2008. november 10., hétfő

Ügyeletes szingli

Igen, én lettem az.

Valamelyik nap gyanútlanul felnyitom a számítógépet és belebambulok a postaládámba. Nicsak-nicsak írt valaki. Hű, tök ismeretlen feladó...

Egy pasi, hogy aszongya, hallotta egyik volt focis csapattársamtól, hogy egyedül állok, erősen, és ő is és szeretnék-e megismerkedni vele.

Na, mondanom sem kell ott menten kiestem a bugyogómból, mert mégiscsak.... De, hát, kedves levélke volt. Gondoltam, majd jól válaszolok a tanulás után (tehát cca 3-4 nap múlva).

Aztán délelőtt felhívott a csapattársam, hogy hát izé, bocsika, de ő adta meg az elérhetőséget? Nem baj? Hát, nem. Hol is vagyok én olyan helyzetben, hogy megengedhessem magamnak bármilyen esély kihagyását. Megüzentem, hogy majd válaszolok, de most el vagyok havazva, stb-stb. De hogy tisztelem, hogy mert írni, mert a pasik nagy része nem merne, vagy aki igen, az pszichopata. Kicsit...

Őszinte leszek, a srác első ránézésre (képen) nem túl jóképű. Mondjuk úgy, hogy az iwiwes adatlapja nem elsősorban meggyőző. Viszont:
Utána is írt nekem leveleket, noha nem válaszoltam. És tetszett, hogy nem sürgetés volt bennük, csak érdeklődés, jelzése, hogy érdeklem, és kiváncsi rám. Hmmmmmm. Tudod, mindaz, amit egy szerelem vagy kapcsolat elején annyira szeretnél, vágysz rá...

Rendes kiscsiga lévén, vasárnap válaszoltam is. Szépen, hogy örülök, hogy megkeresett. Mivel előtte írta, hogy szeretné a számomat, hát legyen, nem szívbajoskodok már. Főleg, hogy beleírta, hogy elkérhetné a csapattársamtól, de azt szeretné, ha én szeretném neki megadni és ezért tőlem kéri. WOW!

És a naaagy csapda: utána én leskeltem a netet kb óránként, hogy olvasta-e a levelet. Szegény, ő mennyit lóghatott a válaszom előtt így a gép előtt. Ma reggel telefon: szia, Misi vagyok. HŰŰŰ.
Jól elbeszélgettünk. Sztem 22 perc elég jó idő, ha abba gondolunk bele, hogy akár egy perc is milyen kínosan hosszú tud lenni.

Szerdán randi.

Csiga meg paramari. Annyi válogatott idiótával találkoztam már hasonló vakrandi keretében, hogy már kockásra szorongom magam a gondolattól, hogy megint egy idióta zaklató lesz. Vagy egy vadbarom. Vagy egy húnemistudommi.

Na, mit is tanácsolnék annak, aki nálam ilyenre panaszkodna? 1. A kezdet jó volt, nem? De. 2. Tudtatok beszélgetni telefonon, nem? De. 3. Aki mer, az nyer, nem? Ő, hát, izéé....

ps.: ígérte, hogy ma este küld meglepit. Isten bocsássa meg, megjelent a szemem előtt egy lefényképezett f....sz. Legutóbbi társkeresésemkor ilyen képes meglepiket kaptam.... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

1 megjegyzés:

Independence írta...

Hmmm, na erről tényleg beszélnünk kell... Kedden leszek megint irodában...