Egy vicces nap krónikája

A mai nap különösen bővelkedett szép, megindító pillanatokban.

Reggel a kedvenc holland kollégámtól (innentől: Baromarcú) kaptam egy levelet. Majd rá, hogy elküldte, 2 perccel felhívott, hogy megkaptam-e. És elolvastam-e?
Baromarcúnak ugyanis az a fixa ideája, hogy az ember nem olvassa a leveleit, de ha utána 2 perccel felhív, akkor überf.szán meg lesz oldva a problematika.
Namármost: a levél arról szólt, hogy fél órán belül kellenek olyan magyarázatok, amikre ezelőtt egy héttel felhívták a figyelmet, hogy moooooooost ebben a zárásban nem kellenek. Szerinted?
Mivel a tegnap estém úgy zárult az irodában, hogy a svájciak fellázadtak és elküldtek engem és a kolléganőmet a h.l.l f.sz.ra, mert összevissza adogatunk határidőket és képtelenek vagyunk valamit is előre megszervezni, struktúrálni, hogy ők szegények elvégezhessék megfelelően a munkájukat, meg fittyfene. Nna, kultúráltan válaszoltam, hogy a feladatokat, pont olyan módon és időrendiségben adjuk, ahogy mi kapjuk, ha nem tetszik, akkor lehet a megfelelő szinteken panaszkodni (tehát nem nálam!), egyébiránt mélységesen megértem a problémájukat, bla-bla-bla.
Szóval, Baromarcúkát elhajtottam a fenébe, hogy ha majd a kis svájciak kész lesznek, akkor majd megadjuk amit kérdezett. Erre ő közölte, hogy valamelyik nagyfejűnek lesz telefonkonferenciája és azért kell. Jaaaaaa, az akkor egészen más. Nagyfejűke gondolom, nem ma reggel tudta meg, hogy kell neki adat, szólt volna előre. Hogy ő beég egy telefonnal, az már bocsi, de engem hol érdekel??? Életemben nem láttam, nem beszéltem vele, miért is kell, hogy ez engem izgasson?
Nna. Letettük.
Megjelent egy perc elteltével baromarcúék magyarországi csoportjának a vezetője, akivel per mellesleg jóban szoktam lenni. Hogyaszongya: olvastad a levelet? Nagyon fontos, mert Nagyfejűnek meetingje lesz 11-kor.
Na, asszem itt elhangzott részemről pár leszarom, elmegy a p.csába és effélék.

Ezek után akadt még pár finomság. Szóval, azért Svájcban is hülyék dolgoznak. Valamelyik idióta kitöltött egy táblázatot, de addig nem jutott el agyilag, hogy ha a különböző országbeli költséghelyek helyi valutában adott adatait összeadja, abból nem fog kijönni értelmes dolog. Mert ugye 1 svájci frank + 1 euró nem egyenlő 2 svájci frankkal.
Szóltam. Oké. Kijavította: mivel 1 euro 1,2 scájci frank (mondjuk), akkor 1 svájci frank meg egy euró az 1,83 svájci frank. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Ha jól emlékszem, ez olyan általános iskola 5.-6. osztály, egy ismeretlenes egyenletek kezelése. Szóval, király, hogy ilyenek dolgoznak pénzügyes munkakörben Svájcban az én fizetésem ötszöröséért, kábé.

Másik hülye megkérdezi, hogy kitaláltam-e már, neki mi az eltérése a tervekhez képest. Szerinted? Én állítottam össze a terveidet? Nem. Én rendelkezek a hónap folyamán a bevételekről és a költségekről? Nem. Na, akkor nekem kellene tudnom?

Fél háromkor elkezdődött a szokásos heti mitttting, telefonkonferencia formájában. Egy perccel a kezdés után a következő üzenetváltás történt chatprogramon:

Kolléganő: - Nekem nagyon kell pisilnem.
Kolléganő: - Ha tudtam volna, hogy késnek, kimegyek előtte.
Én: - És én most ezzel mit kezdjek? Ágytálat vigyek neked, vagy mi?

Hát, tényleg...

Épp most volt itt a reggel gyorsan elhajtott cimbora: úgy néz ki, neki is elszakadt a cérna, mert ő is elküldte Baromarcút a fenébe. És jól kibékültünk. :))))

Fél hatkor lelépek, nehogy ma még valami történhessen. :)))