Korábban már írtam, hogy keresgettem lehetőséget arra, hogy valaki felvegyen velem projektív pszichológiai teszteket (olyan tesztek, amik nem konkrét kérdésekre kérnek választ, hanem valamilyen képbe, ábrába kell a saját gondolataidat, benyomásaidat, érzéseidet belevetíteni - projektálni).
Ez a dolog két szempontból is hasznos: egyrészt szerzek az ilyen helyzetekről is saját tapasztalatot, másrészt ezeket a teszteket már azután, hogy tanultuk, nem lehetne érvényesen felvenni, hiszen akkor a szerzett ismereteim már befolyásolnák a felvételt.
Hát, csak röviden: szuper volt! Nagyon élveztem!
Persze, mindig is élvezem az olyan szituációt (terápiás helyzet), amikor valaki csak felém fordul és rám koncentrál. Elfogad, nem ítél meg - meghallgat. Szerintem a terápiákban ennek megtapasztalása ez egyik legszuperebb dolog.
Az elején zavarban voltam: az ember azon agyal, hogy akkor mit is kell mondani, mennyit kell mondani, mit is kell látni, blablaba. Jegyzőkönyvbe is került: "Őőőő, akkor kell még valamit mondanom?" :))))
Aztán belejöttem, sikerült befelé fordulni és marhára fütyültem rá, miket is látok és mondok. Hiszen nem az a feladat, hogy a tesztfelvevőnek örömet szerezz:)
Többfélét is csináltunk, két és fél óra volt és mondhatom a végére komolyan elfáradtam.
Az a szuper ebben, hogy tényleg, minden de minden történet, amit kitalász, minden kép, amit egy pacába belelátsz rólad szól. Nagyon élveztem, hogy közben fejben pörgettem is ki egy csomó megfejtést, hogy mit mire mondhattam. Így is, érzelmileg akár baromi megterhelő is lehet. Az utolsó előtti képnél tényleg feltolult olyasmi, amitől azt hittem, nem is megy majd tovább, de aztán megembereltem magam, szétprojektáltam az utolsó képet és szerencsémre végeztünk is.
Aztán haza meg csak kóvályogtam - lelki orgi. :)
2009. április 19., vasárnap
Pszinapszis XIII.
Ma délután részt vettem a Pszinapszis nevű budapesti rendezvényen. Főleg pszichológusok és pszichológus hallgatók számára tartott három napos előadássorozat, műhelymunka, könyvvásár, dedikáció és találkozási pont ez.
Most voltam ilyenen először és kicsit vacilláltam is, hogy menjek-e, mert leginkább a két jövő heti zh-mra kellett volna készülni. Végülis kitört rajtam délelőtt a harctéri idegesség (lásd a pénteki postot)és rájöttem, nem fogom tudni ezt a napot ingerszegény környezetben, tanulással kibírni, ezért felkerekedtem. Íme az összefoglaló:
A nagy díszletváltás - Kékesi Márk Zoltán
Sajnos ennek picit lekéstem az elejét, de kellemes légkörű előadást, kellemes előadót hallgathattam. Ami legfőképp megragadt bennem a különböző országok elhelyezése két értékrendi dimenzió mentén: túléles-önmegvalósítás illetve családi kötelékek-individualizáció szerint. Jellemzően a szegényebb országok helyezkednek el a túlélési értékskála szélén és a jóléti államok az önmegvalósítás felé tolódnak. Nem meglepő, ha hallottunk már Maslowról, de azért egy nagyvizsgálat eredményeként igazolva látni jó dolog.
Szex szerelem nélkül - Dr. Belső Nóra
A nap sztárelőadása és a nap sztárja számomra. Eléggé elől ültem és megfigyeltem, hogy egy nagyon vonzó, középkorú hölgy az előadó. Na, ilyenkor szoktam gondolni, hogy szép-szép, de nyilván tök hülye. És nem! Nagyon profi, nagyon érdekes, színes előadás - mindenféle félrecsúszás nélkül. Én örömmel köszöntök gyakorló szakembereket előadóként - és hozzá bármikor el mernék küldeni bárkit, akinek szexuális jellegű problémája van.
Összehasonlítási alapul ott van számomra az ELTE nyilt napon hallott ElteBarbie. Nos, a két csaj ég és föld és erre csak most döbbentem rá. Na, ez van, ha valaki gyakorló szakember és tudja miről beszél, míg tök más, ha valaki csak olvasgat valamiről. Barbie előadása helyenként szexfilmek szintjét ütötte meg, a mai pedig egy tudományos, de nem jéghideg, kultúrált megközelítést tartalmazott.
Tartalmilag: férfi-női hozzáállás különbségei, kis élettan (hormonok), társadalmi hatások, pici patológia.
Szuper!
Vállalati agymosoda - Schád László
Az összefoglaló sokat elmond. Véleményem szerint nagyon jó történeti áttekintést kaphattunk a vállalati-termelési-pszichológiai összefüggésekről. Az előadó talán kevésbe volt tehetséges "szórakoztató", tartalmilag viszont szerintem értékes előadást kaptam.
Miért nem vagyunk boldogabbak? A kapitalizmus szociálpszichologiája - Prof. Forgács József
A nap fővendégét hallhattuk a Pszinapszis záróelőadásán. Én a téma miatt, de főleg az előadó miatt mentem be. Forgács nagyon sok könyvet kiadott Magyarországon is (Ausztráliában él egyébként), amikből olvastam is és egyetemi kötelező is volt. Ausztráliában élő szerzőt nálunk hallgatni szerintem unikum.
Nem is csalódtam. Igaz a prof. nem igazán "kökemény" kísérleti szociálpszichológiai előadást tartott, sokkal inkább egy társadalompszichológiai, kicsit közgazdasági - társadalomkritikai gondolatait hallhattuk. Külön pikantéria, hogy egy külföldön élő magyar, egy-egy hazai hét alatt, milyen részleteket csippent fel. Jelentem, figyelmes - éles szemű szociálpszichológussal van dolgunk.
A fő üzenet, hogy a szubjektív boldogságot az anyagi javak csak egy bizonyos szintig növelik. Onnantól az ember szociális igényei kerülnek előtérbe, amelyek kielégítésére a kapitalista globális társadalom képtelen - és cserébe póttermékeket kínál. Pl. a valódi szociális státusz elérése helyett, kínál például nike edzőcipőt - amivel státuszt vehetsz. Persze ez csak ideig-óráig tartó örömet okoz. Valójában nem lesz ettől több barátja senkinek sem. (Nagyon leegyszerűsítve!!!)
Akik meg szeretik a pletykát: a prof. selypít, ki hitte volna:))))) De emelett tökéletes a magyartudása, mindenféle manír és mesterkéltség nélküli.
Összegezve: nagyon örülök, hogy van egy ilyen színvonalas, elérhető árú szakmai rendezvény. Köszönet a szervezőknek és az előadóknak!
Most voltam ilyenen először és kicsit vacilláltam is, hogy menjek-e, mert leginkább a két jövő heti zh-mra kellett volna készülni. Végülis kitört rajtam délelőtt a harctéri idegesség (lásd a pénteki postot)és rájöttem, nem fogom tudni ezt a napot ingerszegény környezetben, tanulással kibírni, ezért felkerekedtem. Íme az összefoglaló:
A nagy díszletváltás - Kékesi Márk Zoltán
Sajnos ennek picit lekéstem az elejét, de kellemes légkörű előadást, kellemes előadót hallgathattam. Ami legfőképp megragadt bennem a különböző országok elhelyezése két értékrendi dimenzió mentén: túléles-önmegvalósítás illetve családi kötelékek-individualizáció szerint. Jellemzően a szegényebb országok helyezkednek el a túlélési értékskála szélén és a jóléti államok az önmegvalósítás felé tolódnak. Nem meglepő, ha hallottunk már Maslowról, de azért egy nagyvizsgálat eredményeként igazolva látni jó dolog.
Szex szerelem nélkül - Dr. Belső Nóra
A nap sztárelőadása és a nap sztárja számomra. Eléggé elől ültem és megfigyeltem, hogy egy nagyon vonzó, középkorú hölgy az előadó. Na, ilyenkor szoktam gondolni, hogy szép-szép, de nyilván tök hülye. És nem! Nagyon profi, nagyon érdekes, színes előadás - mindenféle félrecsúszás nélkül. Én örömmel köszöntök gyakorló szakembereket előadóként - és hozzá bármikor el mernék küldeni bárkit, akinek szexuális jellegű problémája van.
Összehasonlítási alapul ott van számomra az ELTE nyilt napon hallott ElteBarbie. Nos, a két csaj ég és föld és erre csak most döbbentem rá. Na, ez van, ha valaki gyakorló szakember és tudja miről beszél, míg tök más, ha valaki csak olvasgat valamiről. Barbie előadása helyenként szexfilmek szintjét ütötte meg, a mai pedig egy tudományos, de nem jéghideg, kultúrált megközelítést tartalmazott.
Tartalmilag: férfi-női hozzáállás különbségei, kis élettan (hormonok), társadalmi hatások, pici patológia.
Szuper!
Vállalati agymosoda - Schád László
Az összefoglaló sokat elmond. Véleményem szerint nagyon jó történeti áttekintést kaphattunk a vállalati-termelési-pszichológiai összefüggésekről. Az előadó talán kevésbe volt tehetséges "szórakoztató", tartalmilag viszont szerintem értékes előadást kaptam.
Miért nem vagyunk boldogabbak? A kapitalizmus szociálpszichologiája - Prof. Forgács József
A nap fővendégét hallhattuk a Pszinapszis záróelőadásán. Én a téma miatt, de főleg az előadó miatt mentem be. Forgács nagyon sok könyvet kiadott Magyarországon is (Ausztráliában él egyébként), amikből olvastam is és egyetemi kötelező is volt. Ausztráliában élő szerzőt nálunk hallgatni szerintem unikum.
Nem is csalódtam. Igaz a prof. nem igazán "kökemény" kísérleti szociálpszichológiai előadást tartott, sokkal inkább egy társadalompszichológiai, kicsit közgazdasági - társadalomkritikai gondolatait hallhattuk. Külön pikantéria, hogy egy külföldön élő magyar, egy-egy hazai hét alatt, milyen részleteket csippent fel. Jelentem, figyelmes - éles szemű szociálpszichológussal van dolgunk.
A fő üzenet, hogy a szubjektív boldogságot az anyagi javak csak egy bizonyos szintig növelik. Onnantól az ember szociális igényei kerülnek előtérbe, amelyek kielégítésére a kapitalista globális társadalom képtelen - és cserébe póttermékeket kínál. Pl. a valódi szociális státusz elérése helyett, kínál például nike edzőcipőt - amivel státuszt vehetsz. Persze ez csak ideig-óráig tartó örömet okoz. Valójában nem lesz ettől több barátja senkinek sem. (Nagyon leegyszerűsítve!!!)
Akik meg szeretik a pletykát: a prof. selypít, ki hitte volna:))))) De emelett tökéletes a magyartudása, mindenféle manír és mesterkéltség nélküli.
Összegezve: nagyon örülök, hogy van egy ilyen színvonalas, elérhető árú szakmai rendezvény. Köszönet a szervezőknek és az előadóknak!
2009. április 17., péntek
Horror
Ma akkora horrort éltem át, amire nem is gondoltam volna.
Nálunk ugye folyamatosan megy a para az elbocsátások miatt és kb. senki sem tudja, ki lesz a következő, csak találgatunk.
Na, lehet, hogy jó úton járok a "következő kirúgott" címhez.
Történt, hogy mint őrült dolgoztam ma egy riporton, amit du 15.15-re kellett elküldeni, hogy a benne tartalmazott adatokból lehessen telefonkonferenciázni.
Megcsinálom, kiküldöm mindhárom területemre fél órával a konf előtt.
Konf: először is, sehol nem volt G., aki szokta az eredményeket magyarázni, de volt helyette két másik fickó, az egyik a svájci HP kontroller. Elkezdik, felrakják a prezentációt és még véletlenül sem az, amit én csináltam. Gondoltam, na biztos mással kezdünk és majd jön az enyém, de láss csodát, nézegetek és nini, ott figyelnek a preziben az én szerzősédeim is, csak pont nem az én adataimmal. És prezentálják...
És itt gurult el a pettyes... Azonnal írok a svájci főnökömnek, aki szintén benne van a konfban és kérdezem, hogy ez most mi a f.? Az én témám, másik előadóval és főleg nem az én prezimmel. Ha'?
A góré érezte, hogy most nagy a baj, válaszolt: ő is meg van lepve, hogy nincs itt G., meg hogy ez nem az én prezim, de hát miben egyeztem meg a két prezentálóval?
Éééén? Semmiben. A HP-s fickóval kb 4 hete beszéltem, a másikkal a büdös életben soha. Közben konf vége, lerohantam az utcára, mondván, hogy akkor most szétütök pár kukát, vagy kirakatot, de megmaradtam egy ciginél. Vissza, amcsi főnök keresett. Visszahívom, a következő konf-ig 5 perc van. Azt mondja, hogy ő sem érti, de ne aggódjak, mert a maradék területet tuti én csinálom, ezeken meg kisegítek, mint eddig. Hát, bazdmeg!!! És mondta, hogy tisztázza a HP-s csávóval, hogy akkor ez mi és ki mit csinál.
Új konf, G. és az én prezim.
A következőképpen látom: az amcsi főnök és az én tudtom nélkül gyakorlatilag kigolyóztak minden értesítés nélkül a fele hatáskörömből, segghülyére vettek. Hogy ez a pályám végét jelenti-e? Nem tudom, de így már alig adok esélyt magamnak a maradásra. Következő hónapban már lehet, hogy semmit sem én csinálok.
Nagyon szar érzés, főleg, hogy így tudod meg. Senkinek nem kívánom.
Hétfőn, ha a főnök ki nem deríti, mi van, akkor addig ütök én embereket, amig választ nem kapok. Mert ez, így: undorító.
Nálunk ugye folyamatosan megy a para az elbocsátások miatt és kb. senki sem tudja, ki lesz a következő, csak találgatunk.
Na, lehet, hogy jó úton járok a "következő kirúgott" címhez.
Történt, hogy mint őrült dolgoztam ma egy riporton, amit du 15.15-re kellett elküldeni, hogy a benne tartalmazott adatokból lehessen telefonkonferenciázni.
Megcsinálom, kiküldöm mindhárom területemre fél órával a konf előtt.
Konf: először is, sehol nem volt G., aki szokta az eredményeket magyarázni, de volt helyette két másik fickó, az egyik a svájci HP kontroller. Elkezdik, felrakják a prezentációt és még véletlenül sem az, amit én csináltam. Gondoltam, na biztos mással kezdünk és majd jön az enyém, de láss csodát, nézegetek és nini, ott figyelnek a preziben az én szerzősédeim is, csak pont nem az én adataimmal. És prezentálják...
És itt gurult el a pettyes... Azonnal írok a svájci főnökömnek, aki szintén benne van a konfban és kérdezem, hogy ez most mi a f.? Az én témám, másik előadóval és főleg nem az én prezimmel. Ha'?
A góré érezte, hogy most nagy a baj, válaszolt: ő is meg van lepve, hogy nincs itt G., meg hogy ez nem az én prezim, de hát miben egyeztem meg a két prezentálóval?
Éééén? Semmiben. A HP-s fickóval kb 4 hete beszéltem, a másikkal a büdös életben soha. Közben konf vége, lerohantam az utcára, mondván, hogy akkor most szétütök pár kukát, vagy kirakatot, de megmaradtam egy ciginél. Vissza, amcsi főnök keresett. Visszahívom, a következő konf-ig 5 perc van. Azt mondja, hogy ő sem érti, de ne aggódjak, mert a maradék területet tuti én csinálom, ezeken meg kisegítek, mint eddig. Hát, bazdmeg!!! És mondta, hogy tisztázza a HP-s csávóval, hogy akkor ez mi és ki mit csinál.
Új konf, G. és az én prezim.
A következőképpen látom: az amcsi főnök és az én tudtom nélkül gyakorlatilag kigolyóztak minden értesítés nélkül a fele hatáskörömből, segghülyére vettek. Hogy ez a pályám végét jelenti-e? Nem tudom, de így már alig adok esélyt magamnak a maradásra. Következő hónapban már lehet, hogy semmit sem én csinálok.
Nagyon szar érzés, főleg, hogy így tudod meg. Senkinek nem kívánom.
Hétfőn, ha a főnök ki nem deríti, mi van, akkor addig ütök én embereket, amig választ nem kapok. Mert ez, így: undorító.
2009. április 14., kedd
Szörnyűség
Sikerült megnéznem tegnap egy új magyar vígjátékot: Álom.net
Azt hiszem, nem is találok rá elég jelzőt, amivel le tudnám írni ezt a borzalmat. Na, de vesézzük ki kicsit bővebben:
Történet: (legalábbis, amit sikerült kisilabizálnom belőle). Adott egy gazdag, buta, sznob p.csa egy siófoki gimnáziumban. A helyi pon-pon (vagy nemtomhogyírják) csapat vezetője. A gimi életében a fő sport a kosárlabda, a kisliba olyan menő, hogy a H.M.Cs. (helyi menő csávó) vagyis a csapatkapitány csaja. Amúgy kőgazdag család sarja. Hogy-hogy nem, valami rejtélyes okból kirúgják a suliból, mondván, hogy az iskola igazgatónője kapott egy e-mailt.... Az nem derül ki a filmből ezen a ponton, hogy mi a rák állhatott ebben a levélben, sőt hatalmas logikai baki, hogy a kisliba hazamegy és fejhangon hisztériázik, de senki, sem ő, sem a szülei meg nem kérdezik, mi a f.sz lehetett a levélben. Azt hiszem, mondjuk erre, nagyvonalúan, hogy balladai homály...
Na, beiratják egy szigorúbb iskolába, ahol a kisribancot útálják az első perctől kezdve, mondván: hogy teszi-veszi magát és kb úgy tesz, mintha ő sz.ta volna az iskolát. Lesz egy helyi ellensége (meg a végére kiderül, hogy a másik helyen is volt egy. Ennek a kapcsolatnak a bemutatása annyira sem sikerült, hogy az ellenség-kiscsaj arcát a végén a gonosz,bűnhődj jelenetben nem is tudtam kábé hova tenni). Na, szépen lassan, annak ürügyén, hogy az iskolai kosárcsapat megsegítése érdekében itt is össze kell kovácsolni egy szurkolói csapatot, a kisliba és a másik gonosz egymás mellé keverednek, kénytelenek együttműködni és láss csodát, megszeretik a főszereplőnket, a sráccsapat elkeni a száját a rivális sulinak, kislibába beleszeret a szomszédsrác, a genyók megbűnhődnek, blabla. hepiend.
Ez kábé megfelel a hasonló tinifilmek forgatókönyveinek sztereotípiáinak: Főszereplő új közösségben kell elfogadtassa magát, ahol eleinte nem fogadják el, de végül integrálódik, sőt a csoport sztárja lesz, szerelem...
Ez egy banális marhaság, ha csak így olvassuk, de jó dialódusokkal, jó szereplőkkel, jó poénokkal akár jó is lehetne.
De nem lesz az. A harmadik filmben elhangzott mondatnál már tudtam, hogy nagy a baj, mert ilyen élettelenül mondott, ilyen szar szövegeket én még talán soha nem láttam filmvásznon. Mert ugye, ha szar szöveget, jó szinészek mondanak el, abból lehet valami, vagy ha nem annyira jó szinészek jobb szöveget, de ha mindkettő szar, akkor nincs mese. Kábé olyan, mintha én írtam volna valamit, majd fel is olvastam volna egyedül. Lássuk be, gáz, de én legalább tudom, hogy tehetségtelen lennék ehhez a szakmához.
Főleg amatőr tiniszereplőkkel dolgozik a film, ami nem baj, de legalább lennének tehetségesek. Sajnos viszont a válogatás csupán külsőre ment, így sikerült is összeszedni 10-12 teljesen jellegtelen, egyendivatkiskorút, akik, ha a divatújságok lapjairól szemezgetek, akkor jó bőrnek mondandók. Nőnek azonban semmiképpen sem. Nem bírok elsiklani a jelmezek mellett sem, ugyanis egyértelmű, hogy a produkciónak a jelmezekre már nem juthatott pénze, mert csupán széles öveket adtak a lányokra. (vagy az lett volna maga a szoknya???)
A főszereplő egyszerűen maga a katasztrófa. Tipikusan az a személy, akit első látásra felrúgnék, másodikra is felrúgnék és a harmadikat már nem is említem. Hát, ki a franc tud ezzel a figurával azonosulni? A csaj egy csomó szőke haj, két nagy mell és pókharapó fogazat, fogszabályzás előtt... Beszélni semmiképpen sem tud, legalábbis emberi hangon nem. Azon agyalok, kinek a macája lehet, vagy mi a francért kellett benyomni egy filmbe...
A rendezés/történet annyira szar, hogy volt olyan jelenet, amiről onnan tudtam, hogy na ez lehet most a megható rész, hogy előtte hallottam a szereplőkkel felvett beszélgetéseket, és eszerint ez csak az lehetett. Állítólag ez vígjáték, asszem kétszer el is röhögtem magam 100 perc alatt, ami nem mondható túl jó aránynak, szerintem.
Nem tudok elmenni amellett a morál mellett, amit ez a film közvetít. Nézz ki jól, járj rózsaszínben, légy kényeskedő, légy ostoba - Barbie-feeling, és így leszel menő és sikeres. Eredmények felmutatása ehhez nem szükséges, járj apád pénzéből szerzett cabrióval, franciául csak divatmárkákat tudj, a pasid legyen menő és gazdag. Rózsaszín laptopod legyen és PDA-ba írj az iskolai órán.
Ha férfi vagy, a pénzed az értéked, ha nő, akkor a külsőd.
Engem személy szerint felháborít ennek bemutatása és propagálása, bár magam sem tudom, mit várhatnék olyan "alkotóktól", akik jegyzik a filmet. Végülis, Steiner Kristóf milyen érdeméről lehet tudni, azon felül, hogy meleg (NEM EZ A BAJ, hanem, hogy ez a főcimkéje és ebből is él meg) és ki a frász N.Forgács Péter??? Az alkotók saját értékrendjüket teszik közszemlére, amit a kereskedelmi televíziózás lelkesen támogat is.
Szeretném kivinni a szereplőket, a rendezőt, az írót és mindenkit, aki ebbe a szellemiségét belevitte, mondjuk egy hétre krumplit szedni egy földön, egy hétre egy kohászatba betenni, egy hétre kukáskocsit vezetni: hogy tudják, milyen melókkal mekkora összegeket lehet keresni és emellett, minek mi is az értéke. Nekem ne propagáljanak rózsaszín laptopot, cabriót, chanelt, stb. És ne hitessék el senkivel, hogy ez érték. Ez kérem mesterségesen kreált szarkupac, aranynak láttatva!
Azt hiszem, nem is találok rá elég jelzőt, amivel le tudnám írni ezt a borzalmat. Na, de vesézzük ki kicsit bővebben:
Történet: (legalábbis, amit sikerült kisilabizálnom belőle). Adott egy gazdag, buta, sznob p.csa egy siófoki gimnáziumban. A helyi pon-pon (vagy nemtomhogyírják) csapat vezetője. A gimi életében a fő sport a kosárlabda, a kisliba olyan menő, hogy a H.M.Cs. (helyi menő csávó) vagyis a csapatkapitány csaja. Amúgy kőgazdag család sarja. Hogy-hogy nem, valami rejtélyes okból kirúgják a suliból, mondván, hogy az iskola igazgatónője kapott egy e-mailt.... Az nem derül ki a filmből ezen a ponton, hogy mi a rák állhatott ebben a levélben, sőt hatalmas logikai baki, hogy a kisliba hazamegy és fejhangon hisztériázik, de senki, sem ő, sem a szülei meg nem kérdezik, mi a f.sz lehetett a levélben. Azt hiszem, mondjuk erre, nagyvonalúan, hogy balladai homály...
Na, beiratják egy szigorúbb iskolába, ahol a kisribancot útálják az első perctől kezdve, mondván: hogy teszi-veszi magát és kb úgy tesz, mintha ő sz.ta volna az iskolát. Lesz egy helyi ellensége (meg a végére kiderül, hogy a másik helyen is volt egy. Ennek a kapcsolatnak a bemutatása annyira sem sikerült, hogy az ellenség-kiscsaj arcát a végén a gonosz,bűnhődj jelenetben nem is tudtam kábé hova tenni). Na, szépen lassan, annak ürügyén, hogy az iskolai kosárcsapat megsegítése érdekében itt is össze kell kovácsolni egy szurkolói csapatot, a kisliba és a másik gonosz egymás mellé keverednek, kénytelenek együttműködni és láss csodát, megszeretik a főszereplőnket, a sráccsapat elkeni a száját a rivális sulinak, kislibába beleszeret a szomszédsrác, a genyók megbűnhődnek, blabla. hepiend.
Ez kábé megfelel a hasonló tinifilmek forgatókönyveinek sztereotípiáinak: Főszereplő új közösségben kell elfogadtassa magát, ahol eleinte nem fogadják el, de végül integrálódik, sőt a csoport sztárja lesz, szerelem...
Ez egy banális marhaság, ha csak így olvassuk, de jó dialódusokkal, jó szereplőkkel, jó poénokkal akár jó is lehetne.
De nem lesz az. A harmadik filmben elhangzott mondatnál már tudtam, hogy nagy a baj, mert ilyen élettelenül mondott, ilyen szar szövegeket én még talán soha nem láttam filmvásznon. Mert ugye, ha szar szöveget, jó szinészek mondanak el, abból lehet valami, vagy ha nem annyira jó szinészek jobb szöveget, de ha mindkettő szar, akkor nincs mese. Kábé olyan, mintha én írtam volna valamit, majd fel is olvastam volna egyedül. Lássuk be, gáz, de én legalább tudom, hogy tehetségtelen lennék ehhez a szakmához.
Főleg amatőr tiniszereplőkkel dolgozik a film, ami nem baj, de legalább lennének tehetségesek. Sajnos viszont a válogatás csupán külsőre ment, így sikerült is összeszedni 10-12 teljesen jellegtelen, egyendivatkiskorút, akik, ha a divatújságok lapjairól szemezgetek, akkor jó bőrnek mondandók. Nőnek azonban semmiképpen sem. Nem bírok elsiklani a jelmezek mellett sem, ugyanis egyértelmű, hogy a produkciónak a jelmezekre már nem juthatott pénze, mert csupán széles öveket adtak a lányokra. (vagy az lett volna maga a szoknya???)
A főszereplő egyszerűen maga a katasztrófa. Tipikusan az a személy, akit első látásra felrúgnék, másodikra is felrúgnék és a harmadikat már nem is említem. Hát, ki a franc tud ezzel a figurával azonosulni? A csaj egy csomó szőke haj, két nagy mell és pókharapó fogazat, fogszabályzás előtt... Beszélni semmiképpen sem tud, legalábbis emberi hangon nem. Azon agyalok, kinek a macája lehet, vagy mi a francért kellett benyomni egy filmbe...
A rendezés/történet annyira szar, hogy volt olyan jelenet, amiről onnan tudtam, hogy na ez lehet most a megható rész, hogy előtte hallottam a szereplőkkel felvett beszélgetéseket, és eszerint ez csak az lehetett. Állítólag ez vígjáték, asszem kétszer el is röhögtem magam 100 perc alatt, ami nem mondható túl jó aránynak, szerintem.
Nem tudok elmenni amellett a morál mellett, amit ez a film közvetít. Nézz ki jól, járj rózsaszínben, légy kényeskedő, légy ostoba - Barbie-feeling, és így leszel menő és sikeres. Eredmények felmutatása ehhez nem szükséges, járj apád pénzéből szerzett cabrióval, franciául csak divatmárkákat tudj, a pasid legyen menő és gazdag. Rózsaszín laptopod legyen és PDA-ba írj az iskolai órán.
Ha férfi vagy, a pénzed az értéked, ha nő, akkor a külsőd.
Engem személy szerint felháborít ennek bemutatása és propagálása, bár magam sem tudom, mit várhatnék olyan "alkotóktól", akik jegyzik a filmet. Végülis, Steiner Kristóf milyen érdeméről lehet tudni, azon felül, hogy meleg (NEM EZ A BAJ, hanem, hogy ez a főcimkéje és ebből is él meg) és ki a frász N.Forgács Péter??? Az alkotók saját értékrendjüket teszik közszemlére, amit a kereskedelmi televíziózás lelkesen támogat is.
Szeretném kivinni a szereplőket, a rendezőt, az írót és mindenkit, aki ebbe a szellemiségét belevitte, mondjuk egy hétre krumplit szedni egy földön, egy hétre egy kohászatba betenni, egy hétre kukáskocsit vezetni: hogy tudják, milyen melókkal mekkora összegeket lehet keresni és emellett, minek mi is az értéke. Nekem ne propagáljanak rózsaszín laptopot, cabriót, chanelt, stb. És ne hitessék el senkivel, hogy ez érték. Ez kérem mesterségesen kreált szarkupac, aranynak láttatva!
2009. április 12., vasárnap
Nyugodt ünnep - szép tavasz
Nagyon nyugodtan telik a húsvét. Tegnap szüleimnél voltam délben, utána meg kimentem a Margitszigetre. Sétáltam kicsit, meg persze napoztam. Nagyon szép a sziget, gyönyörű a sok zöld. Igaz, hogy rengeteg ember van kint. Ahogy néztem kábé fele-fele lehet a magyar-külföldi arány.
Ma meg kimentem a Duna-partra. Az orvosom szerint nem szabad bicikliznem sem, de úgy döntöttem, mégiscsak bicajjal megyek. Úttalan kis utakon csorogtam le a partra, engem is meglepett, hogy 10 perc alatt leértem. Ha az ember jól ismeri a kis zegzugos utcákat, hamar odajuthat. Ott is voltak elegen, de azért találtam egy szabad kis padot. Elolvasgattam ott vagy másfél-két órát és közben barnultam vadul. Aztán elcsorogtam az ottani - gyermekkorom legendás cukrászdájába és letoltam egy fagyit, meg egy kávét. Aztán haza kicsit hosszabb úton mentem.
Összességében nagyon élveztem és rájöttem - a környék ezen részei szuperjók és bolondság nem kihasználni néha.
Ma meg kimentem a Duna-partra. Az orvosom szerint nem szabad bicikliznem sem, de úgy döntöttem, mégiscsak bicajjal megyek. Úttalan kis utakon csorogtam le a partra, engem is meglepett, hogy 10 perc alatt leértem. Ha az ember jól ismeri a kis zegzugos utcákat, hamar odajuthat. Ott is voltak elegen, de azért találtam egy szabad kis padot. Elolvasgattam ott vagy másfél-két órát és közben barnultam vadul. Aztán elcsorogtam az ottani - gyermekkorom legendás cukrászdájába és letoltam egy fagyit, meg egy kávét. Aztán haza kicsit hosszabb úton mentem.
Összességében nagyon élveztem és rájöttem - a környék ezen részei szuperjók és bolondság nem kihasználni néha.
2009. április 1., szerda
Rövidke
Utóbb szombaton írt zh-m elég jó lett 20/25 pont.
Amúgy szombaton megint egy őrült biológiás zh vár rám, tehát örülten tanulok. Nem egyszerű, mert a cégnél is zárás van. Ma egyfolytában csörgött a telefonom - tiszta call center, pörgős voltam.
Próbálok nem pánikolni és a lehető leghatékonyabban tanulni.
Amúgy meg betört a tavasz: olyan emócionális vagyok, hogy csuda. Hétfőn kb elbőgtem magam egy számot hallgatva, hogy jajdeszééééééép is ez. Tegnap megölelgettem egy kolléganőmet. Ma meg ebédszünetben majd elolvadtam, pasikról álmodozva.
Láv mi tender, láv mi trú...
Amúgy szombaton megint egy őrült biológiás zh vár rám, tehát örülten tanulok. Nem egyszerű, mert a cégnél is zárás van. Ma egyfolytában csörgött a telefonom - tiszta call center, pörgős voltam.
Próbálok nem pánikolni és a lehető leghatékonyabban tanulni.
Amúgy meg betört a tavasz: olyan emócionális vagyok, hogy csuda. Hétfőn kb elbőgtem magam egy számot hallgatva, hogy jajdeszééééééép is ez. Tegnap megölelgettem egy kolléganőmet. Ma meg ebédszünetben majd elolvadtam, pasikról álmodozva.
Láv mi tender, láv mi trú...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
