vége a vizsgaidőszaknak

...és jó fáradt is vagyok. A vége azért nehéz lett, 4 napra három vizsga, brrr....
Lényeg, hogy minden megvan, az átlagom valahol a 4 és 5 között alakul és vizsgát nem kellett halasztanom.

Teljesen érzem az ilyenkor szokásos ürességet. Tegnap olyan szomorkásan üldögéltem bent az irodában, hogy csuda. Azt hiszem a hétvégére rámfér egy jó nagy alvás.

A végére megnehezítették azért az életemet a cégnél. Az előző bejegyzésben utaltam is erre. Azóta a magyar főnököm a következő kijelentésekkel tetézte a "bajt": gondoltam volna meg, amikor jelentkeztem egyetemre; miért nem szerveztem másként a vizsgaidőszakot és vagy dolgozom, vagy nem...
Komolyan, ez annyira kritikán aluli. Arra számítottam, hogy ha visszajövök az irodába, lesz a dolognak folytatása. Egyelőre nem lett. Én meg úgy döntöttem, nem keresem meg és beszélek vele. Kár a gőzért...

Arra azért büszke vagyok, hogy ezúttal sikerült megúsznom egy konfliktust egy főnökkel úgy, hogy a francba elküldtem volna csúnyán. Vagy valami visszavonhatatlant mondtam volna. Azt hiszem, én viselkedtem elegánsan.

Aki akarja tudni, hogyan kell a munkavállalói morált hazavágni, beiratom a csajhoz...