év végi visszavonulás

Ebben az évben már csak egyszer megyek az irodába. És kifejezetten örülök neki.

Örülök, hogy visszabújhatok a kis zugomba, gondolkodhatok, kicsit befelé figyelgethetek. Sok lesz a tanulnivaló, hiszen jó pár vizsga még hátra van, de élvezem és örülök neki.

Holnap is lesz rögtön kettő, de valahogy nem idegeskedem miatta. Két pszichos tantárgy: ezt akartam tanulni, ez érdekel. Plusz igenis baromi büszke vagyok rá, hogy a biológia ilyen jól sikerült. Szerintem, első húzásból, erős négyest szerezni az nagy fegyvertény. És ez nem csak szubjetív megítélés, objektive is ezt mutatják az eredmények. Iki-oki vagyok, és kész :))))

Nagyon el vagyok ájulva a szüleim hozzáállásától is. Tudva lévő, hogy annak idején nem engedtek erre a pályára, mondván, hogy éhen fogok halni, meg ez hülyeség, meg ilyesmi. És most? Fater pont a vizsga időpontjában ébredt meg, és mormolt el pár imát miattam (jó, ebben nem hiszünk, de a lényeg, hogy foglalkoztatta a dolog és úgy támogatott benne, ahogyan ő tudott), mutter meg kijelentette, hogy arról beszélgettek, hogy több eszem van, mint kettejükek együtt. (tudoooooom, a szülők elfogultak: megint csak a pozitív visszajelzés a lényeg belőle :). Ma meg tudja, hogy vizsga előtti este van és nem hív fel, de rámküldött egy sms-t, hogy holnap drukkolnak. (szokása volt korábban telefonon "zaklatni", keresni, számon kérni, etc.) Szóval, összegezve: az ősök támogatóbbak, mint valaha és ez nagyon jól esik.

A cég nem jobb és nem rosszabb. De most ez nem fontos. Ott is beesett pár olyan karácsonyi visszajelzés, ami nem csak egyszerűen standard. A fene essen bele, az ember a saját bőrén tapasztalja, mekkora jelentősége van, ha valaki, csak egy chatprogramon annyit möfföl az emberre, hogy köszi az éves munkádat és nagyra értékelem. És akkor el kell olvadni, mert a dícséret és a köszönet ritka, mint a fehér holló. Pedig ezzel a pasival nem is dolgoztam túl sokat - vagy talán azért a pozitívum? ;)

Az egészségem amúgy elég vacak. Sokat vagyok beteg. Megint megfáztam, vagy mi. Pedig nyomatom a vitaminokat, de leginkább azt hiszem, cigizni nem kéne. Pszichoszomatikus izére most nem gondolok, mert nem lenne semmi értelme: így se, úgy se dolgozom. Legalábbis hivatalosan.

Tudatosítva a pozitív megerősítés szerepét (amiben piszkosul gyenge vagyok, mert tutira könnyebben b..ok le bárkit, mint dícsérek, köszönök megfele, vagy hálát fejezek ki), szóval a biosz jegyemben nagyon sok embernek volt része:

Köszönet itt egy jó barátnak, aki kölcsönadta egy vadiúj, drága könyvét, egy kollégának, aki elhozta a cd-s képeket, egy biológusnak, aki elmagyarázta az érthetetlent, egy szemésznek, aki könyvet adott és retinarétegeket, egy psz-neurológusnak, aki megint könyvet adott és együtt szörnyülködött, egy pszichológusnak, aki mindent-mindig végighallgatott (nemterápiásan:) valamint a kis csapatomnak, hogy vannak és segítjük egymást.

Jó, tudom, hogy nem az Oscar-díjat veszem át éppen, de nekem ez fontos :) punktum. :)

És titkon remélem, hogy az az ember, aki a legelső támogatást megadta és akinek a véleményén bukhatott volna is a jelentkezésem egyáltalán az egyetemre: büszke lesz rám.

Na, pátosz, suhanj el: holnap két vizsga :)))