Anyámmal beszéltem az imént, hosszan. Bömbölök.
Minden relativ?
Problémáink vannak, ez nyilvánvaló. Igen, elhangzott, hogy ellenségnek tekintem. Elmondtam, hogy nem bízom benne. Tulajdonképpen azt vázoltam, hogy egy veszélyes fenevadnak tartom, akit csak rács mögé zárva, láncon lehet csak megközelíteni.
Minden relatív.
Ő engem egy arrogáns, ellentmondást nem tűrő, merev, pszichés problémákkal kűzdő valakinek lát. És azt hiszi, elrontotta a nevelésemet. Kvázi tönkre tett.
Önmagában tönkretettnek láttatni is sértő. Ha őt nem szeretem úgy, ahogy kellene, tönkretett kell legyek, ugye?
Azt kérdi, hogyan építsük fel a bizalmat. Szerintem ne építsük fel. Nekem az nagyon sokba lesz. Én nem merem. Én félek. Én nem tudom, mi vagyok és milyen, csak azt érzem, hogy tőle messze, el. Inkább játszom el a kis g..cit, gondoljon egy szarjancsinak, mint kockáztassam a védtelenséget vele szemben.
Vagy akkor most tényleg egy pszichés problémákkal kűzdő valaki vagyok? Negatív, ambivalens, vagymittoménmilyen kötődésű?
Hogy rohadna el minden.
Azt mondja, menjünk el terapeutához. Én az enyémhez nem viszem el, az tuti. Azt nem akarom, hogy tönkre tegye. Talán ott elértem, hogy eljátszhattunk egy anya-gyerek játékot, játékban. Talán abból sikerült úgy kijönni, hogy megtapasztaltatta velem, hogy el lehet valakit úgy engedni, hogy gondolatban megtartjuk, talán eljátszottuk a korlátozás nélküli szeretet modelljét. Talán tudott úgy szeretni, hogy terapeutám maradt, és nem uralkodott el rajtam, és hagyott és akart is elengedni. Talán elérte, hogy nem keresem a függő, pótanya-pótapa kapcsolatokat, igaz önkorlátozás árán, de kevesebb nyűggel tartom magam távol ezektől.
Az élet nem ilyen. De eljátszottuk. Talán maradt belőle egy pozitív minta.
Talán elküldöm muttert terapeutához. Talán kárt nem tud tenni. Amúgy meg fogalmam sincs.
És változatlanul: rohadjon meg minden.
2009. február 25., szerda
Káröröm?
Ma is alaposan fontolgattam reggel, hogy bemenjek-e, de persze bementem. Délre.
Kár is lett volna kihagyni.
Könyvelgettünk, könyvelgettünk. :))))) Hehehe... Mivel Indiába került a process (!), ezért aztán mindenki hisztis kicsit - én is. Nna, a sok visszadobott tételt kapott kolléganőmnek elgurult a gyógyszere és rámküldött egy mailt, hogy eszkaláljam (!) az egyik tételét, ami 4. napja nincs lekönyvelve.
(Azoknak akik nem tudják, ezek a tételek a számvitel egyik legegyszerűbb dolgai, más cégnél előállításuk darabonként kábé 5 perc, hozzáértéssel; mondjuk, ott nincs is process, vazze...)
Nna, megnéztem, mi a szitu és a tétel tényleg negyedik napja hevert érintetlenül az approval boxban (!). Na, jó, ezt lefordítom, jóváhagyásra várt. Itt mélyen elgondolkodtam, hogy ezt szar lesz eszkalálni, mert ez már a magyarok kezében van és ugye az ember a saját fészkébe nehezebben köpik bele, még akkor is, ha szerintem is szar, hogy nem dolgoznak. Elmélkedtem pár órát, aztán gondoltam, jól bebiztosítom magam. Elballagtam a kedves magyar főnökömhöz, ártatlan pofival, hogy megkérdezzem, ezt ki felé kell eszkalálni (persze tudtam), hadd tudódjon ki, hogy akadoznak a dolgok. Az ő fejét is kellett volna látni, ahogy mentem felé... De hát, mindegy, nem kedveljük egymást, na. :) (nem nyalok, megint nem, na és ennek is megvannak a következményei :))))) Na, megkérdeztem, hogy tessék szíves mondani, mit kell nekem csinálni? Hihi... Nna, tudta? Nem tudta. Szóval, megint kielégülhettem, kárörömileg, hogy kioktathattam (ártatlan pofival) hogy rosszul tudja, amit tud. Mondjuk, nem ez volt a cél, mert azt hittem, kivételesen ezt tudhatja, de mivel nem, én pedig arra jártam, hát...
Nna, eszakaláltam egy szépet, kedves levél, angolul, nagy segítség lenne, ha jóváhagynátok (vazze), mert nagyon kedvező lenne, kevés függő tétellel szórakozni jelentéskor.
Korrekt választ kaptam, lekönyveltük, bicsi-bocsi, havazik, sötöbö.
Hát, felhív a csaj, pár óra múlva, akié a tétel volt: ő, izé, elkövetett egy hibát. Felvonom a szemöldököm, na, ugyan, mi baj, gyere mesélj! Hát, ő, izé, fordítva adtam fel (tehát plusz helyett minuszt könyvelt:))).
Na, itt sajnos hangosan felröhögtem, amin kissé kiakadt, meg hogy hogy mondhatom, hogy ez nem probléma.
Pedig szerintem ez vicces: a cucc 4 kézen ment keresztül. Első volt ugye ő, aki feladta a tételt, és 3-4 éves könyvelési tapasztalattal még mindig nem érti, hogy kell ezt a nála félévente ismétlődő dolgot csinálni. Másodszor ugye én, akinek elvileg a kötelező ellenőrzési körre el volt küldve, csak én ezeket rutinból nem nyitom ki, csupán leírom, hogy minden frankó, mert eleve baromságnak tartom a processt. Harmadszor az indiai gondos mérlegelés után elengedte a tételt, feltételezem, megnézte, hogy elég pipa van-e benne, megfelelő űrlapot használt-e az ember. A lényeget nem nézte, mondjuk, de nem is erre tartjuk ugye a processt (!). Negyedszer a magyar jóváhagyó, aki bekakkantott, hogy rászóltam és sitty-sutty elengedte a cuccot, halvány gyanúm, hogy ő se nyitotta ki.
Szerintem ez vicces. A processt a parás amcsik arra találták ki, hogy ilyenek ne forduljanak elő. Arra nem gondoltak, hogy elég lenne egy felelős embert és egy ellenőrzőt tartani (igen, ez a hagyományos modell - könyvelő/főkönyvelő felállás), de olyanokat, akiket érdekel is, mi megy át a kezükön. Mert ugye itt az a bibi, hogy a könyvelő nem ért hozzá, engem nem érdekel, az indiai nem ért hozzá, a jóváhagyót meg szintén nem érdekli.
Saját dugájába dől a rendszer, sebaj, majd kijavítjuk. Nincs, amit ki ne lehetne javítani, szórakozásnak meg úgyis jó. Legalább van munka.
Kár is lett volna kihagyni.
Könyvelgettünk, könyvelgettünk. :))))) Hehehe... Mivel Indiába került a process (!), ezért aztán mindenki hisztis kicsit - én is. Nna, a sok visszadobott tételt kapott kolléganőmnek elgurult a gyógyszere és rámküldött egy mailt, hogy eszkaláljam (!) az egyik tételét, ami 4. napja nincs lekönyvelve.
(Azoknak akik nem tudják, ezek a tételek a számvitel egyik legegyszerűbb dolgai, más cégnél előállításuk darabonként kábé 5 perc, hozzáértéssel; mondjuk, ott nincs is process, vazze...)
Nna, megnéztem, mi a szitu és a tétel tényleg negyedik napja hevert érintetlenül az approval boxban (!). Na, jó, ezt lefordítom, jóváhagyásra várt. Itt mélyen elgondolkodtam, hogy ezt szar lesz eszkalálni, mert ez már a magyarok kezében van és ugye az ember a saját fészkébe nehezebben köpik bele, még akkor is, ha szerintem is szar, hogy nem dolgoznak. Elmélkedtem pár órát, aztán gondoltam, jól bebiztosítom magam. Elballagtam a kedves magyar főnökömhöz, ártatlan pofival, hogy megkérdezzem, ezt ki felé kell eszkalálni (persze tudtam), hadd tudódjon ki, hogy akadoznak a dolgok. Az ő fejét is kellett volna látni, ahogy mentem felé... De hát, mindegy, nem kedveljük egymást, na. :) (nem nyalok, megint nem, na és ennek is megvannak a következményei :))))) Na, megkérdeztem, hogy tessék szíves mondani, mit kell nekem csinálni? Hihi... Nna, tudta? Nem tudta. Szóval, megint kielégülhettem, kárörömileg, hogy kioktathattam (ártatlan pofival) hogy rosszul tudja, amit tud. Mondjuk, nem ez volt a cél, mert azt hittem, kivételesen ezt tudhatja, de mivel nem, én pedig arra jártam, hát...
Nna, eszakaláltam egy szépet, kedves levél, angolul, nagy segítség lenne, ha jóváhagynátok (vazze), mert nagyon kedvező lenne, kevés függő tétellel szórakozni jelentéskor.
Korrekt választ kaptam, lekönyveltük, bicsi-bocsi, havazik, sötöbö.
Hát, felhív a csaj, pár óra múlva, akié a tétel volt: ő, izé, elkövetett egy hibát. Felvonom a szemöldököm, na, ugyan, mi baj, gyere mesélj! Hát, ő, izé, fordítva adtam fel (tehát plusz helyett minuszt könyvelt:))).
Na, itt sajnos hangosan felröhögtem, amin kissé kiakadt, meg hogy hogy mondhatom, hogy ez nem probléma.
Pedig szerintem ez vicces: a cucc 4 kézen ment keresztül. Első volt ugye ő, aki feladta a tételt, és 3-4 éves könyvelési tapasztalattal még mindig nem érti, hogy kell ezt a nála félévente ismétlődő dolgot csinálni. Másodszor ugye én, akinek elvileg a kötelező ellenőrzési körre el volt küldve, csak én ezeket rutinból nem nyitom ki, csupán leírom, hogy minden frankó, mert eleve baromságnak tartom a processt. Harmadszor az indiai gondos mérlegelés után elengedte a tételt, feltételezem, megnézte, hogy elég pipa van-e benne, megfelelő űrlapot használt-e az ember. A lényeget nem nézte, mondjuk, de nem is erre tartjuk ugye a processt (!). Negyedszer a magyar jóváhagyó, aki bekakkantott, hogy rászóltam és sitty-sutty elengedte a cuccot, halvány gyanúm, hogy ő se nyitotta ki.
Szerintem ez vicces. A processt a parás amcsik arra találták ki, hogy ilyenek ne forduljanak elő. Arra nem gondoltak, hogy elég lenne egy felelős embert és egy ellenőrzőt tartani (igen, ez a hagyományos modell - könyvelő/főkönyvelő felállás), de olyanokat, akiket érdekel is, mi megy át a kezükön. Mert ugye itt az a bibi, hogy a könyvelő nem ért hozzá, engem nem érdekel, az indiai nem ért hozzá, a jóváhagyót meg szintén nem érdekli.
Saját dugájába dől a rendszer, sebaj, majd kijavítjuk. Nincs, amit ki ne lehetne javítani, szórakozásnak meg úgyis jó. Legalább van munka.
2009. február 19., csütörtök
Kísérő
Egy repülés során látta meg az ismeretlen férfit. Azonnal felfigyelt a kanyargós úton bandukoló emberre. Valami furcsa volt benne: a járása, a mozgása, a tartása talán? Onnantól nem tudta szem elől téveszteni.
A férfi botladozott. Hol erdőbe vezetett az útja, ahol a repülős nem láthatta, csak azt, hogy szaggatva, véresen bukik elő a fák közül, hol szakadékok szélén bukdácsolt, a mélység felett egyensúlyozva. Olykor a nap sütötte, máskor szélvihar tépázta. De a férfi újra, meg újra továbblépdelt, csak mindig egy kicsivel lassabban, nehezebben és egyre tépázottabban.
A férfi is tudta, hogy a repülős figyeli és ő is figyelte, az erdőségek után rögtön szemével kereste a kísérőt. Ha azt pillanatra egy légáramlat eltérítette, szorongva kémlelte az égboltot.
Egyik sem hagyta el a másikat. És mindketten tudták, az út végén a sötétség, az üresség, a múltidő. A repülős elhúzza a botkormányt majd, a vándor végigjárja az útját. Neki a sorsa ez és a repülős az, aki végigkíséri, mert senki se menjen egyedül.
A férfi botladozott. Hol erdőbe vezetett az útja, ahol a repülős nem láthatta, csak azt, hogy szaggatva, véresen bukik elő a fák közül, hol szakadékok szélén bukdácsolt, a mélység felett egyensúlyozva. Olykor a nap sütötte, máskor szélvihar tépázta. De a férfi újra, meg újra továbblépdelt, csak mindig egy kicsivel lassabban, nehezebben és egyre tépázottabban.
A férfi is tudta, hogy a repülős figyeli és ő is figyelte, az erdőségek után rögtön szemével kereste a kísérőt. Ha azt pillanatra egy légáramlat eltérítette, szorongva kémlelte az égboltot.
Egyik sem hagyta el a másikat. És mindketten tudták, az út végén a sötétség, az üresség, a múltidő. A repülős elhúzza a botkormányt majd, a vándor végigjárja az útját. Neki a sorsa ez és a repülős az, aki végigkíséri, mert senki se menjen egyedül.
2009. február 18., szerda
Szelebriti sóóóóóóóóó
Váuuuuu!
Tegnap voltam tök véletlenül a Papírkutyák c. film díszbemutatóján. Éééén, hihi.
Egyik csoporttársammal találkoztam és ha már úgy alakult, elhívott a bemutatóra. Neki ugyanis van bejárása, aztán így nekem is lett. Al-VIP-slepp lettem :)))
Hát, szóval, a körítés: Mert nekem ez teljesen új volt. Hogy Magyarországon ilyen van... Corvin mozi, előtérben kábé 25-30 fotós. És, akit felismernek (tehát valami híresség), azt nagy vakuvillogás közben lefényképezik. Én Pataki Ágin haltam be, mert belépett, vakuzás, megállt, póz jobbra, póz balra, póz középre aztán el. Vazze, így bejönni :))) Mondjuk, aki modell volt, ott érthető.
Na, lényeg, hogy az egy m2-re eső celebek száma több volt kettőnél, jól kinézegettem magam. A film sem volt rossz, különösen az elején röhögtem szét magam. Igaz, hogy kaptafa: megint az amatőr, csóró ámde buta magyar gengsztertéma, viccesre beállítva. Kábé Az egy szoknya, egy nadrágban epizódot kapó Mucsi-Scherer páros storyjának felduzzasztása 90 percre, ideges, káromkodó Mucsi-figurával és dumagép, butácska Scherer-figurával. Kábé olyan Üvegtigris + Argo feeling, de sebaj, aki bírja az ocsmány dumát és a kaptafát, meg az olykor vicces dolgokat, annak egy estére jó szórakozás lesz. Ja, és még egy kicsit magyarított Ocean's 11, csak itt nincs büdzsé, nem akkorák a sztárok és nem szépek, sőt a magyarok rá is b.nak, mert lúzerek.
Amúgy elgondolkodtam: egyszer miért nem csinálunk nemlúzer magyar filmet? Attól még lehetne vicces.
Tegnap voltam tök véletlenül a Papírkutyák c. film díszbemutatóján. Éééén, hihi.
Egyik csoporttársammal találkoztam és ha már úgy alakult, elhívott a bemutatóra. Neki ugyanis van bejárása, aztán így nekem is lett. Al-VIP-slepp lettem :)))
Hát, szóval, a körítés: Mert nekem ez teljesen új volt. Hogy Magyarországon ilyen van... Corvin mozi, előtérben kábé 25-30 fotós. És, akit felismernek (tehát valami híresség), azt nagy vakuvillogás közben lefényképezik. Én Pataki Ágin haltam be, mert belépett, vakuzás, megállt, póz jobbra, póz balra, póz középre aztán el. Vazze, így bejönni :))) Mondjuk, aki modell volt, ott érthető.
Na, lényeg, hogy az egy m2-re eső celebek száma több volt kettőnél, jól kinézegettem magam. A film sem volt rossz, különösen az elején röhögtem szét magam. Igaz, hogy kaptafa: megint az amatőr, csóró ámde buta magyar gengsztertéma, viccesre beállítva. Kábé Az egy szoknya, egy nadrágban epizódot kapó Mucsi-Scherer páros storyjának felduzzasztása 90 percre, ideges, káromkodó Mucsi-figurával és dumagép, butácska Scherer-figurával. Kábé olyan Üvegtigris + Argo feeling, de sebaj, aki bírja az ocsmány dumát és a kaptafát, meg az olykor vicces dolgokat, annak egy estére jó szórakozás lesz. Ja, és még egy kicsit magyarított Ocean's 11, csak itt nincs büdzsé, nem akkorák a sztárok és nem szépek, sőt a magyarok rá is b.nak, mert lúzerek.
Amúgy elgondolkodtam: egyszer miért nem csinálunk nemlúzer magyar filmet? Attól még lehetne vicces.
2009. február 16., hétfő
Welcome to India
Nna, megkezdődött a csodás indiai outsourcing. Édes istenem...
Most ott tartunk a szolgáltatásban, hogy 1 db könyvelési tétel jelenleg egy hete áll bent a rendszerben. Akik még életükben nem dolgoztak normális cégnél, azoknak mondom: 1 db könyvelési tétel lekönyvelése 5 percet vesz igénybe. Máshol...
Az egyik kontaktom kábé a hatodik iterációját nyomja egy másik tételen a kedves adatrögzítővel. Mivel a púpom tele lett a rohadt levelezésükkel, amire végig cc-ként voltam feltéve, csak belenéztem, mi történik. Nos: a faszikám először kitöröltet egy fájlt. A következő levélben bekéri a jóváhagyást (ami az előzetesen kitöröltetett fájlban volt benne). Aztán bekér ezt, bekér azt. Csak figyelgetem, hogy ezek mi a ráknak kellenének egy ilyen tételhez. Aztán bevillant a felismerés: legutóbb, amikor egy ilyen szép, hosszú levelezést láttam, az lett a vége, hogy a vadbarom (magyar) lekönyvelte végül a tételt, csak éppen fordítva. Hogy az milyen? Hát, hogy +100 helyett, -100-at könyvel le. És ez nem előjelhiba, ami lehet figyelmetlenség, hanem súlyos elvi hiba.
Na, beavatkoztam, tételesen cincáltam szét a faszika leveleit és kértem, hogy ugyan magyarázza már meg, ez a sok szar mihez kéne. Valamint figyelmeztettem, hogy "make sure", hogy a megfelelő dolgot könyveled. Várom a választ...
Korona: kifogásolta, hogy a kontakt 16/02/2009-et írt be, 02/16/2009 helyett. Megkérdeztem, hogy ha egy év 12 hónapból áll, akkor ezen a dátumformátumon, mi a f... nem gyértelmű????
Tanulság: az outsourcing lehet, hogy olcsó. De hogy a minősége szarabb, mintha fele annyi, értelmes helyi ember csinálná, az tuti.
Mennyiség vagy minőség dilemmájából az előbbi győz.
Egyben nem vagyok biztos: lehet, hogy egy éves távon ez kifizetődő, de ha stratégiai távlatban tekintem, korántsem vagyok erről meggyőződve. Csak ugye, az tíz években lenne mérhető, addig meg nem tud senki sem számolni.
Most ott tartunk a szolgáltatásban, hogy 1 db könyvelési tétel jelenleg egy hete áll bent a rendszerben. Akik még életükben nem dolgoztak normális cégnél, azoknak mondom: 1 db könyvelési tétel lekönyvelése 5 percet vesz igénybe. Máshol...
Az egyik kontaktom kábé a hatodik iterációját nyomja egy másik tételen a kedves adatrögzítővel. Mivel a púpom tele lett a rohadt levelezésükkel, amire végig cc-ként voltam feltéve, csak belenéztem, mi történik. Nos: a faszikám először kitöröltet egy fájlt. A következő levélben bekéri a jóváhagyást (ami az előzetesen kitöröltetett fájlban volt benne). Aztán bekér ezt, bekér azt. Csak figyelgetem, hogy ezek mi a ráknak kellenének egy ilyen tételhez. Aztán bevillant a felismerés: legutóbb, amikor egy ilyen szép, hosszú levelezést láttam, az lett a vége, hogy a vadbarom (magyar) lekönyvelte végül a tételt, csak éppen fordítva. Hogy az milyen? Hát, hogy +100 helyett, -100-at könyvel le. És ez nem előjelhiba, ami lehet figyelmetlenség, hanem súlyos elvi hiba.
Na, beavatkoztam, tételesen cincáltam szét a faszika leveleit és kértem, hogy ugyan magyarázza már meg, ez a sok szar mihez kéne. Valamint figyelmeztettem, hogy "make sure", hogy a megfelelő dolgot könyveled. Várom a választ...
Korona: kifogásolta, hogy a kontakt 16/02/2009-et írt be, 02/16/2009 helyett. Megkérdeztem, hogy ha egy év 12 hónapból áll, akkor ezen a dátumformátumon, mi a f... nem gyértelmű????
Tanulság: az outsourcing lehet, hogy olcsó. De hogy a minősége szarabb, mintha fele annyi, értelmes helyi ember csinálná, az tuti.
Mennyiség vagy minőség dilemmájából az előbbi győz.
Egyben nem vagyok biztos: lehet, hogy egy éves távon ez kifizetődő, de ha stratégiai távlatban tekintem, korántsem vagyok erről meggyőződve. Csak ugye, az tíz években lenne mérhető, addig meg nem tud senki sem számolni.
munkaidő
Hű, de vacak napom volt ma.
Rögtön a beérkezéskor felhúzták az agyam. Nem komálom, ha velem egy szinten lévők beszólnak, hogy mikorra értem be. Ha a főnök szól be... Na, akkor is dühös leszek,de akkor legalább kussolhatok. Bár az asszem, ilyen szituban ott is kifejteném az alábbit:
Tudvalévő, hogy az én melóm meglehetősen periódikus. Vannak napok, amikor pörögni kell, és vannak olyanok, amikor az ember csak fonogatja a haját. Na, nekem ebből bő egy év után elegem lett és ennek megfelelően rugalmasan kezelem a munkaidőmet. Határidő emiatt még sohasem lett elmulasztva. Cserébe, ha olyan van, akkor bent vagyok tovább, vagy megcsinálom hétvégén, ünnep alatt. Volt már rá példa.
Viszont azt vallom, amit a második munkahelyemen tanultam: a munka legyen meg, előtte, utána ki, mikor, hova megy, az magánügy. Azt pedig ne várja el senki, hogy azokon a napokon, amikor 10 percnyi munka adódik, ott üldögéljek, 8,5 órában. Hát, egy fenét. Anno elmondtam, hogy áll ez a dolog, jeleztem a főnökeimnek, elégszer, aztán ez van. A meló ilyen és kész. Feladtam, hogy feladatokat kérjek.
Amelyik kollégám meg bent üldögél és inkább kevésbé látványosan ..ssza a rezet az internet előtt, az pech.
Én azt tartom, hogy a munkaadó nem a munkaidőt fizeti meg, hanem a munkát.
Rögtön a beérkezéskor felhúzták az agyam. Nem komálom, ha velem egy szinten lévők beszólnak, hogy mikorra értem be. Ha a főnök szól be... Na, akkor is dühös leszek,de akkor legalább kussolhatok. Bár az asszem, ilyen szituban ott is kifejteném az alábbit:
Tudvalévő, hogy az én melóm meglehetősen periódikus. Vannak napok, amikor pörögni kell, és vannak olyanok, amikor az ember csak fonogatja a haját. Na, nekem ebből bő egy év után elegem lett és ennek megfelelően rugalmasan kezelem a munkaidőmet. Határidő emiatt még sohasem lett elmulasztva. Cserébe, ha olyan van, akkor bent vagyok tovább, vagy megcsinálom hétvégén, ünnep alatt. Volt már rá példa.
Viszont azt vallom, amit a második munkahelyemen tanultam: a munka legyen meg, előtte, utána ki, mikor, hova megy, az magánügy. Azt pedig ne várja el senki, hogy azokon a napokon, amikor 10 percnyi munka adódik, ott üldögéljek, 8,5 órában. Hát, egy fenét. Anno elmondtam, hogy áll ez a dolog, jeleztem a főnökeimnek, elégszer, aztán ez van. A meló ilyen és kész. Feladtam, hogy feladatokat kérjek.
Amelyik kollégám meg bent üldögél és inkább kevésbé látványosan ..ssza a rezet az internet előtt, az pech.
Én azt tartom, hogy a munkaadó nem a munkaidőt fizeti meg, hanem a munkát.
2009. február 15., vasárnap
Megint elkezdődött a suli
Újraindult az egyetem és nagyon élvezem. Olyan jó eljárni, találkozni a skacokkal és hajtani megint a tanulnivalókat.
Csak egyet nem tudok: hogyan fogok én ezzel az egy fejemmel ennyi mindent megtanulni? Júj...
Fejlődéspszichoból kábé 500 oldalt kell elolvasni, észlelésből egyelőre 250-et, pszichofizioból ki tudja mennyit... Jaj-jaj.
Nyiff. Dehát iki-oki vagyok, ugye? :S
Csak egyet nem tudok: hogyan fogok én ezzel az egy fejemmel ennyi mindent megtanulni? Júj...
Fejlődéspszichoból kábé 500 oldalt kell elolvasni, észlelésből egyelőre 250-et, pszichofizioból ki tudja mennyit... Jaj-jaj.
Nyiff. Dehát iki-oki vagyok, ugye? :S
2009. február 5., csütörtök
Metafizikai terapeuta - speciális tanácsadó
Ez a fent említett végzettség tematikája. Az elérhetőséget nem kívánom ide megadni, mert mégsem reklámoznám.
Túl konzervetív vagyok, vagy ez sarlatánság tényleg???
"Extraszenzorika (különleges adottságok kifejlesztése)
Pszichológia alapfokon
Hipnózis- szuggesztiók vizsgálata - Megtudja hogyan befolyásolják Önöket az életben !
Az emberi játszmák taktikái (gyakorlati bemutatókkal,sok gyakorlás lesz éles helyzetben/
Nem konvencionális gyógymódok (pszi-sebészet, spirituális gyógyítások, mentális programozások)
Isten megtapasztalásának a lehetõsége, az ember és az emberiség létezésének oka
Erkölcstan-Az Alapvetõ Emberi értékek a spirituálitás és a munka területén
Az önzetlen szolgálat végzésének módjai, gyakorlati megvalósitása
A szeretet-energia és a lélek
A tanácsadás elmélete és gyakorlata nagyon sok gyakorlattal
Kommunikációs és testbeszéd-gyakorlatok
Telepátia - Atma - Kommunikáció két vagy több ember közt szavak nélkül. Lehetséges!?
Meditációk - Eredeti mantrák Indiából!
Metafizika
Tanatológia (a halál tana)
A tömegpszichózis vizsgálata - a XXI. sz. legfélelmetesebb fegyverének veszélyei
A különleges, nemzetközi szintû és nemzetközileg is elismerést kiváltó NARAYANA technikai rendszer bemutatása és átadása
Halálközeli élmények -
Asztrális projekció
Védelmi rendszerek, Öngyógyitó technikák átadása
Reinkarnáció, ok-okozat, karma elemzése
Ezoterikus,parapszichológiai stb.tulzások tisztázása,szekták veszélyei ! "
Meginterjúvoltam a kolléganőmet, aki erre a képzésre jár:
A: és ezzel te mit csinálhatsz majd?
B: terápiákat
A: milyen terápiákat?
B: bármi problémája van valakinek, amit nem tud egyedül megoldani, abban tudok segíteni.
A: bármi?
A: és mennyi idő ez a képzés?
A: HM?
A: 2 félév?
B: az első év
B: utána van a második év, ahol elmélyítik a tudást
Hát, arra szükség is lesz. Arra jutottam, hogy sarlatánság. Nekem bármilyen problémában segíteni tudó "terapeuta" nem kell, semmi szín alatt. Ezt a szót is le kellett volna védetni!
Amúgy úgy néz ki, itt tanítják az "ember létezésének okát", ami király, mert én azt hittem, ezt nem tudja senki, de végre mégiscsak megtudhatta valaki. Tök király: 2 év alatt mélyített tudás és univerzálisan mindenre fasza terapetua lehetsz!
Túl konzervetív vagyok, vagy ez sarlatánság tényleg???
"Extraszenzorika (különleges adottságok kifejlesztése)
Pszichológia alapfokon
Hipnózis- szuggesztiók vizsgálata - Megtudja hogyan befolyásolják Önöket az életben !
Az emberi játszmák taktikái (gyakorlati bemutatókkal,sok gyakorlás lesz éles helyzetben/
Nem konvencionális gyógymódok (pszi-sebészet, spirituális gyógyítások, mentális programozások)
Isten megtapasztalásának a lehetõsége, az ember és az emberiség létezésének oka
Erkölcstan-Az Alapvetõ Emberi értékek a spirituálitás és a munka területén
Az önzetlen szolgálat végzésének módjai, gyakorlati megvalósitása
A szeretet-energia és a lélek
A tanácsadás elmélete és gyakorlata nagyon sok gyakorlattal
Kommunikációs és testbeszéd-gyakorlatok
Telepátia - Atma - Kommunikáció két vagy több ember közt szavak nélkül. Lehetséges!?
Meditációk - Eredeti mantrák Indiából!
Metafizika
Tanatológia (a halál tana)
A tömegpszichózis vizsgálata - a XXI. sz. legfélelmetesebb fegyverének veszélyei
A különleges, nemzetközi szintû és nemzetközileg is elismerést kiváltó NARAYANA technikai rendszer bemutatása és átadása
Halálközeli élmények -
Asztrális projekció
Védelmi rendszerek, Öngyógyitó technikák átadása
Reinkarnáció, ok-okozat, karma elemzése
Ezoterikus,parapszichológiai stb.tulzások tisztázása,szekták veszélyei ! "
Meginterjúvoltam a kolléganőmet, aki erre a képzésre jár:
A: és ezzel te mit csinálhatsz majd?
B: terápiákat
A: milyen terápiákat?
B: bármi problémája van valakinek, amit nem tud egyedül megoldani, abban tudok segíteni.
A: bármi?
A: és mennyi idő ez a képzés?
A: HM?
A: 2 félév?
B: az első év
B: utána van a második év, ahol elmélyítik a tudást
Hát, arra szükség is lesz. Arra jutottam, hogy sarlatánság. Nekem bármilyen problémában segíteni tudó "terapeuta" nem kell, semmi szín alatt. Ezt a szót is le kellett volna védetni!
Amúgy úgy néz ki, itt tanítják az "ember létezésének okát", ami király, mert én azt hittem, ezt nem tudja senki, de végre mégiscsak megtudhatta valaki. Tök király: 2 év alatt mélyített tudás és univerzálisan mindenre fasza terapetua lehetsz!
Obama: I screwed it up
Az új amcsi elnök miniszerjelöltjei sorban lépnek vissza adófizetési problémák miatt. lásd itt
Na, ki nem érti a gazdasági válság okait, ha az amcsi kormány is olyanok közül probál válogatni államigazgatási pozikra, akiknek a rendes adófizetés nem megy?
Screwed up.
Na, ki nem érti a gazdasági válság okait, ha az amcsi kormány is olyanok közül probál válogatni államigazgatási pozikra, akiknek a rendes adófizetés nem megy?
Screwed up.
Megint vidáman
Teljesen fel vagyok villanyozva! :)))
Holnap megint mehetek Pécsre, az egyetemre. Komolyan, elvonási tüneteim voltak, hogy nem tanulhattam három teljes hétig! Ne már, ilyet nem lehet csinálni :))))) Függő vagyok :)
Voltam a héten az állásinterjún, de inkább hagyjuk. Annyira gagyi volt... A pasi teljesen ellenszenves volt és szaglott is. Emellett 50 perces részletes feladatismertetést tartott, nekem kb. 5 kérdést tett fel, amelyek mindegyike szerepelt az életrajzomban. Majd a végén kiderült, hogy a fizuigényem és a kínálat nagyon távol van egymástól.
Szóval, nem értem, minek hívtak be egyáltalán. A portálon, ahol jelentkeztem, van megadva fizetési igény. Abból láthatták volna, hogy egyeztethetetlen a kettőnk elképzelése...
Majd meglátjuk mi lesz a továbbiakban. A hetem elég jó volt, volt meló bőven és a svájciaim is korrektebben álltak most hozzám. Pl a kinti főmanager kb 3-szor hívott fel, hogy egyeztessen velem dolgokat. Ez tök jó. Egyik este meg felhívtak a csajok, hogy hazamehetnek-e már, mert tőlük vártam adatokat - de még nem volt időm ellenőrizni. Hazaengedtem őket :)))))
Beszéltem egy régi kollégámmal is. Egy apróbb tanácsot kértem tőle és tök jó volt, mert ő is bíztatott az egyetemmel kapcsolatban.
Szóval, akkor most minden rózsaszín? :)
Holnap megint mehetek Pécsre, az egyetemre. Komolyan, elvonási tüneteim voltak, hogy nem tanulhattam három teljes hétig! Ne már, ilyet nem lehet csinálni :))))) Függő vagyok :)
Voltam a héten az állásinterjún, de inkább hagyjuk. Annyira gagyi volt... A pasi teljesen ellenszenves volt és szaglott is. Emellett 50 perces részletes feladatismertetést tartott, nekem kb. 5 kérdést tett fel, amelyek mindegyike szerepelt az életrajzomban. Majd a végén kiderült, hogy a fizuigényem és a kínálat nagyon távol van egymástól.
Szóval, nem értem, minek hívtak be egyáltalán. A portálon, ahol jelentkeztem, van megadva fizetési igény. Abból láthatták volna, hogy egyeztethetetlen a kettőnk elképzelése...
Majd meglátjuk mi lesz a továbbiakban. A hetem elég jó volt, volt meló bőven és a svájciaim is korrektebben álltak most hozzám. Pl a kinti főmanager kb 3-szor hívott fel, hogy egyeztessen velem dolgokat. Ez tök jó. Egyik este meg felhívtak a csajok, hogy hazamehetnek-e már, mert tőlük vártam adatokat - de még nem volt időm ellenőrizni. Hazaengedtem őket :)))))
Beszéltem egy régi kollégámmal is. Egy apróbb tanácsot kértem tőle és tök jó volt, mert ő is bíztatott az egyetemmel kapcsolatban.
Szóval, akkor most minden rózsaszín? :)
2009. február 3., kedd
Főnökök
Múlt héten egyik kollégám kiverte a balhét, mert új feladatkört kapott az új német főnökétől.
Az új főnök később visszavonta a feladatot.
Mai komment: "ez a C.... egy puhapöcs".
Kérdeztem, hogy jobban szeretted volna, ha C azt mondja, hogy leszarom és kész? Azt mondta, hogy igen, azt kellett volna, hogy képen vágja és azt mondja kussaztmondtamhogycsinálod!
Hát, főnöknek lenni se lehet egyszerű... :))))
Ha keménykedsz: szemét vagy; ha megértő és revideálod az esetleges rossz döntésed: puhapöcs.
Magam részéről azért szavazok inkább a revideálós/átgondolósra. :))))
Az új főnök később visszavonta a feladatot.
Mai komment: "ez a C.... egy puhapöcs".
Kérdeztem, hogy jobban szeretted volna, ha C azt mondja, hogy leszarom és kész? Azt mondta, hogy igen, azt kellett volna, hogy képen vágja és azt mondja kussaztmondtamhogycsinálod!
Hát, főnöknek lenni se lehet egyszerű... :))))
Ha keménykedsz: szemét vagy; ha megértő és revideálod az esetleges rossz döntésed: puhapöcs.
Magam részéről azért szavazok inkább a revideálós/átgondolósra. :))))
Az ügynök halála
http://www.mtv.hu/videotar/?id=37499
Tegnap éjjel adta az m2 Az ügynök halála című filmet.
Szokás szerint, ezen a művön megint halálra bőgtem magam. Pár éve láttam a Tháliában, Bodrogival és akkor is a fél Andrássy és Nagykörútat sírtam tele. Egészen le a Boráros térig.
Számomra az apa, a zsarnoki és imádó, megalázó és túlmagasztaló, a hazug és álságos, hatalmasnak képzelt, de gyenge és törékeny apa tragédiája. Azé az apáé, akit imádni kell és gyűlölni. Akinek megfelelni kell a megdicsőüléshez és rettegni az elbukást a színe előtt.
Biff, a fia végigjárja ifjúságában a poklok egyik poklát. Szembesülnie kell az apja által közvetített hamis világ- és énképpel. Rá kell döbbennie, hogy apja hazugságban élt és nevelte őt. Rá kell döbbennie, hogy a szigorú és hatalmas ember, valójában kicsi és törékeny, mint egy kiszáradt faág. Gyámolítandó és kibírhatatlan. Behódolni öngyilkosság, ellenállni neki gyilkosság.
Ambivalencia.
Biff akkor tudja túlélni és megoldani, ha el tudja hinni, hogy az ellenszegülés nem gyilkosság. Ha elhiszi, hogy nem ő felelős az apa sorsáért.
A filmbéli Biff végigszenvedi ezt a poklot és felnő végül. És jól nő fel, mert meglátja, amit meg kell a helyzetben látnia, meglátja az igazi valóságot. Ami nem olyan szép, nem illuzórikus - de élhető.
Én drukkolok a biffeknek. És a párhuzamokat nem tagadom le.
Tegnap éjjel adta az m2 Az ügynök halála című filmet.
Szokás szerint, ezen a művön megint halálra bőgtem magam. Pár éve láttam a Tháliában, Bodrogival és akkor is a fél Andrássy és Nagykörútat sírtam tele. Egészen le a Boráros térig.
Számomra az apa, a zsarnoki és imádó, megalázó és túlmagasztaló, a hazug és álságos, hatalmasnak képzelt, de gyenge és törékeny apa tragédiája. Azé az apáé, akit imádni kell és gyűlölni. Akinek megfelelni kell a megdicsőüléshez és rettegni az elbukást a színe előtt.
Biff, a fia végigjárja ifjúságában a poklok egyik poklát. Szembesülnie kell az apja által közvetített hamis világ- és énképpel. Rá kell döbbennie, hogy apja hazugságban élt és nevelte őt. Rá kell döbbennie, hogy a szigorú és hatalmas ember, valójában kicsi és törékeny, mint egy kiszáradt faág. Gyámolítandó és kibírhatatlan. Behódolni öngyilkosság, ellenállni neki gyilkosság.
Ambivalencia.
Biff akkor tudja túlélni és megoldani, ha el tudja hinni, hogy az ellenszegülés nem gyilkosság. Ha elhiszi, hogy nem ő felelős az apa sorsáért.
A filmbéli Biff végigszenvedi ezt a poklot és felnő végül. És jól nő fel, mert meglátja, amit meg kell a helyzetben látnia, meglátja az igazi valóságot. Ami nem olyan szép, nem illuzórikus - de élhető.
Én drukkolok a biffeknek. És a párhuzamokat nem tagadom le.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
