Sűrű hét

Nos, kezdek becsavarodni.

Mondhatni, hogy beszűkült a gondolkodásom két területre: munkahely és biológia zh. Eléggé durva a helyzet, odáig jutottam, hogy legyen már péntek reggel, mert tény, h csak ezen pörgök és a nyitottságom bármely más téma iránt kb 0. Szóval, nem vagyok idebent a cégnél és a családban egy kellemes partner éppen.

Tegnap ordibáltam a buszon egy vénasszonnyal, ami már szokatlan. Mert nyilván, mindennapi konfliktusok vannak, de nagyon ritkán szoktam odáig vetemedni, hogy visszaszólok, pláne visszaordibálok valakinek. Inkább otthagyom az ilyen szitukat.

Annyi volt, h álltam egy buszmegállóban 40 kg csomaggal és egy nyanya pont ott akart elmenni, ahol én álltam. De nem kikerült volna, vagy valami, hanem először vmit motyogott, mire visszakérdeztem, h "tessék", akkorra már odébb taszajtott és üvöltött, h menjek már arrébb. Azt se tudtam, mi van, de a nyanya elment, én meg magamban puffogtam, hogyaszongya hülye vén banya.

Csak sajnos megjött a busz, ahol szintén a 40kg pakkommal felszálltam és az tűnt fel a harmadik lépcsőfokon, h megint a nyanya ordibál, h le ne merjek ülni. Hát, bassza meg!!!! Ugyanis kisült, hogy van egy - hogy is mondjam - hozzá sokmindenben hasoló terhes nő, aki a busz végéből majd jól odajön és leül. Na, akkor már ordítottam én is... Aztán jól összefostam magam, lévén remek külvárosi kis járatról van szó... Tehát ahogy mentem hátra csupa mélybarna szempár követett.

Ez van. És jelzem: nem szoktam efféléket gondolni, de most valahogy...