Káröröm?

Ma is alaposan fontolgattam reggel, hogy bemenjek-e, de persze bementem. Délre.

Kár is lett volna kihagyni.

Könyvelgettünk, könyvelgettünk. :))))) Hehehe... Mivel Indiába került a process (!), ezért aztán mindenki hisztis kicsit - én is. Nna, a sok visszadobott tételt kapott kolléganőmnek elgurult a gyógyszere és rámküldött egy mailt, hogy eszkaláljam (!) az egyik tételét, ami 4. napja nincs lekönyvelve.
(Azoknak akik nem tudják, ezek a tételek a számvitel egyik legegyszerűbb dolgai, más cégnél előállításuk darabonként kábé 5 perc, hozzáértéssel; mondjuk, ott nincs is process, vazze...)
Nna, megnéztem, mi a szitu és a tétel tényleg negyedik napja hevert érintetlenül az approval boxban (!). Na, jó, ezt lefordítom, jóváhagyásra várt. Itt mélyen elgondolkodtam, hogy ezt szar lesz eszkalálni, mert ez már a magyarok kezében van és ugye az ember a saját fészkébe nehezebben köpik bele, még akkor is, ha szerintem is szar, hogy nem dolgoznak. Elmélkedtem pár órát, aztán gondoltam, jól bebiztosítom magam. Elballagtam a kedves magyar főnökömhöz, ártatlan pofival, hogy megkérdezzem, ezt ki felé kell eszkalálni (persze tudtam), hadd tudódjon ki, hogy akadoznak a dolgok. Az ő fejét is kellett volna látni, ahogy mentem felé... De hát, mindegy, nem kedveljük egymást, na. :) (nem nyalok, megint nem, na és ennek is megvannak a következményei :))))) Na, megkérdeztem, hogy tessék szíves mondani, mit kell nekem csinálni? Hihi... Nna, tudta? Nem tudta. Szóval, megint kielégülhettem, kárörömileg, hogy kioktathattam (ártatlan pofival) hogy rosszul tudja, amit tud. Mondjuk, nem ez volt a cél, mert azt hittem, kivételesen ezt tudhatja, de mivel nem, én pedig arra jártam, hát...
Nna, eszakaláltam egy szépet, kedves levél, angolul, nagy segítség lenne, ha jóváhagynátok (vazze), mert nagyon kedvező lenne, kevés függő tétellel szórakozni jelentéskor.
Korrekt választ kaptam, lekönyveltük, bicsi-bocsi, havazik, sötöbö.
Hát, felhív a csaj, pár óra múlva, akié a tétel volt: ő, izé, elkövetett egy hibát. Felvonom a szemöldököm, na, ugyan, mi baj, gyere mesélj! Hát, ő, izé, fordítva adtam fel (tehát plusz helyett minuszt könyvelt:))).
Na, itt sajnos hangosan felröhögtem, amin kissé kiakadt, meg hogy hogy mondhatom, hogy ez nem probléma.
Pedig szerintem ez vicces: a cucc 4 kézen ment keresztül. Első volt ugye ő, aki feladta a tételt, és 3-4 éves könyvelési tapasztalattal még mindig nem érti, hogy kell ezt a nála félévente ismétlődő dolgot csinálni. Másodszor ugye én, akinek elvileg a kötelező ellenőrzési körre el volt küldve, csak én ezeket rutinból nem nyitom ki, csupán leírom, hogy minden frankó, mert eleve baromságnak tartom a processt. Harmadszor az indiai gondos mérlegelés után elengedte a tételt, feltételezem, megnézte, hogy elég pipa van-e benne, megfelelő űrlapot használt-e az ember. A lényeget nem nézte, mondjuk, de nem is erre tartjuk ugye a processt (!). Negyedszer a magyar jóváhagyó, aki bekakkantott, hogy rászóltam és sitty-sutty elengedte a cuccot, halvány gyanúm, hogy ő se nyitotta ki.
Szerintem ez vicces. A processt a parás amcsik arra találták ki, hogy ilyenek ne forduljanak elő. Arra nem gondoltak, hogy elég lenne egy felelős embert és egy ellenőrzőt tartani (igen, ez a hagyományos modell - könyvelő/főkönyvelő felállás), de olyanokat, akiket érdekel is, mi megy át a kezükön. Mert ugye itt az a bibi, hogy a könyvelő nem ért hozzá, engem nem érdekel, az indiai nem ért hozzá, a jóváhagyót meg szintén nem érdekli.

Saját dugájába dől a rendszer, sebaj, majd kijavítjuk. Nincs, amit ki ne lehetne javítani, szórakozásnak meg úgyis jó. Legalább van munka.