Anno olvastam egy kb nőklapja szintű szakirodalmi helyen, hogy az embernek napi átlag 17 érintésre van szüksége ahhoz, hogy többé-kévésbé jól érezze magát.
Az én átlagom, jelentem valszeg napi 1,056 lehet. Amiből is világosan következik, hogy súlyos, krónikus érintéshiányban szenvedek.
Na, erre, hétvégén az egyetemen egyik tanerő felemlegette az egyik híres szocpszichós kísérletet, amit ehelyt most nem részleteznék ki, lényeg, hogy a manipuláció az volt benne, hogy egy könyvtáros megérintette következetesen az olvasók kezét a könyvek átadásakor. Csak egy picit, lehelletnyit, mondhatnám szubliminálisan.
A borzasztó probléma az volt, hogy a tanerő rajtam demonstrálta a kísérletet, minek során átadtam neki a naptáramat és mikor megsimította a jobb kézfejemet, háát, kábé a bal lapockámig bizseregtem végig. És ez nem igazság!
Csak azt remélem, utána nem kukkolta meg a pupillámat, mert akkor nekem kábé tényleg végem. :)))
Nyiff, nyüssz, keep touching me, guys! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése