A héten végre rászántam magam, hogy leszedessek egy anyajegyemet.
Megint beleízlelhettem a magánorvoslás szépségeibe:
felhívtam a bőrgyógyászomat, akit huszonéve ismerek és nézegeti több-kevesebb rendszerességgel az anyajegyeimet. Megkérdeztem tőle, mi az útja-módja egy ilyen anyajegyeltávolításnak. Ajánlott egy remek computeres anyajegyvizsgálatot, potom 15eFt áron. Nem kértem időpontot...
Aztán felkerestem személyesen - 3000-ért tisztelettel kértem egy TB-s beutalót, mivel nem kívántam az újabb ajánlat szerint 25eFt-ért, plasztikai szebésszel kivetetni a kis kedvencemet.
Így lett a vége a TBs rendelő, 20 perces beavatkozás, két öltéssel. Ennyi.
Most húzódik, fájdogál, de semmi különös. Egy hét múlva varratszedés.
Csak sajnos a redőnyt nem tudom felhúzni :) Nem akarom a sebet felszakítani az erőlködéstől.
2009. augusztus 30., vasárnap
2009. június 30., kedd
Teszter
Ízlelgetem a szakmai szépségeit.
Elkezdtem rajzteszteket felvenni pár ismerősömmel. Megyek majd egy rajzelemzés tanfolyamra és előtte kell "anyagokat" gyűjteni.
Nagyon élvezem. Valami olyasmi, amit végre szeretek csinálni. Persze eleinte nekem is nehéz volt "megfelelően" viselkedni. Az első teszten valószinűleg jobban izgultam, mint a rajzoló, de kezdek belejönni. Hiszen tökre nem az a lényeg, hogy én mit gondolok vagy érzek közben, hanem a másik személy.
Ma érdekes volt: aki rajzolt nekem, előtte eléggé be lehetett ijedve. A végén kapott egy sms-t egy közös ismerősünktől, hogy túlélte-e és milyen volt. Hm :)
Azt hiszem: túlélte :)
Jó érzés ez a kicsit kiüresedés. Másikra figyelés. Remélem, nem csak én érzem így. Mert ki a fene tudja, hogy tényleg jól csinálom-e. Csak remélem. :)
Elkezdtem rajzteszteket felvenni pár ismerősömmel. Megyek majd egy rajzelemzés tanfolyamra és előtte kell "anyagokat" gyűjteni.
Nagyon élvezem. Valami olyasmi, amit végre szeretek csinálni. Persze eleinte nekem is nehéz volt "megfelelően" viselkedni. Az első teszten valószinűleg jobban izgultam, mint a rajzoló, de kezdek belejönni. Hiszen tökre nem az a lényeg, hogy én mit gondolok vagy érzek közben, hanem a másik személy.
Ma érdekes volt: aki rajzolt nekem, előtte eléggé be lehetett ijedve. A végén kapott egy sms-t egy közös ismerősünktől, hogy túlélte-e és milyen volt. Hm :)
Azt hiszem: túlélte :)
Jó érzés ez a kicsit kiüresedés. Másikra figyelés. Remélem, nem csak én érzem így. Mert ki a fene tudja, hogy tényleg jól csinálom-e. Csak remélem. :)
2009. június 16., kedd
Foglalkoztatás, kérem, foglalkoztatás
Több, mint egy hónapja nem írtam, ahogy így most visszanézem.
Jó pocsék időszak volt céges szempontból. Tényleg nem akarom összeírni, jobban esik hárítani az egészet és ha lehet nem is gondolni rá.
Múlt héten bejelentés volt (mint rendesen, eddig az összes bejelentés alkalmával, nem voltam jelen). Állítólag jövő év áprilisig nyugi lesz, nem leszünk kirúgva. De új embert már nem vesznek fel Magyarországra.
Múlt héten még örültem ennek. Most valahogy úgy vagyok, hogy az jó, hogy egyelőre a saját kezemben van a sorsom. Persze, ez sem igaz: hiszen hiába jelentkeztem több álláshirdetésre is, egyről sem kaptam visszajelzést. Vagyis: annak örülök, hogy egyelőre marad még jövedelmem.
És ennyi.
Németország hetek óta sztrájkol. Idehaza ez lehetetlen. Itt soha nem lesz olyan összefogás. És legfőképp: nincs szakszervezet, amely leszállítaná a virslit és fizetne a sztrájknapokra. Tehát: mi kussolunk.
De egy biztos: magam részéről semmit nem csinálok, hacsak nagyon belém nem rúgnak. Nulla öntevékenység, nulla késztetés, proaktivitás, megmiarohadtanyja.
Passzív ellenállás. Ugye mindenki emlékszik törióráról?
Jó pocsék időszak volt céges szempontból. Tényleg nem akarom összeírni, jobban esik hárítani az egészet és ha lehet nem is gondolni rá.
Múlt héten bejelentés volt (mint rendesen, eddig az összes bejelentés alkalmával, nem voltam jelen). Állítólag jövő év áprilisig nyugi lesz, nem leszünk kirúgva. De új embert már nem vesznek fel Magyarországra.
Múlt héten még örültem ennek. Most valahogy úgy vagyok, hogy az jó, hogy egyelőre a saját kezemben van a sorsom. Persze, ez sem igaz: hiszen hiába jelentkeztem több álláshirdetésre is, egyről sem kaptam visszajelzést. Vagyis: annak örülök, hogy egyelőre marad még jövedelmem.
És ennyi.
Németország hetek óta sztrájkol. Idehaza ez lehetetlen. Itt soha nem lesz olyan összefogás. És legfőképp: nincs szakszervezet, amely leszállítaná a virslit és fizetne a sztrájknapokra. Tehát: mi kussolunk.
De egy biztos: magam részéről semmit nem csinálok, hacsak nagyon belém nem rúgnak. Nulla öntevékenység, nulla késztetés, proaktivitás, megmiarohadtanyja.
Passzív ellenállás. Ugye mindenki emlékszik törióráról?
2009. május 3., vasárnap
Megint egy hét és annak a vége
Megint elmondhatom, hogy szörnyű hetem volt, vagy ha nem is fogalmazok ilyen drasztikusan, akkor maradjunk abban, hogy borzasztó :)
Nagyon fárasztó napok voltak, sok-sok párhuzamos eseménnyel, pörgéssel, indulatokkal, fáradtsággal, kiakadásokkal. Hosszasan leírni sincs kedvem.
A lényeg, hogy céges gondok voltak, munkamegosztások, felelősségi kérdések, kolléganőm kirúgása, új ember felvétele, sértődés, megalázás, keresztbetétel, áhh.
A hétvége szerencsére nyugodtan telt, és erre nagyon nagy szükségem is volt. Tudtam tanulni, töltekezni. Igazán nem voltam sehol, csak anyák napjázni és kész. De elég is volt.
Jobb-jobb kedvet és napokat!
Nagyon fárasztó napok voltak, sok-sok párhuzamos eseménnyel, pörgéssel, indulatokkal, fáradtsággal, kiakadásokkal. Hosszasan leírni sincs kedvem.
A lényeg, hogy céges gondok voltak, munkamegosztások, felelősségi kérdések, kolléganőm kirúgása, új ember felvétele, sértődés, megalázás, keresztbetétel, áhh.
A hétvége szerencsére nyugodtan telt, és erre nagyon nagy szükségem is volt. Tudtam tanulni, töltekezni. Igazán nem voltam sehol, csak anyák napjázni és kész. De elég is volt.
Jobb-jobb kedvet és napokat!
2009. április 19., vasárnap
Sajátélmény - projektív tesztek
Korábban már írtam, hogy keresgettem lehetőséget arra, hogy valaki felvegyen velem projektív pszichológiai teszteket (olyan tesztek, amik nem konkrét kérdésekre kérnek választ, hanem valamilyen képbe, ábrába kell a saját gondolataidat, benyomásaidat, érzéseidet belevetíteni - projektálni).
Ez a dolog két szempontból is hasznos: egyrészt szerzek az ilyen helyzetekről is saját tapasztalatot, másrészt ezeket a teszteket már azután, hogy tanultuk, nem lehetne érvényesen felvenni, hiszen akkor a szerzett ismereteim már befolyásolnák a felvételt.
Hát, csak röviden: szuper volt! Nagyon élveztem!
Persze, mindig is élvezem az olyan szituációt (terápiás helyzet), amikor valaki csak felém fordul és rám koncentrál. Elfogad, nem ítél meg - meghallgat. Szerintem a terápiákban ennek megtapasztalása ez egyik legszuperebb dolog.
Az elején zavarban voltam: az ember azon agyal, hogy akkor mit is kell mondani, mennyit kell mondani, mit is kell látni, blablaba. Jegyzőkönyvbe is került: "Őőőő, akkor kell még valamit mondanom?" :))))
Aztán belejöttem, sikerült befelé fordulni és marhára fütyültem rá, miket is látok és mondok. Hiszen nem az a feladat, hogy a tesztfelvevőnek örömet szerezz:)
Többfélét is csináltunk, két és fél óra volt és mondhatom a végére komolyan elfáradtam.
Az a szuper ebben, hogy tényleg, minden de minden történet, amit kitalász, minden kép, amit egy pacába belelátsz rólad szól. Nagyon élveztem, hogy közben fejben pörgettem is ki egy csomó megfejtést, hogy mit mire mondhattam. Így is, érzelmileg akár baromi megterhelő is lehet. Az utolsó előtti képnél tényleg feltolult olyasmi, amitől azt hittem, nem is megy majd tovább, de aztán megembereltem magam, szétprojektáltam az utolsó képet és szerencsémre végeztünk is.
Aztán haza meg csak kóvályogtam - lelki orgi. :)
Ez a dolog két szempontból is hasznos: egyrészt szerzek az ilyen helyzetekről is saját tapasztalatot, másrészt ezeket a teszteket már azután, hogy tanultuk, nem lehetne érvényesen felvenni, hiszen akkor a szerzett ismereteim már befolyásolnák a felvételt.
Hát, csak röviden: szuper volt! Nagyon élveztem!
Persze, mindig is élvezem az olyan szituációt (terápiás helyzet), amikor valaki csak felém fordul és rám koncentrál. Elfogad, nem ítél meg - meghallgat. Szerintem a terápiákban ennek megtapasztalása ez egyik legszuperebb dolog.
Az elején zavarban voltam: az ember azon agyal, hogy akkor mit is kell mondani, mennyit kell mondani, mit is kell látni, blablaba. Jegyzőkönyvbe is került: "Őőőő, akkor kell még valamit mondanom?" :))))
Aztán belejöttem, sikerült befelé fordulni és marhára fütyültem rá, miket is látok és mondok. Hiszen nem az a feladat, hogy a tesztfelvevőnek örömet szerezz:)
Többfélét is csináltunk, két és fél óra volt és mondhatom a végére komolyan elfáradtam.
Az a szuper ebben, hogy tényleg, minden de minden történet, amit kitalász, minden kép, amit egy pacába belelátsz rólad szól. Nagyon élveztem, hogy közben fejben pörgettem is ki egy csomó megfejtést, hogy mit mire mondhattam. Így is, érzelmileg akár baromi megterhelő is lehet. Az utolsó előtti képnél tényleg feltolult olyasmi, amitől azt hittem, nem is megy majd tovább, de aztán megembereltem magam, szétprojektáltam az utolsó képet és szerencsémre végeztünk is.
Aztán haza meg csak kóvályogtam - lelki orgi. :)
Pszinapszis XIII.
Ma délután részt vettem a Pszinapszis nevű budapesti rendezvényen. Főleg pszichológusok és pszichológus hallgatók számára tartott három napos előadássorozat, műhelymunka, könyvvásár, dedikáció és találkozási pont ez.
Most voltam ilyenen először és kicsit vacilláltam is, hogy menjek-e, mert leginkább a két jövő heti zh-mra kellett volna készülni. Végülis kitört rajtam délelőtt a harctéri idegesség (lásd a pénteki postot)és rájöttem, nem fogom tudni ezt a napot ingerszegény környezetben, tanulással kibírni, ezért felkerekedtem. Íme az összefoglaló:
A nagy díszletváltás - Kékesi Márk Zoltán
Sajnos ennek picit lekéstem az elejét, de kellemes légkörű előadást, kellemes előadót hallgathattam. Ami legfőképp megragadt bennem a különböző országok elhelyezése két értékrendi dimenzió mentén: túléles-önmegvalósítás illetve családi kötelékek-individualizáció szerint. Jellemzően a szegényebb országok helyezkednek el a túlélési értékskála szélén és a jóléti államok az önmegvalósítás felé tolódnak. Nem meglepő, ha hallottunk már Maslowról, de azért egy nagyvizsgálat eredményeként igazolva látni jó dolog.
Szex szerelem nélkül - Dr. Belső Nóra
A nap sztárelőadása és a nap sztárja számomra. Eléggé elől ültem és megfigyeltem, hogy egy nagyon vonzó, középkorú hölgy az előadó. Na, ilyenkor szoktam gondolni, hogy szép-szép, de nyilván tök hülye. És nem! Nagyon profi, nagyon érdekes, színes előadás - mindenféle félrecsúszás nélkül. Én örömmel köszöntök gyakorló szakembereket előadóként - és hozzá bármikor el mernék küldeni bárkit, akinek szexuális jellegű problémája van.
Összehasonlítási alapul ott van számomra az ELTE nyilt napon hallott ElteBarbie. Nos, a két csaj ég és föld és erre csak most döbbentem rá. Na, ez van, ha valaki gyakorló szakember és tudja miről beszél, míg tök más, ha valaki csak olvasgat valamiről. Barbie előadása helyenként szexfilmek szintjét ütötte meg, a mai pedig egy tudományos, de nem jéghideg, kultúrált megközelítést tartalmazott.
Tartalmilag: férfi-női hozzáállás különbségei, kis élettan (hormonok), társadalmi hatások, pici patológia.
Szuper!
Vállalati agymosoda - Schád László
Az összefoglaló sokat elmond. Véleményem szerint nagyon jó történeti áttekintést kaphattunk a vállalati-termelési-pszichológiai összefüggésekről. Az előadó talán kevésbe volt tehetséges "szórakoztató", tartalmilag viszont szerintem értékes előadást kaptam.
Miért nem vagyunk boldogabbak? A kapitalizmus szociálpszichologiája - Prof. Forgács József
A nap fővendégét hallhattuk a Pszinapszis záróelőadásán. Én a téma miatt, de főleg az előadó miatt mentem be. Forgács nagyon sok könyvet kiadott Magyarországon is (Ausztráliában él egyébként), amikből olvastam is és egyetemi kötelező is volt. Ausztráliában élő szerzőt nálunk hallgatni szerintem unikum.
Nem is csalódtam. Igaz a prof. nem igazán "kökemény" kísérleti szociálpszichológiai előadást tartott, sokkal inkább egy társadalompszichológiai, kicsit közgazdasági - társadalomkritikai gondolatait hallhattuk. Külön pikantéria, hogy egy külföldön élő magyar, egy-egy hazai hét alatt, milyen részleteket csippent fel. Jelentem, figyelmes - éles szemű szociálpszichológussal van dolgunk.
A fő üzenet, hogy a szubjektív boldogságot az anyagi javak csak egy bizonyos szintig növelik. Onnantól az ember szociális igényei kerülnek előtérbe, amelyek kielégítésére a kapitalista globális társadalom képtelen - és cserébe póttermékeket kínál. Pl. a valódi szociális státusz elérése helyett, kínál például nike edzőcipőt - amivel státuszt vehetsz. Persze ez csak ideig-óráig tartó örömet okoz. Valójában nem lesz ettől több barátja senkinek sem. (Nagyon leegyszerűsítve!!!)
Akik meg szeretik a pletykát: a prof. selypít, ki hitte volna:))))) De emelett tökéletes a magyartudása, mindenféle manír és mesterkéltség nélküli.
Összegezve: nagyon örülök, hogy van egy ilyen színvonalas, elérhető árú szakmai rendezvény. Köszönet a szervezőknek és az előadóknak!
Most voltam ilyenen először és kicsit vacilláltam is, hogy menjek-e, mert leginkább a két jövő heti zh-mra kellett volna készülni. Végülis kitört rajtam délelőtt a harctéri idegesség (lásd a pénteki postot)és rájöttem, nem fogom tudni ezt a napot ingerszegény környezetben, tanulással kibírni, ezért felkerekedtem. Íme az összefoglaló:
A nagy díszletváltás - Kékesi Márk Zoltán
Sajnos ennek picit lekéstem az elejét, de kellemes légkörű előadást, kellemes előadót hallgathattam. Ami legfőképp megragadt bennem a különböző országok elhelyezése két értékrendi dimenzió mentén: túléles-önmegvalósítás illetve családi kötelékek-individualizáció szerint. Jellemzően a szegényebb országok helyezkednek el a túlélési értékskála szélén és a jóléti államok az önmegvalósítás felé tolódnak. Nem meglepő, ha hallottunk már Maslowról, de azért egy nagyvizsgálat eredményeként igazolva látni jó dolog.
Szex szerelem nélkül - Dr. Belső Nóra
A nap sztárelőadása és a nap sztárja számomra. Eléggé elől ültem és megfigyeltem, hogy egy nagyon vonzó, középkorú hölgy az előadó. Na, ilyenkor szoktam gondolni, hogy szép-szép, de nyilván tök hülye. És nem! Nagyon profi, nagyon érdekes, színes előadás - mindenféle félrecsúszás nélkül. Én örömmel köszöntök gyakorló szakembereket előadóként - és hozzá bármikor el mernék küldeni bárkit, akinek szexuális jellegű problémája van.
Összehasonlítási alapul ott van számomra az ELTE nyilt napon hallott ElteBarbie. Nos, a két csaj ég és föld és erre csak most döbbentem rá. Na, ez van, ha valaki gyakorló szakember és tudja miről beszél, míg tök más, ha valaki csak olvasgat valamiről. Barbie előadása helyenként szexfilmek szintjét ütötte meg, a mai pedig egy tudományos, de nem jéghideg, kultúrált megközelítést tartalmazott.
Tartalmilag: férfi-női hozzáállás különbségei, kis élettan (hormonok), társadalmi hatások, pici patológia.
Szuper!
Vállalati agymosoda - Schád László
Az összefoglaló sokat elmond. Véleményem szerint nagyon jó történeti áttekintést kaphattunk a vállalati-termelési-pszichológiai összefüggésekről. Az előadó talán kevésbe volt tehetséges "szórakoztató", tartalmilag viszont szerintem értékes előadást kaptam.
Miért nem vagyunk boldogabbak? A kapitalizmus szociálpszichologiája - Prof. Forgács József
A nap fővendégét hallhattuk a Pszinapszis záróelőadásán. Én a téma miatt, de főleg az előadó miatt mentem be. Forgács nagyon sok könyvet kiadott Magyarországon is (Ausztráliában él egyébként), amikből olvastam is és egyetemi kötelező is volt. Ausztráliában élő szerzőt nálunk hallgatni szerintem unikum.
Nem is csalódtam. Igaz a prof. nem igazán "kökemény" kísérleti szociálpszichológiai előadást tartott, sokkal inkább egy társadalompszichológiai, kicsit közgazdasági - társadalomkritikai gondolatait hallhattuk. Külön pikantéria, hogy egy külföldön élő magyar, egy-egy hazai hét alatt, milyen részleteket csippent fel. Jelentem, figyelmes - éles szemű szociálpszichológussal van dolgunk.
A fő üzenet, hogy a szubjektív boldogságot az anyagi javak csak egy bizonyos szintig növelik. Onnantól az ember szociális igényei kerülnek előtérbe, amelyek kielégítésére a kapitalista globális társadalom képtelen - és cserébe póttermékeket kínál. Pl. a valódi szociális státusz elérése helyett, kínál például nike edzőcipőt - amivel státuszt vehetsz. Persze ez csak ideig-óráig tartó örömet okoz. Valójában nem lesz ettől több barátja senkinek sem. (Nagyon leegyszerűsítve!!!)
Akik meg szeretik a pletykát: a prof. selypít, ki hitte volna:))))) De emelett tökéletes a magyartudása, mindenféle manír és mesterkéltség nélküli.
Összegezve: nagyon örülök, hogy van egy ilyen színvonalas, elérhető árú szakmai rendezvény. Köszönet a szervezőknek és az előadóknak!
2009. április 17., péntek
Horror
Ma akkora horrort éltem át, amire nem is gondoltam volna.
Nálunk ugye folyamatosan megy a para az elbocsátások miatt és kb. senki sem tudja, ki lesz a következő, csak találgatunk.
Na, lehet, hogy jó úton járok a "következő kirúgott" címhez.
Történt, hogy mint őrült dolgoztam ma egy riporton, amit du 15.15-re kellett elküldeni, hogy a benne tartalmazott adatokból lehessen telefonkonferenciázni.
Megcsinálom, kiküldöm mindhárom területemre fél órával a konf előtt.
Konf: először is, sehol nem volt G., aki szokta az eredményeket magyarázni, de volt helyette két másik fickó, az egyik a svájci HP kontroller. Elkezdik, felrakják a prezentációt és még véletlenül sem az, amit én csináltam. Gondoltam, na biztos mással kezdünk és majd jön az enyém, de láss csodát, nézegetek és nini, ott figyelnek a preziben az én szerzősédeim is, csak pont nem az én adataimmal. És prezentálják...
És itt gurult el a pettyes... Azonnal írok a svájci főnökömnek, aki szintén benne van a konfban és kérdezem, hogy ez most mi a f.? Az én témám, másik előadóval és főleg nem az én prezimmel. Ha'?
A góré érezte, hogy most nagy a baj, válaszolt: ő is meg van lepve, hogy nincs itt G., meg hogy ez nem az én prezim, de hát miben egyeztem meg a két prezentálóval?
Éééén? Semmiben. A HP-s fickóval kb 4 hete beszéltem, a másikkal a büdös életben soha. Közben konf vége, lerohantam az utcára, mondván, hogy akkor most szétütök pár kukát, vagy kirakatot, de megmaradtam egy ciginél. Vissza, amcsi főnök keresett. Visszahívom, a következő konf-ig 5 perc van. Azt mondja, hogy ő sem érti, de ne aggódjak, mert a maradék területet tuti én csinálom, ezeken meg kisegítek, mint eddig. Hát, bazdmeg!!! És mondta, hogy tisztázza a HP-s csávóval, hogy akkor ez mi és ki mit csinál.
Új konf, G. és az én prezim.
A következőképpen látom: az amcsi főnök és az én tudtom nélkül gyakorlatilag kigolyóztak minden értesítés nélkül a fele hatáskörömből, segghülyére vettek. Hogy ez a pályám végét jelenti-e? Nem tudom, de így már alig adok esélyt magamnak a maradásra. Következő hónapban már lehet, hogy semmit sem én csinálok.
Nagyon szar érzés, főleg, hogy így tudod meg. Senkinek nem kívánom.
Hétfőn, ha a főnök ki nem deríti, mi van, akkor addig ütök én embereket, amig választ nem kapok. Mert ez, így: undorító.
Nálunk ugye folyamatosan megy a para az elbocsátások miatt és kb. senki sem tudja, ki lesz a következő, csak találgatunk.
Na, lehet, hogy jó úton járok a "következő kirúgott" címhez.
Történt, hogy mint őrült dolgoztam ma egy riporton, amit du 15.15-re kellett elküldeni, hogy a benne tartalmazott adatokból lehessen telefonkonferenciázni.
Megcsinálom, kiküldöm mindhárom területemre fél órával a konf előtt.
Konf: először is, sehol nem volt G., aki szokta az eredményeket magyarázni, de volt helyette két másik fickó, az egyik a svájci HP kontroller. Elkezdik, felrakják a prezentációt és még véletlenül sem az, amit én csináltam. Gondoltam, na biztos mással kezdünk és majd jön az enyém, de láss csodát, nézegetek és nini, ott figyelnek a preziben az én szerzősédeim is, csak pont nem az én adataimmal. És prezentálják...
És itt gurult el a pettyes... Azonnal írok a svájci főnökömnek, aki szintén benne van a konfban és kérdezem, hogy ez most mi a f.? Az én témám, másik előadóval és főleg nem az én prezimmel. Ha'?
A góré érezte, hogy most nagy a baj, válaszolt: ő is meg van lepve, hogy nincs itt G., meg hogy ez nem az én prezim, de hát miben egyeztem meg a két prezentálóval?
Éééén? Semmiben. A HP-s fickóval kb 4 hete beszéltem, a másikkal a büdös életben soha. Közben konf vége, lerohantam az utcára, mondván, hogy akkor most szétütök pár kukát, vagy kirakatot, de megmaradtam egy ciginél. Vissza, amcsi főnök keresett. Visszahívom, a következő konf-ig 5 perc van. Azt mondja, hogy ő sem érti, de ne aggódjak, mert a maradék területet tuti én csinálom, ezeken meg kisegítek, mint eddig. Hát, bazdmeg!!! És mondta, hogy tisztázza a HP-s csávóval, hogy akkor ez mi és ki mit csinál.
Új konf, G. és az én prezim.
A következőképpen látom: az amcsi főnök és az én tudtom nélkül gyakorlatilag kigolyóztak minden értesítés nélkül a fele hatáskörömből, segghülyére vettek. Hogy ez a pályám végét jelenti-e? Nem tudom, de így már alig adok esélyt magamnak a maradásra. Következő hónapban már lehet, hogy semmit sem én csinálok.
Nagyon szar érzés, főleg, hogy így tudod meg. Senkinek nem kívánom.
Hétfőn, ha a főnök ki nem deríti, mi van, akkor addig ütök én embereket, amig választ nem kapok. Mert ez, így: undorító.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
