Korábban már írtam, hogy keresgettem lehetőséget arra, hogy valaki felvegyen velem projektív pszichológiai teszteket (olyan tesztek, amik nem konkrét kérdésekre kérnek választ, hanem valamilyen képbe, ábrába kell a saját gondolataidat, benyomásaidat, érzéseidet belevetíteni - projektálni).
Ez a dolog két szempontból is hasznos: egyrészt szerzek az ilyen helyzetekről is saját tapasztalatot, másrészt ezeket a teszteket már azután, hogy tanultuk, nem lehetne érvényesen felvenni, hiszen akkor a szerzett ismereteim már befolyásolnák a felvételt.
Hát, csak röviden: szuper volt! Nagyon élveztem!
Persze, mindig is élvezem az olyan szituációt (terápiás helyzet), amikor valaki csak felém fordul és rám koncentrál. Elfogad, nem ítél meg - meghallgat. Szerintem a terápiákban ennek megtapasztalása ez egyik legszuperebb dolog.
Az elején zavarban voltam: az ember azon agyal, hogy akkor mit is kell mondani, mennyit kell mondani, mit is kell látni, blablaba. Jegyzőkönyvbe is került: "Őőőő, akkor kell még valamit mondanom?" :))))
Aztán belejöttem, sikerült befelé fordulni és marhára fütyültem rá, miket is látok és mondok. Hiszen nem az a feladat, hogy a tesztfelvevőnek örömet szerezz:)
Többfélét is csináltunk, két és fél óra volt és mondhatom a végére komolyan elfáradtam.
Az a szuper ebben, hogy tényleg, minden de minden történet, amit kitalász, minden kép, amit egy pacába belelátsz rólad szól. Nagyon élveztem, hogy közben fejben pörgettem is ki egy csomó megfejtést, hogy mit mire mondhattam. Így is, érzelmileg akár baromi megterhelő is lehet. Az utolsó előtti képnél tényleg feltolult olyasmi, amitől azt hittem, nem is megy majd tovább, de aztán megembereltem magam, szétprojektáltam az utolsó képet és szerencsémre végeztünk is.
Aztán haza meg csak kóvályogtam - lelki orgi. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése