Tegnap reggelemet a Dél-Pesti kórházban kezdtem. Na, nem mintha beteg lennék, vagy valaki hozzátartozóm épp bent feküdne, hála istennek, hanem mert barátnőm ott dolgozik és kértem tőle kölcsönbe könyveket.
A délpestinek külön hangulata van. Két épület van, amiben betegek fekszenek. Az első a főépület, ahol mindenki más fekszik, a második a pszichiátria. A főépület mellett elhaladva jut el az ember "hátra". Oda.
Ha a parkban üldögélő embereket figyeled, drámaian változik a kép. Elől "rendes" betegek és hozzátartozók. Hátul általában magányos emberek, köntös, pad, padon magzatpózba bújt, magát himbáló ember, cigisek.
Az osztályra nem mentem. Csak magam elé képzeltem: folyosót fel-alá járó betegek, massziv bagósok, nyugtalan ágyba lekötözöttek, szart szétkenő öregek, "basszatok meg" mondattal kórtermeket járó meztelen öregasszony, stb. Mikor mi.
Senkinek nem kívánom a bejutást oda. Soha.
De aki azt meri állítani, ezek nem komoly dolgok és betegségek azt kötelezően utalnám be csak egy hétre egy osztályra. És akkor lehet revideálni az álláspontokat. Megértést és együttérzést kívánok mindenkinek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése