Semmi

Amúgy meg semmi sem történik.

Intézgetem az egyetemi dolgaimat, nyitogatom a zh-eredményes honlapot, napi 25-ször, hátha fent van már az eredmény. De, mondjuk: nincs.

Olvasgatom az új anyagrészeket. Idegrendszer - tiszta lányregény. De tényleg.

A munkahely erősen felejtős. Az égvilágon semmi sem történik és rémesen unom magam. Szerencsére csütörtökön elvittek valami geocaching izére. Ja-ja, céges csapatépítő rohadtanyja. Mondjuk mindegy. Legalább mentünk egyszer valahova. Nem is volt rossz, nyolc fős csoportokban kellett kóvályogni egy GPS segítségével az erdőben és előre kijelölt pontokat megkeresni. Hát, megkerestük őket.

Az a nagy sanda gyanúm, hogy jó dolog a műholdas technika, de lehet ezt hagyományosan is művelni - mármint az erdőjárást. Szóval, csak hogy elindulsz, és mész, pont az orrod után. És pont. :)

A bokámnak sajnos betett az árkon-bokron rohangálás. Megbicsaklott vagy 42-szer, és mivel magasszárú cipő volt rajtam, egyszer sem tört ki. Viszont a szalagokat, inakat megint szétcibáltam és valszeg leöltem pár ezer porcsejtet megint a kis helyes ugrócsontomról, mert azóta újra fáj. :(((( Úgy néz ki, ez már életprogram marad.

Egész héten alig volt bent valaki, mert nagyon sokan szabin voltak. És a külföldiektől se jött az égvilágon semmi. Szóval, csendesen bevallom: pénteken ellógtam a délutánt. Se magyar, se külföldi főnök, se meló nem volt. Hát, hazajöttem szépen. Bocsi... Azért a lapitopit magammal cipeltem, ha beakad valami levél. De nem akadt. Hogy is akadt volna?

Amúgy nem szeretem ezt a sötétet. Lehangol. Eddig nem emlékszem, hogy valaha zavart volna a korai sötétedés. De most valahogy nagyon. Melankólia, melatonin, meg ilyenek?