Amiről valójában szó van

Szokták tőlem kérdezgetni, hogy hogy is van ez a gazdasági válság és ilyesmi.

Nos, nem tudom. De kisebb sorozatot tervezek írni, nem túl nagy falatokban, részben, hogy emészthető legyen, de főleg, mert lusta vagyok. Azért leírok ide pár tapasztalatot és gondolatot, és majd kiderül.

Az első részben a tőzsdéről és a tőzsdei cégek tény és tervadatairól lesz szó, beleértve a piaci mozgásokat és azok lélektanát. Hogy nagyot ígérjek.

Tőzsde: a tőzsde a szabad piac találmánya. Az árutőzsdén valós anyagi javak cserélnek gazdát alapvetően. Az értéktőzsdén értékpapírok, tehát (főleg) cégek részvényeivel kereskednek. Részvényt azért vesz valaki, mert befolyást, irányítást akar szerezni egy vállalkozásban, vagy mert osztalékra pályázik, amit évente szoktak osztogatni, ha és amennyiben az adott cégnek nyeresége van.

Csak ez jelentősen túlnőtte magát. Manapság a tőzsde inkább szól a spekulációról és a befolyásolásról, mintsem funkciónálna valós értékeket közvetítő "szent" piacként.
A tőzsdei cégek egyértelműen hamisítják az eredményeiket. Nem mondom, hogy mind, és nem mondok nevet, mert nem tehetem és nincsenek is bizonyítékaim. Maradjunk csak abban, hogy úgy érzem... De vegyük csak elő az annak idején nagy port kavart Enron botrányt.

Valamikor 2001-ben robbant ki, az amerikai óriásvállalatnál a botrány. A könyvek tényadatait (múltra vonatkozó eredmények) tudatosan manipulálták. Akkora lett a botrány, hogy az addig makulátlannak hitt öt világvezető könyvvizsgáló cégek egyike -az Arthur Andersen - vele bukott az ügyfelével. Az Arthurnál munkatársak semmisítették meg tömegesen az árulkodó bizonyítékokat, amelyek azt mutatták, hogy a könyvvizsgálat során mikre bukkantak rá és tusoltak el a cégvezetéssel karöltve.

Az egész balhé következménye az lett, hogy az Enron elbukott, az amerikaiak pedig, az azóta is oly jellemző reagálással, azt mondták, hogy jól odacsapnak és létre hozták az ún. SOXA törvényt.

A SOXA röviden és tömören arról szól, hogy minden könyvelést bizonylattal kell alátámasztani (ebben eddig semmi új nincs) és minden könyvelést legalább 2 embernek kell ellenőrizni. Szép terv.

A valóság azonban - állítom - a reményeket nem váltotta be. Adminisztrációt növelt. A lényegen nem változtat. Ha az ellenőrzést érdektelen emberek végzik, ha a könyveléseket olyanok végzik, akiknek fogalma sincs arról, miről szól a tétel, mit is számít, hogy hány kézen ment keresztül.

Lényeg, hogy Amerika megnyugtatta magát és hozott egy olyan döntést, íróasztal mellett, ami jónak is tűnt. Hogy ma, mely cégnek, mi áll a könyveiben arról mondani semmit nem tudok, de egy dolog azért idekívánkozik.

Hogy lehet az, hogy két ugyanazon piacon jegyzett (értsd. ugyanazon a tőzsdén szereplő cégnek) jelentősen eltérnek a könyvelési elvei? Egyáltalán, hogy térhetnek el a könyvelési elvek?

Könyvelési elv alatt azt értem, ami szabályozástól függően a vállalkozások számára választható. Tehát: X cég dönthet úgy, hogy mondjuk, valamit kimutat bevételként, Y cég meg dönthet úgy, hogy ugyanazt a dolgot nem mutatja ki, hanem majd később, ha már teljesen biztos lesz. Na, mármost, kérdezem én, hogyan lehet ilyen szabadságfok mellett a két különböző cég eredményeit összehasonlítani. Mit látunk, ha összehasonlítunk egy táppal kezelt, permetezett, génmanipulált paradicsomot egy sima paradicsommal. Egy nagy paradicsomot és egy kisebb, vacakabbat. De mi a különbség a kettő között? A két paradicsom fejlődése önállóan? Nem. A kezelés módja.

Ugye érhető, hogy az ilyen összehasonlításnak a számok talaján nincs értelme, ha az elméletben ugyanazt jelentő kategóriák a valóságban tartalmilag eltérnek egymástól? És itt nem hamisításról beszélek, hanem a jogszabályok adta törvényes keretek kihasználásáról.

Egy dolog azonban a tényadatok közlése. Másik dolog a tervadatok közlése. Mert az ugye talán még sokkal fontosabb. Mivel minden tőzsdei cég attól retteg, hogy a részvényeivel kapcsolatban pánik tör ki a piacon, azért nyakra főre hitegetnek és ígérgetnek a jövővel kapcsolatban. Az ígérgetés pont olyan, mint egy választási kampány. Nekem jó eredményeim lesznek, sőt jobbak mint a másokéi. Ezért a tervek hamisítottak. Politikailag korrekten fogalmazva: optimisták.

Utána a dolog jobban elkenhető, hogy azért nem jött össze, mert ez meg az, meg piros hó esett és ilyesmi. Csak az igazat nem megjövendölni és nem megfogalmazni, mert akkor borul a mesterségesen épített kártyavár.

Mert olyasmi ez valahogy, mint a pletyka. Ha egy cég megengedi magának, hogy ne jövendöljön növekedést, hanem mondjuk csak stagnálást, akkor ugye beindul a pusmogás. Elindul a bizalmatlanság. Hiszen a versenytárs optimistább tervet tett közzé, akkor fektessünk be oda, hiszen ott nagyobb osztalékot kaphatok, vagy ha eladom a részvényeimet, akkor magasabb árat kaphatok értük. És ezzel már be is indult az öngerjesztő folyamat: a részvényeket el akarják adni, tehát a piacon sok lesz, ha sok van, lemegy az ára. Ha lemegy az ára, akkor még többen akarnak tőle szabadulni, a cégben megrendül a bizalom. Ha a bizalom megrendül, akkor a cég leendő ügyfelei is megijednek és inkább választják a versenytársat, mert az megbízhatóbbnak tűnik. Ha a versenytárs megbízhatóbbnak tűnik, sok vevője lesz, akkor tényleg sikeresebb is lesz. Az eredeti cégünk pedig a spirál végén tényleg beborul. És miért is? Egy valótlan tervezésen alapuló hisztériás, tőzsdei pánikreakció miatt.

Ezért kell "optimista", szerintem hamis terveket előadni. Hisz mindenki hazudik, azt meg ki tudhatja, hogy ki a nagyobbat. Aztán az elvárások nem jönnek be, de nem tesz semmit, mert a versenytársnál sem jöttek be, hiszen ők is hazudnak. Indulhat a játszma újra előlről.

A dolog akkor válik veszélyessé, ha túlnövi magát. Amikor tényleg cégek borulnak. A kisded játékok miatt ténylegesen munkahelyek szűnnek meg.

Nagyon remélem, hogy eddig ez érthető volt és talán érdekes. A következő részekben az outsourcingről és a vállalati kommunikációról fogok írni.