Fáradtan

Ma is volt két vizsga. Brrrrrrr, most nem volt olyan jó élmény.
Az első módszertan volt, szerintem az nem volt annyira rossz. Ott kb elégédett vagyok a teljesítményemmel, amit tudtam, annyit azt hiszem, ki is hoztam.

A rossz a szociálpszicho volt. Annyi történt: hogy 1,5-ször sikerült elolvasnom az anyagot... Ebből azért lehet sejteni, mennyit tudtam teljesíteni. Ami ott van a papíron most az kb 1/3 saját tudás, 2/3 meg a két padszomszédom tudása. :S

Nem szeretem, ha így van. De ez van. Csak nem okoz örömet, akárhányas is lesz. Mondjuk, amúgy meg tökmindegy. Így visszakérdezni... ááá. De azért, ha megtanultam volna, akkor simán meglett volna és emelt fővel távozhattam volna. Volna. :S

Racionalizáljunk kicsit: két nap szabit kértem első körben az amcsi főnökömtől. Ő nem nagyon akart belemenni, abban maradtunk, hogy home-office keretében otthon maradhatok: magyarán: otthon ül, a folyamatban lévő dolgait befejezi, ha jön új és égető, akkor természetesen megcsinálja, ha várhat, akkor vár. Ez deal, és sztem, ha már nem engednek szabira, akkor fair.

Csak éppen az történt, hogy a cégnél nagyok a változások - szakmailag szarabb, ámde időigényesebb feladatok irányába. Szerdán úgy jöttem el, hogy a dolgaim rendben vannak, egy folyamatban lévő ügy van, ha ahhoz bejönnek az infók kb. 1 óra melóval rendezhető.

Az élet meg másképp rendezi: a kedvenc hollandom visszadobott egy riportot, lássuk be, szakmai idétlenség, ámde eszetlenül (!) fontos céges új szabályozás miatt. Oké, szívtam a fogam, de 4 óra melóval megcsináltam.
Ezzel sem lett volna nagy baj, de a kedvenc, tündéri magyar főnököm beleköpött a levesembe. Megbetegedett egy kolléganőm és rámlőcsölte a munkájának (legyünk objektívek) egy részét. Na, ezt nem kellett volna... Mondtam, hogy nem kéne, és a saját cuccaim, bla-bla. Ami felbőkte az agyam:
- chaten szól...
- a "nemkéne" felvetés elintézési módja: ez nem kérés volt, és legfeljebb lesz egy hosszú napod...
- ő is tudta, hogy azért maradtam itthon, mert vizsgákra kellett volna készülnöm. Rajtam kívül (elméletben) 35-40 ember ül a cégnél, aki ennek a feladatnak az elvégzésére alkalmas...

Tanulság annyi, hogy legközelebb nem belemenni a home-office megoldásba, hanem szabadság és helló... Csak az is szar, mert ugye nekem marhára nem mindegy, hogy mikor, ellenben a cég, ha jól tudom, a szabim felének kiadási idejéről szabadon rendelkezik. Vagyis, ha bemorciznak, akkor nem mehetek.

Nem tekintem személyes kicseszésnek a dolgot, de a stílusért és az eljárásért "hálás" maradok, ami összességében elb.ott a két napból másfelet. Végén a csaj leírta a chatre, hogy Köszi, Kinga. Nem válaszoltam. Nem kérés volt, parancs, kár köszöngetni...

Na, hát így maradt a szoc.pszra 1,5 olvasat.

Fontolgatom, hogy egyszer felhozom a csajnak, de megint csak magammal b-ok ki, mert megmondani, hogy egy bunkó vagy valakinek, akitől függő viszonyban vagy... nem pontosan előrevivő dolog.

Ez van, szivattyúzunk.