2009. augusztus 30., vasárnap

Becstelen Brigantyk

Aha, Tarantino, aha.

Na, legközelebb olyan filmre megyek el, amit azért végig is tudok nézni. Hiába, a film szuper, de aki puha, mondhatnám írtózik a vértől, na: az ne Tarantinot nézzen.

Félreértés ne essék, végig bent maradtam a moziban, csak éppen a egyes jeleneteket csupán hallás útján követtem végig. Lévén puhap..cs. Ahogy egy barátnőm mondaná.

Nácik, amerikaiak, franciák a második világháborúban. A story szerint egy francia moziban a német vezérkar ellen merényletre készül egymással párhuzamosan egy amerikai "briganty" csapat és egy francia zsidó lány meg a fekete szeretője.

A nácik olyan nácik, mint bármely más második világhaborús filmben: kegyetlenek, visszataszítóak, vagy éppen csak ideológiailag éppen eléggé "hazafiak".

Az amcsik, meg amolyan amcsik: Brad Pitt, laza, arrogáns, minden hájjal megkent csirkefogót alakít. Élesen szembeállítva a német és francia kultúráltsággal és modorral. Félre ne értsük: a németek a filmben, különösen a Christopf Waltz alakította SS elhárító tiszt, kifogástalan modorral kísérve, a legkegyetlenebb gyilkosságokat követi el. De kegyetlenségben az amerikaiak is felveszik a versenyt.

Nem is értem: hogyan került a filmbe az indián skalpolás. Mert Brad Pitt a forgatókönyv szerint indián? Ugyan már. Mi köze az indiánoknak a második világháborúhoz? Hacsak az nem, hogy az ő földjüket is hasonlóképp erőszakkal szerezték el a bevándorlók - mégis az indián tradíciót bemutatni az amerikai hadseregben - az számomra értelmetlen. Mert a Tarantinosan komikus erőszak szerint: nácik fejét baseball ütővel szétverő amerikai mégcsak jobb karikatúra.

A film bemutatkozó jelenete a legjobb szerintem: a náci SS "baráti" látogatást tesz egy francia tehenészetben. Udvarias, elbűvölő, társasági, igazi gyerekszobát ismert ember. Mondhatnám szociopata. A jelenet vége egy zsidó és a francia család bestiálsi géppisztolyos lemészárlása.

Azért a film végére minden helyreáll. Akarjuk, hogy a német vezérkar haljon meg, meg is lesz az. A rosszak elnyerik méltó bűntetésüket. Bla-bla. Győz Amerika. Satöbbi.

És ide egy igazi kritikát is.

Nyisza

A héten végre rászántam magam, hogy leszedessek egy anyajegyemet.

Megint beleízlelhettem a magánorvoslás szépségeibe:

felhívtam a bőrgyógyászomat, akit huszonéve ismerek és nézegeti több-kevesebb rendszerességgel az anyajegyeimet. Megkérdeztem tőle, mi az útja-módja egy ilyen anyajegyeltávolításnak. Ajánlott egy remek computeres anyajegyvizsgálatot, potom 15eFt áron. Nem kértem időpontot...
Aztán felkerestem személyesen - 3000-ért tisztelettel kértem egy TB-s beutalót, mivel nem kívántam az újabb ajánlat szerint 25eFt-ért, plasztikai szebésszel kivetetni a kis kedvencemet.

Így lett a vége a TBs rendelő, 20 perces beavatkozás, két öltéssel. Ennyi.

Most húzódik, fájdogál, de semmi különös. Egy hét múlva varratszedés.

Csak sajnos a redőnyt nem tudom felhúzni :) Nem akarom a sebet felszakítani az erőlködéstől.