Több, mint egy hónapja nem írtam, ahogy így most visszanézem.
Jó pocsék időszak volt céges szempontból. Tényleg nem akarom összeírni, jobban esik hárítani az egészet és ha lehet nem is gondolni rá.
Múlt héten bejelentés volt (mint rendesen, eddig az összes bejelentés alkalmával, nem voltam jelen). Állítólag jövő év áprilisig nyugi lesz, nem leszünk kirúgva. De új embert már nem vesznek fel Magyarországra.
Múlt héten még örültem ennek. Most valahogy úgy vagyok, hogy az jó, hogy egyelőre a saját kezemben van a sorsom. Persze, ez sem igaz: hiszen hiába jelentkeztem több álláshirdetésre is, egyről sem kaptam visszajelzést. Vagyis: annak örülök, hogy egyelőre marad még jövedelmem.
És ennyi.
Németország hetek óta sztrájkol. Idehaza ez lehetetlen. Itt soha nem lesz olyan összefogás. És legfőképp: nincs szakszervezet, amely leszállítaná a virslit és fizetne a sztrájknapokra. Tehát: mi kussolunk.
De egy biztos: magam részéről semmit nem csinálok, hacsak nagyon belém nem rúgnak. Nulla öntevékenység, nulla késztetés, proaktivitás, megmiarohadtanyja.
Passzív ellenállás. Ugye mindenki emlékszik törióráról?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése