Face to face with Carl Jung - Part 1 of 4

Liebe machen, 'gel?

Mondjuk, én tényleg nem értek hozzá...

Történt, hogy Ausztriában voltam nyaralni egy szaunavilágos (az ám!) wellness helyen. Mert nekem rossz. :)

Egyik este kislattyogtam cigizni és szóba elegyedtem egy pasival. De kb annyira, hogy jó a szauna, igen, magyar vagyok, igen itt nyaralok, igen jó az idő. Volt mosolygás, szimpatizálás, megmifene. Gondoltam, egy idő után, ideje iszkolnom, mert ha itt alakulgat valami, mégiscsak futkározzon mostmár ő utánam. Nah, közölte is, hogy a gőzbe megy legközelebb és menjek én is, mert az jót tesz a bőrnek.

Mostmár tudom, hogy ez megint csak egy szinoníma valamire. Arra az izére, ja.

A gőzben gondolta, hogy szerinte üljünk hátrébb, mert ott jobb. Hát, jobb is. Egy perc telt el, amíg hozzám nem nyúlt.

Na, szóval így megy ez. És én meg azt hittem, hogy ekkora tempó tényleg csak a pornóban van. De nem. A valóságban is. Simán.

Hogy bánom-e, hogy otthagytam? Igen is, meg nem is. Nem voltam egyedül, a barátnőmet nem akartam volna kirakni a szobából, viszont a pasinál ott tuti nem volt óvszer. Viszont otthon az asszony és két gyerek. Mert azért kiváncsi lettem. Ha már nem a testemet elégítettem ki, akkor adjunk a szellemnek.

És a franc essen bele... bánom :) Marha erkölcsös maradtam, már megint.

Életnyegyedi krízis

Életnyegyedi krízis, vagymianyavalya.
Aaaaz. Akkor nekem ez is van. Ugye, azt mondja a szerző, sosincs minden megírva, mert változik a világ, változnak az emberek. Na, legalább valami. Ez hírérték, mert néha kezdem már azt hinni, hogy unásig ismerek mindent.
Tehát, életnegyedi krízis.
31 vagyok.
Felső beosztott vagyok.
Egyedülálló vagyok.
Egyetemista is vagyok.
Pályakezdő is leszek.
Életnegyedi krízis. Ha'?

http://mipszi.hu/

Depriváció

Olvastad Móricz Egy magyar nábob című regényét? Ha nem olvastad, akkor is megérted.
Szerinted boldog lesz-e az aranykalitkába zárt madárka? Jó kajával, drága dolgokkal, sofőrrel, szaunával, repüléssel? Vagyis, hogy pont anélkül, metafórikusan. Aranykalitkában, mondom, vagymiaszöszöm.
Engem, kérlek, ne akarj bezárni. Bekattanok. Ugye, így mondtuk?

Akkor ez most ciki?

Akkor az ciki, ha egy középkorú csaj, pályakezdő ambíciózusok közé senior pozícióba bekerül? Mikor már igazi vezető is volt?
És irigyelt sztár vagyok, irigyelt cimke. Baszki, egyszerre röhögök, csodálkozom, értetlenkedek és ijedezek.
És kijelentik, hogy csak egy főnökük lesz. Bahh... Wow. És hűhaaaaa. És ha’?
Nekem megegyse, oszt jónapot.
És mégis irígylik és akarják és hajtanak érte és jó érzés is lesz nekik. F...................................
Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!
És én eközben másik planétáról nézem, távcsővel. És ugye, megértően? Akkor most tényleg UFO vagyok? ET? Földönkívüli? Vagy csak bornout miaszösz? Útját talált izé?
Kérlek, mondd, hogy jó ez így! Mondd, hogy tehetséges vagyok! Mondd, hogy nem b... éppen telibe!
Tényleg. Kösz.

Fogyasztósdi

A huszonegyedik században egy repülőgépen ülök, egy noteszgépbe jegyzetelek, whiskey-colát iszom és az okostelefonon a Tankcsapda bömböl a fülembe.
Nem mondom, hogy nem élvezem. Dehogynem.
Mégis az jár a fejemben, hogy épp olyasminek vagyok a haszonélvezője most, aminek pár hónapja elszenvedője voltam és pár éven belül jó eséllyel megint az lehetek. Vagy lehetnék, ha még mindig ezen a pályán fociznék majd akkor.
A fogyasztói társadalom gumirugalmas, egyszerhasználatos emberei között ülök, épp a még frissen megvett és értékelt termékek között. Ezért a whiskey, ezért a repülés.
Az előttem az utódom mondást vajon olyankor találták ki, amikor valaki maga választotta, utódját, vagy olyankor, amikor saját nyakát a bakó elé hajtandó még kinevelte a kirendelt utódját?
Ugye, semmi nem egyszerű és nem fekete-fehér? De azt ne feledd, fiatal barátom: egyszer hopp, másszor kopp.
Jó, most hopp. De ne nekem sírj, ha a kocka megfordul. Mert megfordul.