Teszter

Ízlelgetem a szakmai szépségeit.

Elkezdtem rajzteszteket felvenni pár ismerősömmel. Megyek majd egy rajzelemzés tanfolyamra és előtte kell "anyagokat" gyűjteni.

Nagyon élvezem. Valami olyasmi, amit végre szeretek csinálni. Persze eleinte nekem is nehéz volt "megfelelően" viselkedni. Az első teszten valószinűleg jobban izgultam, mint a rajzoló, de kezdek belejönni. Hiszen tökre nem az a lényeg, hogy én mit gondolok vagy érzek közben, hanem a másik személy.

Ma érdekes volt: aki rajzolt nekem, előtte eléggé be lehetett ijedve. A végén kapott egy sms-t egy közös ismerősünktől, hogy túlélte-e és milyen volt. Hm :)

Azt hiszem: túlélte :)

Jó érzés ez a kicsit kiüresedés. Másikra figyelés. Remélem, nem csak én érzem így. Mert ki a fene tudja, hogy tényleg jól csinálom-e. Csak remélem. :)

Foglalkoztatás, kérem, foglalkoztatás

Több, mint egy hónapja nem írtam, ahogy így most visszanézem.

Jó pocsék időszak volt céges szempontból. Tényleg nem akarom összeírni, jobban esik hárítani az egészet és ha lehet nem is gondolni rá.

Múlt héten bejelentés volt (mint rendesen, eddig az összes bejelentés alkalmával, nem voltam jelen). Állítólag jövő év áprilisig nyugi lesz, nem leszünk kirúgva. De új embert már nem vesznek fel Magyarországra.

Múlt héten még örültem ennek. Most valahogy úgy vagyok, hogy az jó, hogy egyelőre a saját kezemben van a sorsom. Persze, ez sem igaz: hiszen hiába jelentkeztem több álláshirdetésre is, egyről sem kaptam visszajelzést. Vagyis: annak örülök, hogy egyelőre marad még jövedelmem.

És ennyi.

Németország hetek óta sztrájkol. Idehaza ez lehetetlen. Itt soha nem lesz olyan összefogás. És legfőképp: nincs szakszervezet, amely leszállítaná a virslit és fizetne a sztrájknapokra. Tehát: mi kussolunk.

De egy biztos: magam részéről semmit nem csinálok, hacsak nagyon belém nem rúgnak. Nulla öntevékenység, nulla késztetés, proaktivitás, megmiarohadtanyja.

Passzív ellenállás. Ugye mindenki emlékszik törióráról?