Az ügynök halála

http://www.mtv.hu/videotar/?id=37499

Tegnap éjjel adta az m2 Az ügynök halála című filmet.

Szokás szerint, ezen a művön megint halálra bőgtem magam. Pár éve láttam a Tháliában, Bodrogival és akkor is a fél Andrássy és Nagykörútat sírtam tele. Egészen le a Boráros térig.

Számomra az apa, a zsarnoki és imádó, megalázó és túlmagasztaló, a hazug és álságos, hatalmasnak képzelt, de gyenge és törékeny apa tragédiája. Azé az apáé, akit imádni kell és gyűlölni. Akinek megfelelni kell a megdicsőüléshez és rettegni az elbukást a színe előtt.

Biff, a fia végigjárja ifjúságában a poklok egyik poklát. Szembesülnie kell az apja által közvetített hamis világ- és énképpel. Rá kell döbbennie, hogy apja hazugságban élt és nevelte őt. Rá kell döbbennie, hogy a szigorú és hatalmas ember, valójában kicsi és törékeny, mint egy kiszáradt faág. Gyámolítandó és kibírhatatlan. Behódolni öngyilkosság, ellenállni neki gyilkosság.

Ambivalencia.

Biff akkor tudja túlélni és megoldani, ha el tudja hinni, hogy az ellenszegülés nem gyilkosság. Ha elhiszi, hogy nem ő felelős az apa sorsáért.

A filmbéli Biff végigszenvedi ezt a poklot és felnő végül. És jól nő fel, mert meglátja, amit meg kell a helyzetben látnia, meglátja az igazi valóságot. Ami nem olyan szép, nem illuzórikus - de élhető.

Én drukkolok a biffeknek. És a párhuzamokat nem tagadom le.