatnak az elvégzésére alkalmas...
Tanulság annyi, hogy legközelebb nem belemenni a home-office megoldásba, hanem szabadság és helló... Csak az is szar, mert ugye nekem marhára nem mindegy, hogy mikor, ellenben a cég, ha jól tudom, a szabim felének kiadási idejéről szabadon rendelkezik. Vagyis, ha bemorciznak, akkor nem mehetek.
Nem tekintem személyes kicseszésnek a dolgot, de a stílusért és az eljárásért "hálás" maradok, ami összességében elb.ott a két napból másfelet. Végén a csaj leírta a chatre, hogy Köszi, Kinga. Nem válaszoltam. Nem kérés volt, parancs, kár köszöngetni...
Na, hát így maradt a szoc.pszra 1,5 olvasat.
Fontolgatom, hogy egyszer felhozom a csajnak, de megint csak magammal b-ok ki, mert megmondani, hogy egy bunkó vagy valakinek, akitől függő viszonyban vagy... nem pontosan előrevivő dolog.
Ez van, szivattyúzunk.
Az első módszertan volt, szerintem az nem volt annyira rossz. Ott kb elégédett vagyok a teljesítményemmel, amit tudtam, annyit azt hiszem, ki is hoztam.
A rossz a szociálpszicho volt. Annyi történt: hogy 1,5-ször sikerült elolvasnom az anyagot... Ebből azért lehet sejteni, mennyit tudtam teljesíteni. Ami ott van a papíron most az kb 1/3 saját tudás, 2/3 meg a két padszomszédom tudása. :S
Nem szeretem, ha így van. De ez van. Csak nem okoz örömet, akárhányas is lesz. Mondjuk, amúgy meg tökmindegy. Így visszakérdezni... ááá. De azért, ha megtanultam volna, akkor simán meglett volna és emelt fővel távozhattam volna. Volna. :S
Racionalizáljunk kicsit: két nap szabit kértem első körben az amcsi főnökömtől. Ő nem nagyon akart belemenni, abban maradtunk, hogy home-office keretében otthon maradhatok: magyarán: otthon ül, a folyamatban lévő dolgait befejezi, ha jön új és égető, akkor természetesen megcsinálja, ha várhat, akkor vár. Ez deal, és sztem, ha már nem engednek szabira, akkor fair.
Csak éppen az történt, hogy a cégnél nagyok a változások - szakmailag szarabb, ámde időigényesebb feladatok irányába. Szerdán úgy jöttem el, hogy a dolgaim rendben vannak, egy folyamatban lévő ügy van, ha ahhoz bejönnek az infók kb. 1 óra melóval rendezhető.
Az élet meg másképp rendezi: a kedvenc hollandom visszadobott egy riportot, lássuk be, szakmai idétlenség, ámde eszetlenül (!) fontos céges új szabályozás miatt. Oké, szívtam a fogam, de 4 óra melóval megcsináltam.
Ezzel sem lett volna nagy baj, de a kedvenc, tündéri magyar főnököm beleköpött a levesembe. Megbetegedett egy kolléganőm és rámlőcsölte a munkájának (legyünk objektívek) egy részét. Na, ezt nem kellett volna... Mondtam, hogy nem kéne, és a saját cuccaim, bla-bla. Ami felbőkte az agyam:
- chaten szól...
- a "nemkéne" felvetés elintézési módja: ez nem kérés volt, és legfeljebb lesz egy hosszú napod...
- ő is tudta, hogy azért maradtam itthon, mert vizsgákra kellett volna készülnöm. Rajtam kívül (elméletben) 35-40 ember ül a cégnél, aki ennek a feladatnak az elvégzésére alkalmas...
Tanulság annyi, hogy legközelebb nem belemenni a home-office megoldásba, hanem szabadság és helló... Csak az is szar, mert ugye nekem marhára nem mindegy, hogy mikor, ellenben a cég, ha jól tudom, a szabim felének kiadási idejéről szabadon rendelkezik. Vagyis, ha bemorciznak, akkor nem mehetek.
Nem tekintem személyes kicseszésnek a dolgot, de a stílusért és az eljárásért "hálás" maradok, ami összességében elb.ott a két napból másfelet. Végén a csaj leírta a chatre, hogy Köszi, Kinga. Nem válaszoltam. Nem kérés volt, parancs, kár köszöngetni...
Na, hát így maradt a szoc.pszra 1,5 olvasat.
Fontolgatom, hogy egyszer felhozom a csajnak, de megint csak magammal b-ok ki, mert megmondani, hogy egy bunkó vagy valakinek, akitől függő viszonyban vagy... nem pontosan előrevivő dolog.
Ez van, szivattyúzunk.
2009. január 3., szombat
csend és filozófia
Tudom, hogy nagy a csend mostanság, de elfoglal a tanulás, karácsony, tanulás, szilveszter, tanulás, vizsga...
Ma betermeltem egy filozófia 5-öst. Végülis kellemes volt. De azért nagyon komolyan, hosszú távon ezzel foglalkozni nem fogok, az is tuti. Bár, valami azért megcsillant a szépségéből, de azt hiszem, mégiscsak túl gyakorlatias a kis gondolkodásom ehhez. Meglátjuk, mennyi kedv és érdeklődés marad belőle.
Szilveszterkor voltunk Ausztriában - arról majd írok. De kevés most az energia - folytatom a kűzdést, még másfél hét van hátra, három vizsgával.
Ma betermeltem egy filozófia 5-öst. Végülis kellemes volt. De azért nagyon komolyan, hosszú távon ezzel foglalkozni nem fogok, az is tuti. Bár, valami azért megcsillant a szépségéből, de azt hiszem, mégiscsak túl gyakorlatias a kis gondolkodásom ehhez. Meglátjuk, mennyi kedv és érdeklődés marad belőle.
Szilveszterkor voltunk Ausztriában - arról majd írok. De kevés most az energia - folytatom a kűzdést, még másfél hét van hátra, három vizsgával.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
