Hétvége

Rég nem látott mozgalmas hétvégém volt.

Még pénteken meglátogatott minket egyik osztrák kollégánőnk. Azért érdekes, mert vééééégre egy hang, és sok-sok e-mail mögé tudtunk helyezni egy arcot is! Jó-jó... Kedves, jófej csajszi. Eddig is kedveltem, de így a személyes találkozó után még jobban. Megint szembesültem az osztrákos akcentussal és meg kell mondanom, imádom. Er hot wos gesogt... ugye? :)

Szombaton meghívott egyik csoporttársam bulizni. Hej-haj. Tulajdonképpen azon rövidke idő alatt, amit a társasággal töltöttem jól éreztem magam. Hát, igen...
Az történt, hogy az igazi buli előtt előmelegítettünk a Toldi moziban, ami igazából egy kávézóvá (?) van átalakítva. Sör, pálinka. Aztán úton a végcél felé sikerült beszerezni egy üveg vodkát meg két liter meggylevet. Kábé 20 perces út volt, elfogyott... Olyan heten lehettünk rá.
A végcélon még kirendeltünk egy sört. Abból már csak egy ujjnyit tudtam leinni.
Szóval a dolognak eléggé csúfos vége lett: egy wc-ben töltöttem el a buli idejének jelentékeny részét. Ja-ja, hát hánytam, na. Aztán megint hánytam, aludtam és ha jól emlékszem megint hánytam. Olyan másfél órát "elmélkedtem" ott magamban. A lány, aki elhívott, nagyon rendes volt, szerintem olyan 20 percenként szaladgált le, hogy mi a helyzet velem. Na, most ebből volt egy pár, amire a csukott wc ajtón át reagálni sem tudtam. Mire kimukkoltam volna valamit, addigra már meg minek volt... Aztán kis idő elteltével, már elkezdtem várni, hogy jöjjön le. Le is jött, akkor sikerült ajtót nyitnom. Ha jól emlékszem kábé ölelgettem is. :)))) Na, gyorsan bedugtak egy taxiba és hazajöttem. Persze pénzt kellett adni, taxit hívni, zacsit a kezembe adni, útravalóul. Esküszöm, én a taxival úgy mentem végig a Keletitől Csepelig, hogy egy millimétert nem változtattam a testhelyzetemen és a fejemet sem mertem elfordítani. Hazaértem, levetkőztem, kultúráltan az ágy mellé készítettem egy vödröt és bealudtam. A vödröt itthon már nem kellett használni...
Örök tanulságként zeng a fülemben majd, amivel a taxiba beültetett: "Csak holnap ne gondold, hogy úristen, milyen hülye voltál! :))))
Hát, pedig de. Most nem az, hogy mit gondolhatnak rólam, mert ezt már nagyívben le... de ezért a szar állapotért nem éri meg. Nem szeretek rosszul lenni és útálom a kis hegyes fülű, sunyi pofájú, vörösfarkú ragadozó állatokat a gyomromban. Azt hittem, már jól kitapasztaltam a határaimat és az ennyire eszetlen berúgásból az utolsó az idei májusi volt. Hát, tévedtem.
Morál: a kurva meggylébe kevert cuccokkal vigyázni kell! :))))

Ma meg bioszoztunk a kis csopival Szilvinél. Tök jó volt: kétszeresen jó érzés. Egyszer, mert szeretem Szilvit és büszkén mutogattam a kis csopinak, másrészt mert szeretem a kis csopit és büszkén mutogattam Szilvinek. Lehet, ezt érteni? Szóval, hogy két ennyire (számomra) szeretnivaló valami, és ez egyszerre, egy időben, és rajtam keresztül és velem kapcsolatban, na.
Nem mellesleg, szerintem hasznos is volt, legalábbis számomra kiderült pár újdonság. Erősen szerethető lehetne ez a biológia, ha normálisan tanulhatnánk. Normálisan.

Megyek. Kavarog a fejem és a gyomrom sincs teljesen rendben. Hülye alkesz :(