munkaidő

Hű, de vacak napom volt ma.

Rögtön a beérkezéskor felhúzták az agyam. Nem komálom, ha velem egy szinten lévők beszólnak, hogy mikorra értem be. Ha a főnök szól be... Na, akkor is dühös leszek,de akkor legalább kussolhatok. Bár az asszem, ilyen szituban ott is kifejteném az alábbit:
Tudvalévő, hogy az én melóm meglehetősen periódikus. Vannak napok, amikor pörögni kell, és vannak olyanok, amikor az ember csak fonogatja a haját. Na, nekem ebből bő egy év után elegem lett és ennek megfelelően rugalmasan kezelem a munkaidőmet. Határidő emiatt még sohasem lett elmulasztva. Cserébe, ha olyan van, akkor bent vagyok tovább, vagy megcsinálom hétvégén, ünnep alatt. Volt már rá példa.
Viszont azt vallom, amit a második munkahelyemen tanultam: a munka legyen meg, előtte, utána ki, mikor, hova megy, az magánügy. Azt pedig ne várja el senki, hogy azokon a napokon, amikor 10 percnyi munka adódik, ott üldögéljek, 8,5 órában. Hát, egy fenét. Anno elmondtam, hogy áll ez a dolog, jeleztem a főnökeimnek, elégszer, aztán ez van. A meló ilyen és kész. Feladtam, hogy feladatokat kérjek.
Amelyik kollégám meg bent üldögél és inkább kevésbé látványosan ..ssza a rezet az internet előtt, az pech.
Én azt tartom, hogy a munkaadó nem a munkaidőt fizeti meg, hanem a munkát.