Rég nem látott mozgalmas hétvégém volt.
Még pénteken meglátogatott minket egyik osztrák kollégánőnk. Azért érdekes, mert vééééégre egy hang, és sok-sok e-mail mögé tudtunk helyezni egy arcot is! Jó-jó... Kedves, jófej csajszi. Eddig is kedveltem, de így a személyes találkozó után még jobban. Megint szembesültem az osztrákos akcentussal és meg kell mondanom, imádom. Er hot wos gesogt... ugye? :)
Szombaton meghívott egyik csoporttársam bulizni. Hej-haj. Tulajdonképpen azon rövidke idő alatt, amit a társasággal töltöttem jól éreztem magam. Hát, igen...
Az történt, hogy az igazi buli előtt előmelegítettünk a Toldi moziban, ami igazából egy kávézóvá (?) van átalakítva. Sör, pálinka. Aztán úton a végcél felé sikerült beszerezni egy üveg vodkát meg két liter meggylevet. Kábé 20 perces út volt, elfogyott... Olyan heten lehettünk rá.
A végcélon még kirendeltünk egy sört. Abból már csak egy ujjnyit tudtam leinni.
Szóval a dolognak eléggé csúfos vége lett: egy wc-ben töltöttem el a buli idejének jelentékeny részét. Ja-ja, hát hánytam, na. Aztán megint hánytam, aludtam és ha jól emlékszem megint hánytam. Olyan másfél órát "elmélkedtem" ott magamban. A lány, aki elhívott, nagyon rendes volt, szerintem olyan 20 percenként szaladgált le, hogy mi a helyzet velem. Na, most ebből volt egy pár, amire a csukott wc ajtón át reagálni sem tudtam. Mire kimukkoltam volna valamit, addigra már meg minek volt... Aztán kis idő elteltével, már elkezdtem várni, hogy jöjjön le. Le is jött, akkor sikerült ajtót nyitnom. Ha jól emlékszem kábé ölelgettem is. :)))) Na, gyorsan bedugtak egy taxiba és hazajöttem. Persze pénzt kellett adni, taxit hívni, zacsit a kezembe adni, útravalóul. Esküszöm, én a taxival úgy mentem végig a Keletitől Csepelig, hogy egy millimétert nem változtattam a testhelyzetemen és a fejemet sem mertem elfordítani. Hazaértem, levetkőztem, kultúráltan az ágy mellé készítettem egy vödröt és bealudtam. A vödröt itthon már nem kellett használni...
Örök tanulságként zeng a fülemben majd, amivel a taxiba beültetett: "Csak holnap ne gondold, hogy úristen, milyen hülye voltál! :))))
Hát, pedig de. Most nem az, hogy mit gondolhatnak rólam, mert ezt már nagyívben le... de ezért a szar állapotért nem éri meg. Nem szeretek rosszul lenni és útálom a kis hegyes fülű, sunyi pofájú, vörösfarkú ragadozó állatokat a gyomromban. Azt hittem, már jól kitapasztaltam a határaimat és az ennyire eszetlen berúgásból az utolsó az idei májusi volt. Hát, tévedtem.
Morál: a kurva meggylébe kevert cuccokkal vigyázni kell! :))))
Ma meg bioszoztunk a kis csopival Szilvinél. Tök jó volt: kétszeresen jó érzés. Egyszer, mert szeretem Szilvit és büszkén mutogattam a kis csopinak, másrészt mert szeretem a kis csopit és büszkén mutogattam Szilvinek. Lehet, ezt érteni? Szóval, hogy két ennyire (számomra) szeretnivaló valami, és ez egyszerre, egy időben, és rajtam keresztül és velem kapcsolatban, na.
Nem mellesleg, szerintem hasznos is volt, legalábbis számomra kiderült pár újdonság. Erősen szerethető lehetne ez a biológia, ha normálisan tanulhatnánk. Normálisan.
Megyek. Kavarog a fejem és a gyomrom sincs teljesen rendben. Hülye alkesz :(
2008. november 30., vasárnap
2008. november 26., szerda
Medicina
Hát, igen. Nekem sok barátom van. És nem is akármilyenek. :))))
Az van, hogy annyit nyifogok, hogy jaaaaj, nehéz a biológia, jaaaaaaj, nincsenek ábrák és jaaaaaaaj, hogy mindenki ezerrel megsegít.
Történt, hogy kedves, okos és szép egykori orvostanhallgató és egykori biológushallgató jelenleg végzett közgazdász kolléganőm hozott nekem 3 cd-t, ami telis teli van remek dolgokkal.
Nagyon gáz, mert az öccsének a volt barátnőjétől kellett visszakérni, stb, stb.
Gépbe betesz, installál, elindít. Naszóval, reméltem: széééééép színes ábrák, remek rajzok, stb.
De neeeeeeem. Első: egy tálcára kitett szem. Második: egy agytrancsír. ÁÁÁ.
Na, most ez a ciki. Sápadtam, a gyomrom kavargott, ajajjj. Vérciki. De azonnal, teljes köszönettel visszaadtam.
Bocsi: nyúl, nyápic, szotyi, giliszta, ropi - facsiga vagyok. :)
Az van, hogy annyit nyifogok, hogy jaaaaj, nehéz a biológia, jaaaaaaj, nincsenek ábrák és jaaaaaaaj, hogy mindenki ezerrel megsegít.
Történt, hogy kedves, okos és szép egykori orvostanhallgató és egykori biológushallgató jelenleg végzett közgazdász kolléganőm hozott nekem 3 cd-t, ami telis teli van remek dolgokkal.
Nagyon gáz, mert az öccsének a volt barátnőjétől kellett visszakérni, stb, stb.
Gépbe betesz, installál, elindít. Naszóval, reméltem: széééééép színes ábrák, remek rajzok, stb.
De neeeeeeem. Első: egy tálcára kitett szem. Második: egy agytrancsír. ÁÁÁ.
Na, most ez a ciki. Sápadtam, a gyomrom kavargott, ajajjj. Vérciki. De azonnal, teljes köszönettel visszaadtam.
Bocsi: nyúl, nyápic, szotyi, giliszta, ropi - facsiga vagyok. :)
életjel
Kicsit hallgat most a múzsa. Elvagyok - semmi különös nem történik.
Jobb a kedvem ezen a héten, úgy néz ki, a borongós hangulat elmúlt és megszoktam az új feltételeket. (mármint hideg és sötét;)
Tanulgatok, eltöltöm az időmet, ilyesmi. Összefutottam/futok pár régen látott emberrel. De semmi x-tra.
Jobb a kedvem ezen a héten, úgy néz ki, a borongós hangulat elmúlt és megszoktam az új feltételeket. (mármint hideg és sötét;)
Tanulgatok, eltöltöm az időmet, ilyesmi. Összefutottam/futok pár régen látott emberrel. De semmi x-tra.
2008. november 22., szombat
Belehallgatás - ELTE
Ma a szűkebb kis csoporttal részt vettünk egy ELTE-s rendezvényen. Pszichológiát oktató egyetemek közötti hallgatói rendezvény, amelyen az egyetemek előadásokat, gyakorlatokat mutatnak az érdekesebb kurzusaikból.
Az ELTE-sek eléggé bevállalták a rizikósabb témákat: hipnózis előadáson és parapszicho ill. szexuálpszicho gyakorlatokon voltunk. (nem teljesen gyakorlaton, na! :)
Jó, a hipnózis talán nem minősül annyira rizikósnak. Eléggé érdekes előadás volt, ami főleg megragadott belőle, hogy a hipnotizőrt is hatások (és milyen hatások) érik a hipnózis közben. Saját tapasztalatom nincsen az ügyben, de egyszer kiváncsi lennék. Hogy a hipnotizőr is mélyen átélheti és úgy mutatják a kutatások, hogy összhangban, a klienssel történteket; azon meglepődtem. Vagy nem is meglepő? A terepeuta vajon mennyire vonódik be érzelmileg egy kezelésbe?
Nem titok: kliens oldali tapasztalataim vannak és nem is kevés. De azon sosem gondolkodtam, hogy a terapeuta vajon milyen szinten, mit érez együtt velem, vagy velem szemben. Persze a számomra sikeres terapeuta visszatükrözött dolgokat, de biztos vagyok benne, hogy nagyon erős önkontroll mellett.
A parapszichon tisztára meglepődtem. Egy eleven kis emberke - Vassy Zoltán tartotta. Ami tetszett, hogy ő meglehetősen szkeptikusan kezeli a kérdéskört. Más szóval, nem kellett úgy éreznem, hogy valamiféle okkult, para, meta, vallási szeánszon vagyok. Nagyon érdekes, de úgy néztem, meglehetősen macerás kutatási terület ez. Nagy minták, kis összefüggések. Nagyon csábító belecsúszni a gagyiba. Biztosan nem fogok ezzel foglalkozni, de az igazán szakmailag megalapozott munkákat, azt hiszem, érdemes nyomon követni.
Na, és akkor a bumm! Szexuálpszicho. Igazából sok elvárásom nem volt a dologgal szemben, de azért arra számítottam, hogy egy középkorú pasi, vagy csajszi fog valami eléggé mesterkélt előadást tartani. Vagy egy zöldfülű tanársegéd, jelentéktelen külsővel. Pénisz, vagina, frigiditás, impotencia, bla-bla-bla.
Szóval, bementünk. Félhomály, füstölők, gyertyák. Az első sorba ültünk le, mondván: bevállalósak vagyunk.
Felnézek. Hűűűű...
Hát, hogy is mondja ezt az ember? Szóval azt hittem, hogy egy luxuskurva betévedt valahonnan. Egy szexistennő. Egy őserdei törzs királynője. Egy méhkirálynő. Egy gésa? Próbálom elmagyarázni: a csaj valami bombázó volt, aki ráadásul erősen rá is tett a dologra. Hosszú kiengedett szőke sörény, leszolizott bőr, megcsinált száj tetkóvonallal, olyan mellek, hogy hűűű, kisportolt test és iszonyatosan jó arányú csípő. Eddig jutottam, a padtól többet nem láttam, kihajolgatni meg csak nem akartam. De behaltam. A teljes külső üzenete valahogy ez volt: bomba csaj vagyok, meg akarsz kapni? Közben meg: vagány vagyok, uralkodó vagyok, ajándék, ha megkaphatsz. Az előadás első 20 percében én nem nagyon tudtam kikerülni ez alól a hatás alól. Később oldódott a dolog, fárad az ember, de akkor is. Ilyen brutál erős női szexuális kisugárzással én még talán csak egyszer találkoztam.
Az előadás után nagyon úgy éreztem, hogy erről kell beszélni. Szerencsére a többiek is sokkolva voltak. Ide talán nem idézem, mit mondottak kissé nálamnál is szabadszájúbb cimboráim. :)))
Na, mindegy. Identitásválságba szerintem már nem kerülök, de ezt el nem felejtem soha. Felhúzott a téma és a jelenség, mi tagadás. Úgy is, na:)
Másokat is: "Okos, szórakoztató és még dekoratív is (a fiúk nagy örömére!). Original szexuálpszichológus Barbie az ELTE-től! ... csak az élő demonstráció hiányzik! Mindig pörög, a lelkesedése pedig ragadós... valljuk be: az óra igazi kedvcsináló... ugye értitek, mire gondolok?!"
Idézet a kiosztott szóróanyagból, ami ajánlója az előadóknak.
Hát, ha reklámarc kell az ELTE-nek, akkor jelentem, megvan nekik. Amúgy Phd. Tehát tényleg nem is buta...
Na, megyek. Dolgom van. Amúgy is túl sok képet és videót láttam ma ;)
Az ELTE-sek eléggé bevállalták a rizikósabb témákat: hipnózis előadáson és parapszicho ill. szexuálpszicho gyakorlatokon voltunk. (nem teljesen gyakorlaton, na! :)
Jó, a hipnózis talán nem minősül annyira rizikósnak. Eléggé érdekes előadás volt, ami főleg megragadott belőle, hogy a hipnotizőrt is hatások (és milyen hatások) érik a hipnózis közben. Saját tapasztalatom nincsen az ügyben, de egyszer kiváncsi lennék. Hogy a hipnotizőr is mélyen átélheti és úgy mutatják a kutatások, hogy összhangban, a klienssel történteket; azon meglepődtem. Vagy nem is meglepő? A terepeuta vajon mennyire vonódik be érzelmileg egy kezelésbe?
Nem titok: kliens oldali tapasztalataim vannak és nem is kevés. De azon sosem gondolkodtam, hogy a terapeuta vajon milyen szinten, mit érez együtt velem, vagy velem szemben. Persze a számomra sikeres terapeuta visszatükrözött dolgokat, de biztos vagyok benne, hogy nagyon erős önkontroll mellett.
A parapszichon tisztára meglepődtem. Egy eleven kis emberke - Vassy Zoltán tartotta. Ami tetszett, hogy ő meglehetősen szkeptikusan kezeli a kérdéskört. Más szóval, nem kellett úgy éreznem, hogy valamiféle okkult, para, meta, vallási szeánszon vagyok. Nagyon érdekes, de úgy néztem, meglehetősen macerás kutatási terület ez. Nagy minták, kis összefüggések. Nagyon csábító belecsúszni a gagyiba. Biztosan nem fogok ezzel foglalkozni, de az igazán szakmailag megalapozott munkákat, azt hiszem, érdemes nyomon követni.
Na, és akkor a bumm! Szexuálpszicho. Igazából sok elvárásom nem volt a dologgal szemben, de azért arra számítottam, hogy egy középkorú pasi, vagy csajszi fog valami eléggé mesterkélt előadást tartani. Vagy egy zöldfülű tanársegéd, jelentéktelen külsővel. Pénisz, vagina, frigiditás, impotencia, bla-bla-bla.
Szóval, bementünk. Félhomály, füstölők, gyertyák. Az első sorba ültünk le, mondván: bevállalósak vagyunk.
Felnézek. Hűűűű...
Hát, hogy is mondja ezt az ember? Szóval azt hittem, hogy egy luxuskurva betévedt valahonnan. Egy szexistennő. Egy őserdei törzs királynője. Egy méhkirálynő. Egy gésa? Próbálom elmagyarázni: a csaj valami bombázó volt, aki ráadásul erősen rá is tett a dologra. Hosszú kiengedett szőke sörény, leszolizott bőr, megcsinált száj tetkóvonallal, olyan mellek, hogy hűűű, kisportolt test és iszonyatosan jó arányú csípő. Eddig jutottam, a padtól többet nem láttam, kihajolgatni meg csak nem akartam. De behaltam. A teljes külső üzenete valahogy ez volt: bomba csaj vagyok, meg akarsz kapni? Közben meg: vagány vagyok, uralkodó vagyok, ajándék, ha megkaphatsz. Az előadás első 20 percében én nem nagyon tudtam kikerülni ez alól a hatás alól. Később oldódott a dolog, fárad az ember, de akkor is. Ilyen brutál erős női szexuális kisugárzással én még talán csak egyszer találkoztam.
Az előadás után nagyon úgy éreztem, hogy erről kell beszélni. Szerencsére a többiek is sokkolva voltak. Ide talán nem idézem, mit mondottak kissé nálamnál is szabadszájúbb cimboráim. :)))
Na, mindegy. Identitásválságba szerintem már nem kerülök, de ezt el nem felejtem soha. Felhúzott a téma és a jelenség, mi tagadás. Úgy is, na:)
Másokat is: "Okos, szórakoztató és még dekoratív is (a fiúk nagy örömére!). Original szexuálpszichológus Barbie az ELTE-től! ... csak az élő demonstráció hiányzik! Mindig pörög, a lelkesedése pedig ragadós... valljuk be: az óra igazi kedvcsináló... ugye értitek, mire gondolok?!"
Idézet a kiosztott szóróanyagból, ami ajánlója az előadóknak.
Hát, ha reklámarc kell az ELTE-nek, akkor jelentem, megvan nekik. Amúgy Phd. Tehát tényleg nem is buta...
Na, megyek. Dolgom van. Amúgy is túl sok képet és videót láttam ma ;)
2008. november 21., péntek
Beszélgetésfoszlányok
Eleget szenvedni
Fodrászüzletben, két nő beszélget.
- Jajjjj, olyan ideges vagyok, alig aludtam. Apámnak foltot találtak a veséjén.
- Na, és?
- Lehet, hogy daganat és rákos.
- Na, és? Az egyik vesét kiveszik és kész.
- (kicsit sértve) Hát, azért én aggódom...
- Nem ért még téged elég csapás az életben...
- Miért mondod? Tavaly is meghalt a nagyapám, 84 évesen.
- 84 évesen már meg lehet halni. Akkor már mit akar valaki.
- Akkor is megviselt. A nagyapám volt.
- Áááá, nem szenvedtél te még eleget...
Utána visítás, hajtépés, mifene.
Szaktekintély
Egy férfi és nő összevész, a téma, hogy a férfi-e a teremtés koronája. A nő szerint nem, a férfi szerint igen. Fültanú egy első éves pszichológus hallgató, nő. Megszólítja a nő.
- Akkor most döntsd el te, te úgyis szihológus leszel!
Az, bakker, az! :))))
Boldogok a lelki szegények
Internetes felhasználó levele, kijavított dolgozat után, levelezőlistára:
Óóóóó bakker, emberek!!!! Hát kib...tt jófej ez a faszi, hogy így bírosztályozni!Nekem semmi reményem nem volt, így minden elképzelésemet überelte ezaz eredmény!!!Jézus Mária! VAN ISTEN!
Egy perccel később:
Jesszusom, akkor mégsincs? Miért gondoltam, hogy 51%-tól oké?
25 perccel később:
Halihó, van itt valaki? Én úgy hallottam, hogy 50%-tól megvan a vizsga.Most akkor mi az igazság?Borzasztóan érdekelne... nem tud valaki tuti biztosat?
Miért kellene ebből az anyagból minimum 75%-ot teljesíteni?
Válaszoljatok légyszi!
Válasz:
1. Nem tudom, van-e isten, de szerintem ne ezen az alapon döntsük el.
2. Valszeg azért gondoltad, hogy 51%-tól oké, amiért ezeket a leveleket írod, fél perces közökkel...
2. Azér', vazze, mert a tanár azt mondta.
:)))))))
Fodrászüzletben, két nő beszélget.
- Jajjjj, olyan ideges vagyok, alig aludtam. Apámnak foltot találtak a veséjén.
- Na, és?
- Lehet, hogy daganat és rákos.
- Na, és? Az egyik vesét kiveszik és kész.
- (kicsit sértve) Hát, azért én aggódom...
- Nem ért még téged elég csapás az életben...
- Miért mondod? Tavaly is meghalt a nagyapám, 84 évesen.
- 84 évesen már meg lehet halni. Akkor már mit akar valaki.
- Akkor is megviselt. A nagyapám volt.
- Áááá, nem szenvedtél te még eleget...
Utána visítás, hajtépés, mifene.
Szaktekintély
Egy férfi és nő összevész, a téma, hogy a férfi-e a teremtés koronája. A nő szerint nem, a férfi szerint igen. Fültanú egy első éves pszichológus hallgató, nő. Megszólítja a nő.
- Akkor most döntsd el te, te úgyis szihológus leszel!
Az, bakker, az! :))))
Boldogok a lelki szegények
Internetes felhasználó levele, kijavított dolgozat után, levelezőlistára:
Óóóóó bakker, emberek!!!! Hát kib...tt jófej ez a faszi, hogy így bírosztályozni!Nekem semmi reményem nem volt, így minden elképzelésemet überelte ezaz eredmény!!!Jézus Mária! VAN ISTEN!
Egy perccel később:
Jesszusom, akkor mégsincs? Miért gondoltam, hogy 51%-tól oké?
25 perccel később:
Halihó, van itt valaki? Én úgy hallottam, hogy 50%-tól megvan a vizsga.Most akkor mi az igazság?Borzasztóan érdekelne... nem tud valaki tuti biztosat?
Miért kellene ebből az anyagból minimum 75%-ot teljesíteni?
Válaszoljatok légyszi!
Válasz:
1. Nem tudom, van-e isten, de szerintem ne ezen az alapon döntsük el.
2. Valszeg azért gondoltad, hogy 51%-tól oké, amiért ezeket a leveleket írod, fél perces közökkel...
2. Azér', vazze, mert a tanár azt mondta.
:)))))))
2008. november 20., csütörtök
kortárs magyar
Bagatell
Nincs nyom mögöttem
de megyek
nincs magasság fölöttem
de térdelek
csöppnyi fájdalom csupán
és mint a lepke szárnya
beleolvadok a gyertyalángba…
(Fut)urológia avagy summa urologica
Szél ellen
- úgy mond -
nem lehet
Hátszéllel
(szélirányba)
érvénytelen,
amúgyis
indokolatlan
nagyképűség
(kvázi bárgyú hencegés),
Oldalszélben
kedves barátaim
nadrágja ázik el
(érzelmi krízis)
ha nem barát: garázdaság,
visszatartani
banális frusztráció
(már-már közhely)
veséim jók,
éhség-sztájkhoz
még nem elég szar a helyzet
s a kör ím bezárul:
Marad a szél ellen -
Az már bevált
Levél fiának
Arcod királyi bársonyát
kikezdték már a hormonok
elhagyott játékaidat
még makacsul babusgatom,
titokban felcsatolom a görkorid –
Mielőtt végleg körülkerít a csend
és váratlan hirtelenséggel
felbukkanok egy apróhirdetésben,
még elmondanám:
mesebeli csizmáim rég lekoptak,
kimaradt az ütés kezemből
elestem hát minden háborúban,
valami mindig közbejött,
rizsporos küszködés ez már
súlyzókkal, vitaminnal …
Amit találtam vidd magaddal,
ha átléped majd
kopott kis színpadunkat,
szomorkás bohócod már maradna,
esetlen szaltóit felejtsd el:
mint trapéz alatt a háló
feszült rá annyi évre, hogy
Téged baj ne érjen…
Talán szereted roncsolt arcomat,
s túl minden árvaságon
tündöklök mégis fénytelen...
Zonda Tamás versei
Nincs nyom mögöttem
de megyek
nincs magasság fölöttem
de térdelek
csöppnyi fájdalom csupán
és mint a lepke szárnya
beleolvadok a gyertyalángba…
(Fut)urológia avagy summa urologica
Szél ellen
- úgy mond -
nem lehet
Hátszéllel
(szélirányba)
érvénytelen,
amúgyis
indokolatlan
nagyképűség
(kvázi bárgyú hencegés),
Oldalszélben
kedves barátaim
nadrágja ázik el
(érzelmi krízis)
ha nem barát: garázdaság,
visszatartani
banális frusztráció
(már-már közhely)
veséim jók,
éhség-sztájkhoz
még nem elég szar a helyzet
s a kör ím bezárul:
Marad a szél ellen -
Az már bevált
Levél fiának
Arcod királyi bársonyát
kikezdték már a hormonok
elhagyott játékaidat
még makacsul babusgatom,
titokban felcsatolom a görkorid –
Mielőtt végleg körülkerít a csend
és váratlan hirtelenséggel
felbukkanok egy apróhirdetésben,
még elmondanám:
mesebeli csizmáim rég lekoptak,
kimaradt az ütés kezemből
elestem hát minden háborúban,
valami mindig közbejött,
rizsporos küszködés ez már
súlyzókkal, vitaminnal …
Amit találtam vidd magaddal,
ha átléped majd
kopott kis színpadunkat,
szomorkás bohócod már maradna,
esetlen szaltóit felejtsd el:
mint trapéz alatt a háló
feszült rá annyi évre, hogy
Téged baj ne érjen…
Talán szereted roncsolt arcomat,
s túl minden árvaságon
tündöklök mégis fénytelen...
Zonda Tamás versei
2008. november 19., szerda
sőtét van és hideg
félig nyitom a szemem, csörög rám az óra. sőtét van és tudom, hogy csak a takaró alatt meleg. párszor lenyomom, hadd zörögjön csak újra. hová is sietni?
kávé kell és cigi. sötét van és hideg. tv, napkelte. éhes vagyok, szomjas vagyok, mennem kellene. még nem megyek. még egy cigi, még egy interjú.
a fürdőszoba nagyon hideg. zuhanyozom.
fénytelenség és hideg van kint. ellenzősen megyek. nem sokat veszek észre. reggeli, energiaital, cigi vétel. a buszra várok.
leülök, nem figyelek. hideg van, sietek.
hév. zöld csík. sípolás. telefoncsörgések. csövesek. öregek.
tülekszem a villamoshoz. már zavar, hogy sokan vagyunk. ne lökdössetek.
körtér. cigi. mindjárt ott. a minekben. a semmiben.
lift, helló, kártya. kistér, kamera, kártya, üvegajtó, sárga vonal. helyem, neon ég, jó.
sziasztok. kulcs, fiók, laptop, bootolás, kávé, víz, wc, belogol. körbenézés, füleses emberek, monitorhátak és tarkók.
outlook, kommunikátor. körlevelek. nincs üzenet. feladatok felmér. semmiség.
ebédmegbeszélés, félkor, hegy. időstruktúrálás.
kommunikátor, helló, hogy vagy. aha. ja, szar.
ebéd. félkor. hegy. sietés, kutyák, kutyaszarok. emelkedő, csitcset. hely, víz, kancsó, amenü. fizet, mennyit. lépcsősor, lejtő.
ctrlaltdel. jelszó. nincs levél. időstruktúrálás. várás. fülesek, monitorhátak, tarkók.
menni el, menni el, menni el. virtuális személyek. virtuális telefonok. virtuális feladatok. virtuális indulatok. virtuális.virtuális, paperless, virtuális, virtuális, paperless, virtuális. monitorhátak és tarkók.
el. cigi. villamos. ellenőr. bérlet. hely. hideg. petőfi híd. zöld csík a parton. lépcsősor, siet. előremegy. hely. nem figyel. olvas. mit kell venni. sötét, hideg. sötét. sokan.
szentimretér, busz. hely. nem adom át. nem figyelek. leszáll, megvesz, felmegy. redőny. sötét, hideg. cigi. evés. internet. tévé. idegrendszer. sorozatok.híradó, kvízműsor.internet.blog.
sötét, hideg, lefekvés. óra felhúz.
félig nyitom a szemem, csörög rám az óra.
kávé kell és cigi. sötét van és hideg. tv, napkelte. éhes vagyok, szomjas vagyok, mennem kellene. még nem megyek. még egy cigi, még egy interjú.
a fürdőszoba nagyon hideg. zuhanyozom.
fénytelenség és hideg van kint. ellenzősen megyek. nem sokat veszek észre. reggeli, energiaital, cigi vétel. a buszra várok.
leülök, nem figyelek. hideg van, sietek.
hév. zöld csík. sípolás. telefoncsörgések. csövesek. öregek.
tülekszem a villamoshoz. már zavar, hogy sokan vagyunk. ne lökdössetek.
körtér. cigi. mindjárt ott. a minekben. a semmiben.
lift, helló, kártya. kistér, kamera, kártya, üvegajtó, sárga vonal. helyem, neon ég, jó.
sziasztok. kulcs, fiók, laptop, bootolás, kávé, víz, wc, belogol. körbenézés, füleses emberek, monitorhátak és tarkók.
outlook, kommunikátor. körlevelek. nincs üzenet. feladatok felmér. semmiség.
ebédmegbeszélés, félkor, hegy. időstruktúrálás.
kommunikátor, helló, hogy vagy. aha. ja, szar.
ebéd. félkor. hegy. sietés, kutyák, kutyaszarok. emelkedő, csitcset. hely, víz, kancsó, amenü. fizet, mennyit. lépcsősor, lejtő.
ctrlaltdel. jelszó. nincs levél. időstruktúrálás. várás. fülesek, monitorhátak, tarkók.
menni el, menni el, menni el. virtuális személyek. virtuális telefonok. virtuális feladatok. virtuális indulatok. virtuális.virtuális, paperless, virtuális, virtuális, paperless, virtuális. monitorhátak és tarkók.
el. cigi. villamos. ellenőr. bérlet. hely. hideg. petőfi híd. zöld csík a parton. lépcsősor, siet. előremegy. hely. nem figyel. olvas. mit kell venni. sötét, hideg. sötét. sokan.
szentimretér, busz. hely. nem adom át. nem figyelek. leszáll, megvesz, felmegy. redőny. sötét, hideg. cigi. evés. internet. tévé. idegrendszer. sorozatok.híradó, kvízműsor.internet.blog.
sötét, hideg, lefekvés. óra felhúz.
félig nyitom a szemem, csörög rám az óra.
Tesztek
IQ 128.
Inkább masculin gondolkodás.
http://alfa.webdesign.hu/jatek/indexiq.html
http://www.bbc.co.uk/science/humanbody/sex/add_user.shtml
Inkább masculin gondolkodás.
http://alfa.webdesign.hu/jatek/indexiq.html
http://www.bbc.co.uk/science/humanbody/sex/add_user.shtml
2008. november 17., hétfő
Kis rövid
Pécsi Tudományegyetem Bevezetés a biológiába pszichológusoknak c. jegyzet, terjedelm cca 170-180 oldal.
Rendszerint ilyenekkel találkozom benne: "Az egyik collateralis egy interneuronon át a gerincvelői oldalszarvi symphaticus sejttel synaptizál.... a praeganglionaris symphaticus rost a ramus communicans albuson át a paravertebralis dúcba lép, ahol egy dúcsejttel synaptizál."
De végre, a 105. oldalon kaptam egy kis alamizsnát:
"Ismeretes a pszichés fájdalom, melyet a sikertelenség, a sorscsapások stb. válthatnak ki, és pszichoterápiával, illetve kedélyállapotot befolyásoló gyógyszerekkel kezelhető."
Majd utána rögvest:
"Más a helyzet a somaticus fájdalommal. ITT JÓL DEFINIÁLHATÓ érző impulzusokkal és azok feldolgozásával van dolgunk..."
Hát, ugye? Ebben szerintem sok minden benne van... :)
De azért köszi TTK. Mégiscsak érzem, hogy RÁM, kis pszichológus hallgatóra gondoltál, mikor lejegyezted e sorokat. Igen, ez a könyv nekem szól. De tényleg.
Rendszerint ilyenekkel találkozom benne: "Az egyik collateralis egy interneuronon át a gerincvelői oldalszarvi symphaticus sejttel synaptizál.... a praeganglionaris symphaticus rost a ramus communicans albuson át a paravertebralis dúcba lép, ahol egy dúcsejttel synaptizál."
De végre, a 105. oldalon kaptam egy kis alamizsnát:
"Ismeretes a pszichés fájdalom, melyet a sikertelenség, a sorscsapások stb. válthatnak ki, és pszichoterápiával, illetve kedélyállapotot befolyásoló gyógyszerekkel kezelhető."
Majd utána rögvest:
"Más a helyzet a somaticus fájdalommal. ITT JÓL DEFINIÁLHATÓ érző impulzusokkal és azok feldolgozásával van dolgunk..."
Hát, ugye? Ebben szerintem sok minden benne van... :)
De azért köszi TTK. Mégiscsak érzem, hogy RÁM, kis pszichológus hallgatóra gondoltál, mikor lejegyezted e sorokat. Igen, ez a könyv nekem szól. De tényleg.
2008. november 16., vasárnap
Semmi
Amúgy meg semmi sem történik.
Intézgetem az egyetemi dolgaimat, nyitogatom a zh-eredményes honlapot, napi 25-ször, hátha fent van már az eredmény. De, mondjuk: nincs.
Olvasgatom az új anyagrészeket. Idegrendszer - tiszta lányregény. De tényleg.
A munkahely erősen felejtős. Az égvilágon semmi sem történik és rémesen unom magam. Szerencsére csütörtökön elvittek valami geocaching izére. Ja-ja, céges csapatépítő rohadtanyja. Mondjuk mindegy. Legalább mentünk egyszer valahova. Nem is volt rossz, nyolc fős csoportokban kellett kóvályogni egy GPS segítségével az erdőben és előre kijelölt pontokat megkeresni. Hát, megkerestük őket.
Az a nagy sanda gyanúm, hogy jó dolog a műholdas technika, de lehet ezt hagyományosan is művelni - mármint az erdőjárást. Szóval, csak hogy elindulsz, és mész, pont az orrod után. És pont. :)
A bokámnak sajnos betett az árkon-bokron rohangálás. Megbicsaklott vagy 42-szer, és mivel magasszárú cipő volt rajtam, egyszer sem tört ki. Viszont a szalagokat, inakat megint szétcibáltam és valszeg leöltem pár ezer porcsejtet megint a kis helyes ugrócsontomról, mert azóta újra fáj. :(((( Úgy néz ki, ez már életprogram marad.
Egész héten alig volt bent valaki, mert nagyon sokan szabin voltak. És a külföldiektől se jött az égvilágon semmi. Szóval, csendesen bevallom: pénteken ellógtam a délutánt. Se magyar, se külföldi főnök, se meló nem volt. Hát, hazajöttem szépen. Bocsi... Azért a lapitopit magammal cipeltem, ha beakad valami levél. De nem akadt. Hogy is akadt volna?
Amúgy nem szeretem ezt a sötétet. Lehangol. Eddig nem emlékszem, hogy valaha zavart volna a korai sötétedés. De most valahogy nagyon. Melankólia, melatonin, meg ilyenek?
Intézgetem az egyetemi dolgaimat, nyitogatom a zh-eredményes honlapot, napi 25-ször, hátha fent van már az eredmény. De, mondjuk: nincs.
Olvasgatom az új anyagrészeket. Idegrendszer - tiszta lányregény. De tényleg.
A munkahely erősen felejtős. Az égvilágon semmi sem történik és rémesen unom magam. Szerencsére csütörtökön elvittek valami geocaching izére. Ja-ja, céges csapatépítő rohadtanyja. Mondjuk mindegy. Legalább mentünk egyszer valahova. Nem is volt rossz, nyolc fős csoportokban kellett kóvályogni egy GPS segítségével az erdőben és előre kijelölt pontokat megkeresni. Hát, megkerestük őket.
Az a nagy sanda gyanúm, hogy jó dolog a műholdas technika, de lehet ezt hagyományosan is művelni - mármint az erdőjárást. Szóval, csak hogy elindulsz, és mész, pont az orrod után. És pont. :)
A bokámnak sajnos betett az árkon-bokron rohangálás. Megbicsaklott vagy 42-szer, és mivel magasszárú cipő volt rajtam, egyszer sem tört ki. Viszont a szalagokat, inakat megint szétcibáltam és valszeg leöltem pár ezer porcsejtet megint a kis helyes ugrócsontomról, mert azóta újra fáj. :(((( Úgy néz ki, ez már életprogram marad.
Egész héten alig volt bent valaki, mert nagyon sokan szabin voltak. És a külföldiektől se jött az égvilágon semmi. Szóval, csendesen bevallom: pénteken ellógtam a délutánt. Se magyar, se külföldi főnök, se meló nem volt. Hát, hazajöttem szépen. Bocsi... Azért a lapitopit magammal cipeltem, ha beakad valami levél. De nem akadt. Hogy is akadt volna?
Amúgy nem szeretem ezt a sötétet. Lehangol. Eddig nem emlékszem, hogy valaha zavart volna a korai sötétedés. De most valahogy nagyon. Melankólia, melatonin, meg ilyenek?
Továbbra is szingli...
... és ez már megint így maradt. Tulajdonképpen szinte lényegtelen is.
Annyi lett a dolog kifutása, hogy:
- röviden: berágtam és elküldtem a pasit a fenébe;
- hosszabban:
SMS, kedd este: Elkezdett a srác sms-ben azon problémázni, hogy akkor ő mit is vegyen fel a randira. Olyan kis viccesnek tűnt, gondoltam ügyesen előre gondolkodik és kipuhatolja én miben is leszek, kábé.
Első mail, szerda reggel: Kitalálta és melegítőt vesz fel, mert az jó meleg és hozzá bakancsot. És még mindig azt hittem viccel, de azért belém bújt a kíváncsiság... Persze rákérdeztem levélben.
2-4. mail, szerda napközben: Párszor megerősítette, hogy igen, tényleg abban jött. Erre én udvariasan és határozottan lemondtam a randit, hogyaszondom, nem tiszteli meg már az első alkalmat se, és a melegítő a Tescoba is ciki, akkor valszeg nagyon más az értékrendünk, megmifene.
5. mail, szerda délután: "szia baby" kezdettel levél, hogy ugyanmár, csak viccelt.
Bennem meg a bomba robbant:
- Mi az hogy BABY??? Még egyszer sem találkoztunk. Nehogymár itt BABYzzen egy melegítős faszi!
- És marha rossz a humora, mert ez nem vicces szerintem. Főleg azok után, hogy anno régi internetes társkereső múltamban mennyi idióta vadbarommal találkoztam. Ezek után már simán az járt a fejemben, hogy a pasi hazudik, hazarohant átöltözni, vagy mittudomén. Ezt közöltem, plusz, hogy randi lemondva.
És a csattanó, 6.mail: "Akkor most tényleg nem találkozunk?"
Hát, nem találkoztunk. Úgy néz ki, megsértődhetett, mert kitörölt a wiw-es ismerősei közül (noha előtte nem találkoztunk...). Na, bumm...
Na, most akkor: egy intoleráns vadbarom vagyok?
Ha átgondolom, igen. Ha mégegyszer átgondolom, akkor meg nem.
A francnak van kedve idiótákkal foglalkozni. Hogy arról levelezzek és sms-ezzek egy vadidegennel, hogy mit sikerült reggel felvennie? Ha komoly a dolog, akkor azért gáz, ha nem komoly, akkor meg azért.
Ááá.
Annyi lett a dolog kifutása, hogy:
- röviden: berágtam és elküldtem a pasit a fenébe;
- hosszabban:
SMS, kedd este: Elkezdett a srác sms-ben azon problémázni, hogy akkor ő mit is vegyen fel a randira. Olyan kis viccesnek tűnt, gondoltam ügyesen előre gondolkodik és kipuhatolja én miben is leszek, kábé.
Első mail, szerda reggel: Kitalálta és melegítőt vesz fel, mert az jó meleg és hozzá bakancsot. És még mindig azt hittem viccel, de azért belém bújt a kíváncsiság... Persze rákérdeztem levélben.
2-4. mail, szerda napközben: Párszor megerősítette, hogy igen, tényleg abban jött. Erre én udvariasan és határozottan lemondtam a randit, hogyaszondom, nem tiszteli meg már az első alkalmat se, és a melegítő a Tescoba is ciki, akkor valszeg nagyon más az értékrendünk, megmifene.
5. mail, szerda délután: "szia baby" kezdettel levél, hogy ugyanmár, csak viccelt.
Bennem meg a bomba robbant:
- Mi az hogy BABY??? Még egyszer sem találkoztunk. Nehogymár itt BABYzzen egy melegítős faszi!
- És marha rossz a humora, mert ez nem vicces szerintem. Főleg azok után, hogy anno régi internetes társkereső múltamban mennyi idióta vadbarommal találkoztam. Ezek után már simán az járt a fejemben, hogy a pasi hazudik, hazarohant átöltözni, vagy mittudomén. Ezt közöltem, plusz, hogy randi lemondva.
És a csattanó, 6.mail: "Akkor most tényleg nem találkozunk?"
Hát, nem találkoztunk. Úgy néz ki, megsértődhetett, mert kitörölt a wiw-es ismerősei közül (noha előtte nem találkoztunk...). Na, bumm...
Na, most akkor: egy intoleráns vadbarom vagyok?
Ha átgondolom, igen. Ha mégegyszer átgondolom, akkor meg nem.
A francnak van kedve idiótákkal foglalkozni. Hogy arról levelezzek és sms-ezzek egy vadidegennel, hogy mit sikerült reggel felvennie? Ha komoly a dolog, akkor azért gáz, ha nem komoly, akkor meg azért.
Ááá.
2008. november 10., hétfő
Ügyeletes szingli
Igen, én lettem az.
Valamelyik nap gyanútlanul felnyitom a számítógépet és belebambulok a postaládámba. Nicsak-nicsak írt valaki. Hű, tök ismeretlen feladó...
Egy pasi, hogy aszongya, hallotta egyik volt focis csapattársamtól, hogy egyedül állok, erősen, és ő is és szeretnék-e megismerkedni vele.
Na, mondanom sem kell ott menten kiestem a bugyogómból, mert mégiscsak.... De, hát, kedves levélke volt. Gondoltam, majd jól válaszolok a tanulás után (tehát cca 3-4 nap múlva).
Aztán délelőtt felhívott a csapattársam, hogy hát izé, bocsika, de ő adta meg az elérhetőséget? Nem baj? Hát, nem. Hol is vagyok én olyan helyzetben, hogy megengedhessem magamnak bármilyen esély kihagyását. Megüzentem, hogy majd válaszolok, de most el vagyok havazva, stb-stb. De hogy tisztelem, hogy mert írni, mert a pasik nagy része nem merne, vagy aki igen, az pszichopata. Kicsit...
Őszinte leszek, a srác első ránézésre (képen) nem túl jóképű. Mondjuk úgy, hogy az iwiwes adatlapja nem elsősorban meggyőző. Viszont:
Utána is írt nekem leveleket, noha nem válaszoltam. És tetszett, hogy nem sürgetés volt bennük, csak érdeklődés, jelzése, hogy érdeklem, és kiváncsi rám. Hmmmmmm. Tudod, mindaz, amit egy szerelem vagy kapcsolat elején annyira szeretnél, vágysz rá...
Rendes kiscsiga lévén, vasárnap válaszoltam is. Szépen, hogy örülök, hogy megkeresett. Mivel előtte írta, hogy szeretné a számomat, hát legyen, nem szívbajoskodok már. Főleg, hogy beleírta, hogy elkérhetné a csapattársamtól, de azt szeretné, ha én szeretném neki megadni és ezért tőlem kéri. WOW!
És a naaagy csapda: utána én leskeltem a netet kb óránként, hogy olvasta-e a levelet. Szegény, ő mennyit lóghatott a válaszom előtt így a gép előtt. Ma reggel telefon: szia, Misi vagyok. HŰŰŰ.
Jól elbeszélgettünk. Sztem 22 perc elég jó idő, ha abba gondolunk bele, hogy akár egy perc is milyen kínosan hosszú tud lenni.
Szerdán randi.
Csiga meg paramari. Annyi válogatott idiótával találkoztam már hasonló vakrandi keretében, hogy már kockásra szorongom magam a gondolattól, hogy megint egy idióta zaklató lesz. Vagy egy vadbarom. Vagy egy húnemistudommi.
Na, mit is tanácsolnék annak, aki nálam ilyenre panaszkodna? 1. A kezdet jó volt, nem? De. 2. Tudtatok beszélgetni telefonon, nem? De. 3. Aki mer, az nyer, nem? Ő, hát, izéé....
ps.: ígérte, hogy ma este küld meglepit. Isten bocsássa meg, megjelent a szemem előtt egy lefényképezett f....sz. Legutóbbi társkeresésemkor ilyen képes meglepiket kaptam.... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Valamelyik nap gyanútlanul felnyitom a számítógépet és belebambulok a postaládámba. Nicsak-nicsak írt valaki. Hű, tök ismeretlen feladó...
Egy pasi, hogy aszongya, hallotta egyik volt focis csapattársamtól, hogy egyedül állok, erősen, és ő is és szeretnék-e megismerkedni vele.
Na, mondanom sem kell ott menten kiestem a bugyogómból, mert mégiscsak.... De, hát, kedves levélke volt. Gondoltam, majd jól válaszolok a tanulás után (tehát cca 3-4 nap múlva).
Aztán délelőtt felhívott a csapattársam, hogy hát izé, bocsika, de ő adta meg az elérhetőséget? Nem baj? Hát, nem. Hol is vagyok én olyan helyzetben, hogy megengedhessem magamnak bármilyen esély kihagyását. Megüzentem, hogy majd válaszolok, de most el vagyok havazva, stb-stb. De hogy tisztelem, hogy mert írni, mert a pasik nagy része nem merne, vagy aki igen, az pszichopata. Kicsit...
Őszinte leszek, a srác első ránézésre (képen) nem túl jóképű. Mondjuk úgy, hogy az iwiwes adatlapja nem elsősorban meggyőző. Viszont:
Utána is írt nekem leveleket, noha nem válaszoltam. És tetszett, hogy nem sürgetés volt bennük, csak érdeklődés, jelzése, hogy érdeklem, és kiváncsi rám. Hmmmmmm. Tudod, mindaz, amit egy szerelem vagy kapcsolat elején annyira szeretnél, vágysz rá...
Rendes kiscsiga lévén, vasárnap válaszoltam is. Szépen, hogy örülök, hogy megkeresett. Mivel előtte írta, hogy szeretné a számomat, hát legyen, nem szívbajoskodok már. Főleg, hogy beleírta, hogy elkérhetné a csapattársamtól, de azt szeretné, ha én szeretném neki megadni és ezért tőlem kéri. WOW!
És a naaagy csapda: utána én leskeltem a netet kb óránként, hogy olvasta-e a levelet. Szegény, ő mennyit lóghatott a válaszom előtt így a gép előtt. Ma reggel telefon: szia, Misi vagyok. HŰŰŰ.
Jól elbeszélgettünk. Sztem 22 perc elég jó idő, ha abba gondolunk bele, hogy akár egy perc is milyen kínosan hosszú tud lenni.
Szerdán randi.
Csiga meg paramari. Annyi válogatott idiótával találkoztam már hasonló vakrandi keretében, hogy már kockásra szorongom magam a gondolattól, hogy megint egy idióta zaklató lesz. Vagy egy vadbarom. Vagy egy húnemistudommi.
Na, mit is tanácsolnék annak, aki nálam ilyenre panaszkodna? 1. A kezdet jó volt, nem? De. 2. Tudtatok beszélgetni telefonon, nem? De. 3. Aki mer, az nyer, nem? Ő, hát, izéé....
ps.: ígérte, hogy ma este küld meglepit. Isten bocsássa meg, megjelent a szemem előtt egy lefényképezett f....sz. Legutóbbi társkeresésemkor ilyen képes meglepiket kaptam.... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
zé-hán túl, zé-hán innen
Hát, kérem ez is megesett. Megírtuk a nyamvadt első biosz zh-t. Azért durva, hogy ez volt az első próbatétel, de mégis, duplatáskás szeműre sikerült aludnom magam vasárnap reggelre.
Pénteken mentünk le a kis csapattal, a délelőtti órákat leültük, majd a délutáni szocpszichoról megléptünk. Kaja és be a koliba hárman tanulni.
Előző este sikerült kb. 3 órát aludnom, így aztán aznap többször is eljutottam abba az állapotba, hogy vkivel össze fogok veszni. De végülis, nem vesztem. Estére meg teljesen átcsapott az ingerültségem a másik végletbe és ész nélkül röhögtünk úgy kb éjjel kettőig biosztanulás közben. Utólag másnak visszamesélve, tán nem is vicces poénok voltak, de ott, akkor visítva röhögtünk.
Aztán szombat hajnalban 7-kor Zh.
Mit mondjak? Mázlim volt, mert a könnyebbik csoportba kerültem és a többiek is segítettek. Csak sajnos hiába volt a kooperáció, mert én nem nagyon tudtam segíteni a mellettem ülő leányzónak, mert az ő feladatsorában lévő ábrára csak bámultam, mint boci az új kapura. :S Most izgulhatunk az eredményekért.
Aztán reggel 8-tól órák, folyamatosan délután kb fél ötig. Akkor már meglengettük a fehér zászlót a tanító néninek, hogy kész vagyunk és tessékkéremhazaengedniiiiiiiiiii. :)
Utána, mivel állat nagy heroinnak (hősnő:)))) kell lennem, végigvezettem az utat haza, majd meghaltam csendben. Másnap reggelre meg is lett a dupla táska a szemeim alatt.
Vasárnap kellemesen megírtam egy házidolgozatot, el is küldtem. Igaz, hogy eléggé gagyi lett, de nem volt több energiám. Este hatkor ahol épp tartottam, kiküldtem, kész.
És elmentem egy jutalommoziba: Madagaszkár 2-re. ÁÁÁÁÁllat :D
Ma meg? Hétfő reggel, iroda, multi, zzzzzzzzz. Csendes magány és unalom.
Pénteken mentünk le a kis csapattal, a délelőtti órákat leültük, majd a délutáni szocpszichoról megléptünk. Kaja és be a koliba hárman tanulni.
Előző este sikerült kb. 3 órát aludnom, így aztán aznap többször is eljutottam abba az állapotba, hogy vkivel össze fogok veszni. De végülis, nem vesztem. Estére meg teljesen átcsapott az ingerültségem a másik végletbe és ész nélkül röhögtünk úgy kb éjjel kettőig biosztanulás közben. Utólag másnak visszamesélve, tán nem is vicces poénok voltak, de ott, akkor visítva röhögtünk.
Aztán szombat hajnalban 7-kor Zh.
Mit mondjak? Mázlim volt, mert a könnyebbik csoportba kerültem és a többiek is segítettek. Csak sajnos hiába volt a kooperáció, mert én nem nagyon tudtam segíteni a mellettem ülő leányzónak, mert az ő feladatsorában lévő ábrára csak bámultam, mint boci az új kapura. :S Most izgulhatunk az eredményekért.
Aztán reggel 8-tól órák, folyamatosan délután kb fél ötig. Akkor már meglengettük a fehér zászlót a tanító néninek, hogy kész vagyunk és tessékkéremhazaengedniiiiiiiiiii. :)
Utána, mivel állat nagy heroinnak (hősnő:)))) kell lennem, végigvezettem az utat haza, majd meghaltam csendben. Másnap reggelre meg is lett a dupla táska a szemeim alatt.
Vasárnap kellemesen megírtam egy házidolgozatot, el is küldtem. Igaz, hogy eléggé gagyi lett, de nem volt több energiám. Este hatkor ahol épp tartottam, kiküldtem, kész.
És elmentem egy jutalommoziba: Madagaszkár 2-re. ÁÁÁÁÁllat :D
Ma meg? Hétfő reggel, iroda, multi, zzzzzzzzz. Csendes magány és unalom.
2008. november 4., kedd
Együttérzés
Tegnap reggelemet a Dél-Pesti kórházban kezdtem. Na, nem mintha beteg lennék, vagy valaki hozzátartozóm épp bent feküdne, hála istennek, hanem mert barátnőm ott dolgozik és kértem tőle kölcsönbe könyveket.
A délpestinek külön hangulata van. Két épület van, amiben betegek fekszenek. Az első a főépület, ahol mindenki más fekszik, a második a pszichiátria. A főépület mellett elhaladva jut el az ember "hátra". Oda.
Ha a parkban üldögélő embereket figyeled, drámaian változik a kép. Elől "rendes" betegek és hozzátartozók. Hátul általában magányos emberek, köntös, pad, padon magzatpózba bújt, magát himbáló ember, cigisek.
Az osztályra nem mentem. Csak magam elé képzeltem: folyosót fel-alá járó betegek, massziv bagósok, nyugtalan ágyba lekötözöttek, szart szétkenő öregek, "basszatok meg" mondattal kórtermeket járó meztelen öregasszony, stb. Mikor mi.
Senkinek nem kívánom a bejutást oda. Soha.
De aki azt meri állítani, ezek nem komoly dolgok és betegségek azt kötelezően utalnám be csak egy hétre egy osztályra. És akkor lehet revideálni az álláspontokat. Megértést és együttérzést kívánok mindenkinek.
A délpestinek külön hangulata van. Két épület van, amiben betegek fekszenek. Az első a főépület, ahol mindenki más fekszik, a második a pszichiátria. A főépület mellett elhaladva jut el az ember "hátra". Oda.
Ha a parkban üldögélő embereket figyeled, drámaian változik a kép. Elől "rendes" betegek és hozzátartozók. Hátul általában magányos emberek, köntös, pad, padon magzatpózba bújt, magát himbáló ember, cigisek.
Az osztályra nem mentem. Csak magam elé képzeltem: folyosót fel-alá járó betegek, massziv bagósok, nyugtalan ágyba lekötözöttek, szart szétkenő öregek, "basszatok meg" mondattal kórtermeket járó meztelen öregasszony, stb. Mikor mi.
Senkinek nem kívánom a bejutást oda. Soha.
De aki azt meri állítani, ezek nem komoly dolgok és betegségek azt kötelezően utalnám be csak egy hétre egy osztályra. És akkor lehet revideálni az álláspontokat. Megértést és együttérzést kívánok mindenkinek.
Sűrű hét
Nos, kezdek becsavarodni.
Mondhatni, hogy beszűkült a gondolkodásom két területre: munkahely és biológia zh. Eléggé durva a helyzet, odáig jutottam, hogy legyen már péntek reggel, mert tény, h csak ezen pörgök és a nyitottságom bármely más téma iránt kb 0. Szóval, nem vagyok idebent a cégnél és a családban egy kellemes partner éppen.
Tegnap ordibáltam a buszon egy vénasszonnyal, ami már szokatlan. Mert nyilván, mindennapi konfliktusok vannak, de nagyon ritkán szoktam odáig vetemedni, hogy visszaszólok, pláne visszaordibálok valakinek. Inkább otthagyom az ilyen szitukat.
Annyi volt, h álltam egy buszmegállóban 40 kg csomaggal és egy nyanya pont ott akart elmenni, ahol én álltam. De nem kikerült volna, vagy valami, hanem először vmit motyogott, mire visszakérdeztem, h "tessék", akkorra már odébb taszajtott és üvöltött, h menjek már arrébb. Azt se tudtam, mi van, de a nyanya elment, én meg magamban puffogtam, hogyaszongya hülye vén banya.
Csak sajnos megjött a busz, ahol szintén a 40kg pakkommal felszálltam és az tűnt fel a harmadik lépcsőfokon, h megint a nyanya ordibál, h le ne merjek ülni. Hát, bassza meg!!!! Ugyanis kisült, hogy van egy - hogy is mondjam - hozzá sokmindenben hasoló terhes nő, aki a busz végéből majd jól odajön és leül. Na, akkor már ordítottam én is... Aztán jól összefostam magam, lévén remek külvárosi kis járatról van szó... Tehát ahogy mentem hátra csupa mélybarna szempár követett.
Ez van. És jelzem: nem szoktam efféléket gondolni, de most valahogy...
Mondhatni, hogy beszűkült a gondolkodásom két területre: munkahely és biológia zh. Eléggé durva a helyzet, odáig jutottam, hogy legyen már péntek reggel, mert tény, h csak ezen pörgök és a nyitottságom bármely más téma iránt kb 0. Szóval, nem vagyok idebent a cégnél és a családban egy kellemes partner éppen.
Tegnap ordibáltam a buszon egy vénasszonnyal, ami már szokatlan. Mert nyilván, mindennapi konfliktusok vannak, de nagyon ritkán szoktam odáig vetemedni, hogy visszaszólok, pláne visszaordibálok valakinek. Inkább otthagyom az ilyen szitukat.
Annyi volt, h álltam egy buszmegállóban 40 kg csomaggal és egy nyanya pont ott akart elmenni, ahol én álltam. De nem kikerült volna, vagy valami, hanem először vmit motyogott, mire visszakérdeztem, h "tessék", akkorra már odébb taszajtott és üvöltött, h menjek már arrébb. Azt se tudtam, mi van, de a nyanya elment, én meg magamban puffogtam, hogyaszongya hülye vén banya.
Csak sajnos megjött a busz, ahol szintén a 40kg pakkommal felszálltam és az tűnt fel a harmadik lépcsőfokon, h megint a nyanya ordibál, h le ne merjek ülni. Hát, bassza meg!!!! Ugyanis kisült, hogy van egy - hogy is mondjam - hozzá sokmindenben hasoló terhes nő, aki a busz végéből majd jól odajön és leül. Na, akkor már ordítottam én is... Aztán jól összefostam magam, lévén remek külvárosi kis járatról van szó... Tehát ahogy mentem hátra csupa mélybarna szempár követett.
Ez van. És jelzem: nem szoktam efféléket gondolni, de most valahogy...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
